A Hét 1962/1 (7. évfolyam, 1-25. szám)
1962-02-18 / 7. szám
így él Brazília legnagyobb, legfényflzöbb városának proletárlátusa. Nincs olyan erő... Latin-Amerika szerte folytatódnak a tüntetések az amerikai imperialisták Kuba ellenes provokációi miatt. Mlkózben az Egyesült Államok hallatlan diplomáciai hadjáratot folytat, felszámolja az ntolsó kereskedelmi kapcsolatokat is Kubával, és egyes kormányokat rábír a diplomáciai kapcsolatok megszakítására — a washingtoni pénzen toborzott zsoldosok ójabb Kuba-ellenes Intervencióra készülnek. A forradalmi Kuba népe azonban nem hátrál meg. A nagy nehezen kicsikart Punta fel Este-1 amerikai határozat csak elszántabb harcra lelkesíti a dolgozókat. Fidel Castro minlszteralnók hatalmas tüntetésen olvasta fal az Amerikai és a világ népeihez intézett második havannai kiáltványt, amely kihangsúlyozza, hogy: Az imperialisták Kuba mién Indított kíméletlen hadjárata azoknak az elkeseredett, de hiábavaló erőfeszítéseknek a kifejezője, amelyek a népek felszabadulásénak meghiúsításét célozzák. Sok latin-amerikai országban már most elkerülhetetlen a forradalom. Ez az, amltól a washingtoni uralkodókürük és dél-amerikai bábjaik rettegnak. Ezért akarják minden eszközzel elpusztítani Kubát, mert a kubai példa az az erO, amely szabadságharcra Ösztönzi az elnyomott és kizsákmányolt tömegeket. „A kubai forradalom arra tanít — hangsúlyozza a havannai kiáltvány — hogy a forradalom lehetséges, hogy a népek végrehajthatják a forradalmat, hogy a jelenlegi világban nincs olyan erű, amely gátat vethetne a népek felszabadító mozgalmának!“ MikOzben Latln-Amerika népi tömegei Kuba mellett tüntetnek, az Egyesült Nemzetek Szervezetének politikai bizottságában Kubának az Egyesült Államok ellen benyújtott panaszét tárgyalták. Zorin szovjet küldött leleplezte az amerikai küldöttség Alszenteskedését, amely tagadta, hogy az DSA agressziót készít elé Kuba ellen. A múlt év áprilisában a partraszállás napján Is tagadni pró-Ilyen nyomorúságos viskókban laknak a Costa Rica-i dolgozók . . A második havannai kiáltvány Amerikai pénzen fenntartott kiképző táborokban kubai agresszióra készülődnek a zsoldosok hálta az amerikai ENSZ delegátus a Kuba ellen indított támadást. Így lehet hinni az USA-nak. A kubai ENSZ vitában felszólalt többek kflzOtt az 18S4-ben amerikai fegyverekkel hatalomra Juttatott quatemalai bábkormány küldötte Is és nagy hangon a „demokráciát“ védelmezte; KOzben otthon a kormánycsapatok kemény harcot folytattak a függetlenségért küzdő hazafias erőkkel. De nemcsak Guatemalában inog a tűid a diktátorok és'az USA pénzelte bábkormányok talpa alatt, hanem az egész földrészen. Az amerikai monopóliumoknak naponta Ötmillió dollár hasznuk van Latln-AmerikábóL. ElsOsorban ezt védelmezik, ezért harcolnak a kubai nép forradalmi vívmányai ellen. Knba azonban nincs egyedül. A véletlen müve, hogy az Amerikai Államok Szervezetének angol rövidítése ugyancsak OAS, akár a franciaországi fasiszták terrorszervezetéé. „Az Egyesült Államok a nemzetközi terror szervezetévé akarja alakítani a nyugati félteke OAS-át — Írja a kubai Revolución. Terrorszervezetté a haladás ellen, népeink ellen, olyanná mint a megvetett banditák algériai és párizsi szervezete, a másik OAS.