A Hét 1961/2 (6. évfolyam, 27-52. szám)
1961-07-23 / 30. szám
KERESZTREJTVÉNY Alekszej Szurkov szovjet költő „A világ szíve” című költeményéből idézünk a vízszintes 1, 24, 40, valamint a függőleges 20 és 28. számú sorokban. Beküldési határidő július 50. A helyes megfejtők közt öt könyvet sorsolunk ki. VÍZSZINTES: 1. Az idézet 1. része (a nyíl irányában folytatva). 13. Régi űrmérték. 14. Bárium vegyjele. 15. Nektár fele. 16. Tengeri rabló. 17. Volt budapesti villamosági és hajógyár. 19. András Károly. 21. Enyém latinul. 23. Hiányos kazán. 24. Az idézet 2. része (a nyíl irányában folytatva). 27. F. S. G. 28. Csehszlovák határváros nyugat felé. 29. Névelő. 30. Két darab. 31. Rég betűi. 33. Pápa magánhangzói. 34. Liza betűi. 36. Kiejtett kettős betű. 37. Állóvíz. 38. I-vel a végén: kis nyúl. 40. Az idézet 3. része. 43. Győzelmet arat. 44. Csúnya. 44. Anna szlovák beceneve. 47. Szakadó betűi. 49. Udvarias megszólítás. 50. Férfinév. 51. Idegen férfinév. 52. N. R. Ö. 53. Gyilkosság németül. 55. Bánat közepe. 57. Azonos betűk. 58. Bizony népiesen. 59. Menyaszszony. 60. Tulok betűi. 62. Tromf. 64. Árnál közepe. 65. Megy angolul. 67. Bejáratok. 69. Művészet közismert idegen szóval. 71. Az ábécé két utolsó betűje. 73. Zamat. 77. Érintetlen vegetáció. 80. János István. 81. D-vel a végén: Milánó németes neve. 83. Szovje autó-márka. 84. Vajköpülésnél marad vissza. 86. Nem ül. 88. Svájc legnagyobb kantonja. FÜGGŐLEGES: 1. Hiányos bagó. 2. Vissza: szaktárs (névelővel). 3. Övezet (ékezethiba!) 4. Folyó Nyugat-Szibériában. 5. Terem, németül 6. Azonos betűk. 7. Leette (sav). 8. Díszes. 9. Vízsz. 19. 10. Hiányos zakó. 11. Norvég férfinév. 12. Virágos. 18. Ablakvédő. 20. Az idézet 4. része (a nyíl irányában folytatva). 22. Nem ezé. 25. Kettős betű. 26. Jáva felé. 28. Az idézet 5. része (a nyíl irányában folytatva). 32. Vízsz. 43. 35. István fele. 36. Zenekarral kísért énekes kompozíció. 39. Uzonba való. 41. Tőszámnév. 42. Avar közepe. 43. Február csehül. 47. Hiányos sajt. 48. Kékesfehér, igen kemény fém. 50. Szlovák elöljáró. 54. Szóvégződés. 56. Hegység Belső- Ázsiában. 58. Tunézia államelnöke. 61. Másolaton. 63. Durván őrölt gabona. 66. Keleteurópai államok televíziós szövetsége. 68. Károly Zoltán. 70. Lakónegyed. 72. Folyó a délkeleti Kárpátokban. 74. Idéz betűi. 75. Vissza: M-mel kikötőváros Svédország déli részén. 76. Rajt betűi. 78. Mutató névmás. 79. Kis katonai egység. 82. N. N. A. 85. Róma közepe. 87. Lajos Károly. Az előző rejtvény megfejtése: Szabadságunk és kincseink nem adjuk senkinek oda. Győzünk — kiáltjuk — senki se gyűrhet le minket már soha. A 27. sz. retvény megfejtői közül könyvjutalomban részesültek: Gilányi Gizella, Alsószecse; Hurák József, Lubény; Molnár István, Kisgömöri; Rajtó Mária, Pozsony; Szládecsek János, Handlova. kar munkáját. Csupán néhány egyéni észrevételt szeretnék elmondani. Az volt a benyomásom, hogy a zenekar megelégedett a taktusverő szerepével, ritmust dobolt és kíséretként melódiát is játszott hozzá. A zenekari muzsika gazdag árnyaltságát, mintha rezes kürtök _s a dob helyettesíthette volna. Mi ennek az oka? A zenekar összetétele, szervezési problémák, vagy maga a karnagy, Németh László? Jó lesz minél előbb választ keresni ezekre a kérdésekre. Nem elégít ki bennünket az együttes szelleme. Vagy tegyük fel ezt kérdés formájában: az egész műsoranyag, a próbák, a fellépések, a körutak mennyiben jelentik a nevelés eszközeit és