A Hét 1962/1 (7. évfolyam, 1-25. szám)
1962-02-11 / 6. szám
rófok ös bérlők végtelen birodalma ■k]k volt valaha a Mátyusfőld. A szegénylegényeket elrejtő sűrű erdőket, lérpoket és nádasokat gazdag gaboneföldek és beláthatatlan tengerltábldk váltották fel, és váltakoztak a vidék ural Is. A táj dolgos, derék népe azonban mindig ugyanaz volt: szegény, de szegénységében Is hűséges és szabadságszerető. Gyűlölte ez elnyomást és még akkor Is kiállt a szabadságért, amikor állandó vendég volt a faluban a végrehajtó, mikor csendőri segédlettel húzták ki lába alól a földet és amikor kenyeret követelt, s helyette ólmot kapott. Megmozdult és felkelt, hogy színt valljon az emberiesség, a demokrácia mellett, hogy ösztövér öklök sövényével állja útját e barbár hitleri fasizmusnak, hogy tiltakozzon Beran, Henleln, Hlinka és ezek magyar cinkosai: Jaros, SzQllő és Eszterházy hazaáruló mesterkedései ellen. Jól emlékszem arra a meleg szeptemberi vasárnapra — ezerkilenszázbarmlncnyolcat Jegyzett a krónikás — amikor a tornőcl határba tízezrével Jöttek a szegényparasztok, gyárimunkások és értelmiségi dolgozók. Jöttek a gútalak, a zsellziek, a szlmőlek, a lévaiak... Jöttek Kassáról, Zvolenböl, Bretislavából és Kézsmőrkról, Jöttek az ország minden tájáról, magyarok és szlovákok is, vonattal és szekéren, kerékpőron meg gyalog, hogy itt, a Mátyusfőld szívében esküdjenek örök hűséget a haladás és a szabadság sarlós-kalapácsos vörös lobogójának! Most Is, ezen az acélosan szikrázó Januári reggelen ismét százak és ezrek érkeznek a sellyel határba — alig kődobásnylra a híres tornóci tüntetés színhelyétől. Országépítés lázában égnek. Hiszen a barna rémeket mér rég elfújte a történelem szele, eltűntek a grófok, a bérlők ős botos Ispánjaik. A szolgabírót meg a nácselnyikot pedig elvitte a cica ... Mátyusfőld újjászületett. Népe óriás lett — ura a tájnak. A régi kukoricások helyén, legyőzve a talajvizet, s diadalmaskodva a löszös talajszerkezet dllhatatlansága felett, órlőst épít — gyáróriást, Jólétének megbízható alapkövét és egyben békévédő acélbányát, mindenné-Réoxleg ai Apltkeiásről mű revanslzmus és a „Drang nach Osten" mániákusai ellen. Mert a Dusló, ahogyan az épülő sellyel nitrogén komblnátust hívják, azontúl; hogy körülbelül hatezer környékbeli lakosnak ad majd munkalehetőséget, egyben a nemzetköziség és a szocialista hazaflság iskolája itt a Mátyusfőld kellős közepén. Mindezt nem is kell szimpatikus kísérőmnek, a sellyel származású Gréder elvtársnak mondania — saját magam tapasztalom. Ahogyan a hatalmas építkezés különböző szakaszait járjuk, az ízes magyar szó mellett felismerem a különböző, távoli szlovák vidékek tájszólásait és Igen gyakran felcsendül az ércesen zenélő labepartl cseh beszéd Isi Itt a Duslón, a Hradec Krélové-1 Győzedelmes Február Özem szerelői és e púchovt Hydrostav technikusai, mérnökei vállvetve a környék magyar dolgozóival építik a nitrogénnek ezt a vas és beton labirintusát. Ez a gyárkomplexum egyelőre valóban labirintus. Még pedig olyan, amilyenről Minos király mégcsak nem Is álmodhatott I Hogy a föld gyomra mit rejt Itt magában a beton injekcióban, víz és géz vezetéke-Egy millió liter fialmlAktxa»it tárolnak majd ebben as aeélgBmbbon ken, villany meg egyéb kábeleken kívül, azt csak sejhetem. És bizony nem is Igen érek rá, hogy a szőkefejfl mosolygós Grédert faggassam, mivel ő amúgy Is nagy Igyekezettel magyarázza a különféle fantasztikus formájú épületek, tornyok, kémények és gömbök nevét és küldetését Közben az Ide-oda száguldó „száztlzesek", e vőtrleszkák, a földgyaluk és dömperek, bele-beleszorítanak a térdig érő sárba. Szinte csodálkozva nézem a gépkocsivezetők biztonságát, hogy nem tévednek el a levegőben fantasztikusan tekergő acél-kígyók tömegét tartó vesállványok rengetegében. Mér két- vagy hőrom órája gyúrjuk a sarat, mászunk fel ide, meg oda, jegyzetfüzetem lapjai egyre több adatot tartalmaznak és még mindig megyünk... Ott oxigént és nlrtogént gyártunk, majd — hallom — ezek itt transformé torok. emltt a nltrogénsavgyőr épül. — Ez lesz a tlmsógyár, — mondja kísérőm,
