A Hét 1962/1 (7. évfolyam, 1-25. szám)
1962-03-04 / 9. szám
CSONTOS VILMOS: Árnyék Akaratlanul Áldja estem,-Súlytalan, mégis Nyomja a testem. Kétségbe esve Szakadnék tőle, S nem léphetek egy ■ Lépést előre. Szőrit, fojt, — szívem fájdul, — már látom: Végigterül az Egész világon. Háborúnak új Fekete árnya. Fehér galambszárny Hiába szántja: Nem oszlik — egyre Csak sötétedik ... Sebzett a galamb, S szívemre esik. Vergődik szívem, A galamb véle, Mind a kettőnek Folyik a vére ... Ember, akit még Nem fojt az árnyék, S hiszed, a béke Drága ajándék: Vedd tenyeredre Ezt a galarhbot, Meglásd meggyógyul, Ha rajta tartod, S újra felrepül, S szét foszlik szárnya Csapásain a Háború árnyal VÍZSZINTES: 1. Aktuális jelmondat eleje (a nyíl irányában folytatva, zárt betűk: o, 1, m, a, n, é,). 10. Szintén. 11. Járom. 12. Folyadék. 13. Tamás Nándor. 14. Fontos ásvány. 15. Biceg közepe. 16. Kemény németül. 18, Menyasszony. 19. Állati hang. 20. Barlang. 22. Tehát latinul. 24. Intette régiesen. 26. A gondolkozás központja. 27. Laoszi néptörzs. 28. Város Szíriában. 30. Y. A. 31. Vékony lap. 33, Mánia betűi felcserélve. 34. Ruhadarab. 36. Kartárs közepe. 37. A. Y. 38. Ezen a napon. 40. Száj. 42. Őrnagy betűi. 44. Sziget franciául. 46. Szférikus. 48. Fehérnemű. 49. Hűt. 51. Zola ismert regényének címe. 53. András István. 54. Névelővel: vizesedény. 56. A sivatag hajója. 58. Furunkulus. FÜGGŐLEGES: 2. Folyó a Dunántúlon. 3. Az ábécé utolsó betűje. 4. Macska. 5. _ __ __ -» “«“Ä“ KERESZTREJTVENY cézve. 8. Hiányos szérű. 9. Közlekedési vonal. 14. A vízszintes 1 Beküldendő a kövéren szedett sorok folytatása, (a nyílt irányában folytatva), megfejtése, március 11-ig. A helyes meg-15. Piros közepe. 16. Tizenhét darab. 17. fejtók közt öt könyvet sorsolunk ki. Trombitahang. 18. Névelővel: ruházati . .. . , .... kellék. 19. Nem egészen innen. 21. Szám Az elozo rejtvény helyes megfe,tese: Mi jegy. 23. R. A. E. 24 Olasz névelő. 25. vagyunk az elet fia! a küzdelemre fel- A függ. 28. folytatása. 28. A függ. 14. ken‘ dal,ak- megmozdulunk, hejh osszefolytatása. 29. Török férfinév. 32. Vissza: roPPan akkor a,8t,unk 82 e8ész vilá8 szlovák kötőszó. 35. Hiányos huzat. 37. A 7. számú rejtvény megfejtői közül Női név. 39. Névelővel: bolgár pénz. 41. könyvjutalomban részesültek: Balogh Gyu- Mázol. 43. Lóösztökélés. 45. Mennyek. 47. la, Királyhelmec; Cserepes Béla, Komá-< Vissza: kopasz. 50. Eduárd cseh beceneve, rom; Fuszek Éva, Vágújhely ; Lábady Im- 52. Régi római köszöntés. 55. Rádium re. Példány; Szépvölgyi Lajos, Kajal;Vavegyjele. 57. Igekötő. rasdi Kamilla, Budapest. simultak egymáshoz, mint homokzsákok a barikádokon. A szomszéd szobában fontoskodva ketyegett az óra. Pillanatok suhantak, percek rohantak, órák siklottak a végtelenből a végtelenbe. Valahol, talán messze, messze a nagy keleti síkságon már ragyogott a nap és a londoni éjszaka ködébe piszkos fehér színek vegyültek. Valahol az ablakon túl hosszú, elnyújtott, vijjogó, riogató szirénahangok úsztak a ködben. A gyár jajongott a külvárosok