alkalmait is ? Mennyiben járulnak hozzá az együttes közösségi szellemének a kialakításához? Kérdése ez az Ifjú Szivek Együttesének, de úgy hiszem valamennyi műkedvelő csoportnak is. Az Ifjú Szíveknek eddig még alig volt összpontosítása vagy körútja, melyen ne esett volna kisebb nagyobb „szépséghiba”. Folyton az a gondolat kerülget, hogy sok együttesünknek (ide értve természetesen az Ifjú Szíveket is) két arca van. Az egyik a színpadon látott, a másik a „hétköznapi” ábrázat. Ha így van, melyik az őszinte, az igazi? A fellépésekkel nevelni és szórakoztatni akarunk, de vajon e közben gondolunk-e magunk — mármint a kultúrcsoportok megnevelésére is. A formanyelv szegénységéről beszélünk, szükségét érezzük az előadások művészi színvonala emelésének, de nem szabad elfelejtenünk, hogy ennek mintegy előfeltétele az együttesek egészséges belső szelleme, összeforrottsága. Az előadásokban a bemutatók műsoranyagában kimondva, kimondhatatlanul ott van az együttes lelkülete, művészi ízlése, fegyelmezettsége is. Gondolkodjunk el azon, hogy az előadott műsoranyag hogyan, milyen mértékben alakítja az együttesek tagjainak ízlését, mennyiben járul hozzá művészi érzékének finomításához, érzésvilágának gazdagításához? Mert enélkül ridegen profeszionális, hivatásszerű, amit teszünk. Bántó tény, hogy az együttes műsorában alig vagy egyáltalán nem szerepel cseh, illetve szlovák szám. Ezt a hiányosságot már tavaly is felrótta a kritika és annak ellenére is megismétlődött. Miért? Pedig a műsorfüzet bekonferálta a Gyetvai hangulat cimű szlovák táncot. Hová lett ez a tánc? Nem akarok pápább lenni a pápánál, de ne akarjuk ezt porhintésként felfogni a hivatalos szervek felé, ne lássunk a cseh és szlovák folklór megszólaltatásában valami hivatalos „letudni” valót. Hisz a szlovák népművészetnek olyan (járatlanul szép alkotásai vannak, amelyek csak emelnék a műsor színességét. Miért nem élünk vele? Derűlátó érzésekkel vártuk az együttes idei bemutatóját. Azt hittük, az elmúlt év kritikái alapján jó irányú fordulatot hoz ez az esztendő. A látottak csak részben elégítettek ki bennünket, az együttes csak kis lépést tett előre. Az énekkar biztatóan fejlődött, a zenekar csupán közepes teljesítményt nyújtott. A táncsoport a népi táncok bemutatásán kívül ismét újszerű kompozíciókkal is próbálkozott. A bemutatott számok tartalmi részével egyetértünk, de kifejezési eszközeik és a kifejezés szintje már sok kívánni valót hagy maga után. Ez azt jelenti, hogy a következő évben a hangsúlyt a nagyobb formai tökélyre, a művészibb kifejezési módra kell helyeznie az együttes vezetőségének. Egy mondatban: Azt várjuk az együttestől, hogy programjának tartalma jobban csehszlovákiai és kifejezési eszközeiben tisztábban fogalmazottan magyarabb legyen. DOBOS LÁSZLÓ ZALA JÓZSEF VESZTEGLŐ CSÓNAK Ne vádold azt a csónakot, amely cövekhez kötve a sima víztükröt lesi. Hidd, el nem magát kelleti, s nem kevély — gyűlölt láncra néz, amely parthoz kötötte. Szomjaz, pedig a vízben ring, vihart eped a szomja, mely 'tajtékot ver, s ád erőt, hogy szaggassa a lánckötőt, és örökre szabad legyen a távlatok bolondja. Haragoszöldszín tarajok dobálják, szenved, mert mer, a sorsa veszteglés csupán, cövek és lánc őrzi bután, még mindig elült a vihar, s csak álomkép a tenger. Ne vádold azt a csónakot, a távol kórja marja, s ha félálomban megremeg, azt hiszi, hogy a tengerek simítják karcsú derekát, pedig bús partok rabja. 15