“ A világ becsületes közvéleménye, a szabadságszeretó népek azonban szembeszállnak a fasiszta terrorral Európában csakúgy, mint Latin-Amerikában. A nyugati féltekén is megtűrt a mindenható dollár uralma. (sz) Salazar Több tiknál fogva is, gyakran esik szú ina Portugáliáról. Nem mintha ez az alig 9 milliós ország a Pireneusi félsziget nyugati ré szélien sokat változtatna a nemzetközi erőviszonyok mérlegén. Ezt bizonyára mindenki jól tutija, épp úgy, mint azt, hogy a kis Portugália a világ egyik legrégibb és legesökönyüsebh gyarmattartó országa. Épp ezért elmondhatjuk, hogy ezen a téren századunk „szégyenfoltja“, S ezenkívül még egy területen viszi Portugália a dicstelenség pálmáját. Tudvalévő, hogy ma Portugália Eurójia legrégibb fasiszta diktatúrája. A diktátor Antonio de Oliveira Salazar, Hitler egykori őszinte rajongója és tisztelője, aki „nagy példaképével” egyidüheu a szomorú emlékű 1933-as évben ragadta magához a teljhatalmat Portugáliában. A 73 éves államfő aránylag későn kapcsolódott be a politikai életbe. Harminchét éves koráig békés foglalkozást űzött, a commhrai katolikus egyetem közgazdaságtani tanszékének tanára volt. Pedagógiai és tudományos munkásságához az alapokat hazájában és Angliában, az oxfordi egyetemen szerezte. 1926-ban szögre akasztotta a professzori talárt és fejest ugrott az akkori viharzó politikai életbe. Közgazdasági tudására támaszkodva először a pénzügyekbe szólt bele. Nem számított rosszul, mert 1926-ban kinevezték pénzügyminiszternek, majd 1932-ben miniszterelnöknek. S akkor úgy érezte, ütött az ó órája. Mussolinihoz és Hitlerhez hasonlóan 1933-ban minden hatalmat a kezébe ragad. Az alkotmányt úgy módosítja, hogy a hadsereg, a rendőrség, a hivatalok, mind eszközül szolgáljanak neki a nép ellenállásának letörésében. Törekvésében hathatós támogatást kaji az egyháztól és a tőkés csoportoktól. Salazar véres diktatúrát vezetett be Portugáliában, a népet megfosztotta minden demokratikus jogától. Szavaival élve, „a szabadság az a mérgező szellem, amely károsan hat a nemzet öntudatára”. Nem kell külön hangsúlyozni, hogy a fasiszta diktatúrában semmiből sincs oly nagy hiány, mint a szabadságból. De hogy a nép lelkében csírázó szabadság magva el ne btirjánozhasson, arra a portugál Gestapo, a IMIIK vigyáz a legjobban. A portugál Gestajiot egyébként Salazar férésére egy Krammer nevű náci ügynök szervezte meg. A közmondás szerint a jegenyék nein nőnek az égig, és ez vonatkozik Salzarra is. Elérkezett az ő uralma megállíthatatlan hanyatlásának a korszaka is. Az elmúlt esztendő alatt a politikai pofonok olyan sorozatát kellett elviselnie, mely után nem képes felocsúdni. Hadd említsünk csak néhány esetet. Tavaly januárban politikai ellenfelei megszállták a Santa Maria óceán járót, nem sok kai később az angolai hazafiak keltek fel a portugál gyarmatosítók ellen, India felszabadította a területén fekvő Goa volt portit - gál gyarmatot és legutóbb az ENSZ is elítélte a portugál gyarmatosítók angolai vérengzését. Ugyanakkor az országon belül is rendkívül kiéleződött a helyzet, minden haladó erő, s elsősorban a kommunisták küzdenek a zsarnokság ellen az ember legdrágább kincséért, a szabadságért. S. Gy.