felé. A hang egyszerre betört az üvegen át, betöltötte a szobát és megremegtette a gyertya fényét. Az ember felemelte oroszlánsörényes fejét és mereven nézett előre. Ügy hallgatta a jajongó, vijjogó, sikongó szirénabúgást, mint a harcos a csatakürt harsogását. Magas, domború homlokán a gondolatok árnya suhant. A köd alatt a novemberi éjszakában a rongyhalmazokon eipberek ébredeztek. A füstös gyárépületek felé görnyed thátú csoportok sodródtak. A szakállas, magashomlokú ember íráshoz szokott keze megmozdult és gépiesen, automatikusan odaírta a papíros szélére: — Virrad ... Virrad ... Mégis virrad. Á toll lassabban rótta a sorokat, a kiégő gyertya megrázta a falon ülő roppant árnyékokat. A szeme fáradtan lecsukódott, lassan megrázta a fejét és tovább írt. Fokozni akarta a fáradtság szédületét, hogy a munka hipnózisából mindjárt átbukhasson álomba. Hogy ne maradjon egy pillanat sem az alkotás és álmok között, egy pillanat sem, mert akkor újra előugranak a súlyos, szürke, önző gondolatok és szétfoszlik a mámor. Nehézkesen nekidőlt az asztalnak, a feje egyre lejjebb süllyedt. A gyertya lassan lobbant. A fekete árnyék föllendült a mennyezetre, azután ráhullott a szobára . Fel kellene kelni... Mozdult meg benne gépiesen, ösztönösen az álomba olvadó gondolat. A feje puhán hajlott az asztalra, a széles vállak súlyosan előre dőltek, a toll kihullott álomba meredő ujjaiból. A vizes üvegen át szürkén, ködösen áradt a reggel. A szomszéd szobában ütemes, halk léptek zörögtek. Az ajtó lassan kinyílt. Szőkehajú, kékszeraű asszony állott meg az ajtóban, és mereven nézte az alvó férfit. Sokáig nézte, talán órákig. Az ablak mögött már oszladozott a köd. Az aszszony ajka megmozdult, talán mondani akart valamit. Azután inagodó léptekkel odalépett az alvóhoz és gyors, kapkodó mozdulattal a vállához nyúlt, A férfi egyszerre megrándult, hirtelen kitörő veszedelemérzettel felemelte a fejét és hátradőlt. Arcán rémület suhant. Nem nézett az asszonyra, pillantása a teleírt papirosra szegeződött, mintha onnan várt volna segítséget. Az asszony elnézett valahová a sarokba, ahol még megtorlódott az éjszaka sötétsége és lassan, mint aki már túl van valami irtózatos, borzalmas, képtelenül nehéz dolgon, kérdezte: — Van-e pénzünk, Károly? Ügy kérdezte, egyszerűen, világosan, mint sokszor, ahogyan sok-sok ar-szony kérdezi ezt az egyszerű, unalmas, szimpla, szürke kérdést valakitől, aki dolgozik, aki neki, érte, miatta dolgozik. A férfi megmozdult, a széles vállak mögrándultak, az oroszlánfej furcsán, ütést várva félrehajolt, megérzett valamit. — Mire... mire... Kell...? A szavak lassan hullottak gyerekesen, sírősan mozgó -zajától. Az asszony arcán mérhetetlen anyai szánalom suhant át. Sajnálta ezt az erős, oroszlánsörényes és mégis mérhetetlenül gyenge embert, lehunyta a szemét és mégis kimondta: — Koporsóra kell... Koporsót kell venni. — Azután sokáig állottak egymás mellett a londoni reggel piszkos fényében. A másik szobában, ahol a kisgyermek holtteste feküdt, most már csend volt. 15
