A Hét 1961/2 (6. évfolyam, 27-52. szám)
1961-07-23 / 30. szám
Amikor beléptem, az asztal mögül egy idősebb, de azért még eléggé fürge, magas növésű, vörösesszöke hajú, szürke szemű és rózsás arcú férfi állott fel. Barátságos mosolya igen hasonlított a fehérkópenyes leányéhoz. Keményen megszorította a kezem, majd így szólt: — Mister Bailley és Eleonóra már beszéltek önről. Szükségünk van itt ilyen emberekre. Kár. hogy nem vegyész, azonban az ön szakmája mégiscsak elég közel áll az enyémhez... Szintén levegővel foglalkozik, akárcsak én — mosolyodott el. Olyan közvetlenül és egyszerűen beszélt, mintha teljesen önként jöttem volna ide, és most szolgálataimat ajánlanám neki. — Engelbrecht vagyok — mutatkozott be. — Foglaljon helyet, kérem. — Engelbrecht! — kiáltottam fel meglepetten. — Ön Svante Engelbrecht, akinek az Arcticon lelt halálát az egész világ tudósai gyászolták? — A halálomról szóló hírek bizonyos mértékben túlzottak voltak — ismételte a jeles svéd tudós Mark Twain mondását. — Igen, én vagyok az élő Svante Engelbrecht. — De miért... Mi késztette önt az eltűnésre ? Engelbrecht arca elkomorodott. — Foglaljon helyet, kérem — ismételte. — Mr. Bailleynél dolgozom mint főmérnök. Cseppfolyós levegőt, hidrogént és héliumot gyártunk, a levegőből elvonjuk a nitrogént, oxigént... — És mire az maguknak? — kockáztattam meg a kérdést. — Az már Mr. Bailley dolga. Valószínűleg árusítja ... — De hogyan. Nem hallottam róla, hogy jogosítványa lenne rá. — A dolgok pénzügyi oldala engem nem érdekel — szakított félbe sietve Engelbrecht. — Ezzel kapcsolatban bővebb felvilágosítással Mr. Bailley szolgálhat önnek. Én szerződéses alkalmazottja vagyok és a munkámon kívül más nem érdekel. Mr. Bailley kivételesen ügyes és nagyvonalú üzletember. Ha majd jobban megismerkedik vele, meglátja, valóban figyelemreméltó, e tekintetben úgyszólván egyedülálló felfedezéseket tettünk. És hogy Mr. Bailley ezt jól kamatoztatja — az az ő dolga. Én az 6 pénzügyi természetű dolgaiba nem avatkozom — hangsúlyozta újból, igyekezvén a legszükségesebbeket megmagyarázni számomra. — Nekem csupán egy nehézségem van ... nincs asszisztensem. Még a kísérletek lefolytatására sincs időm. Sajnos, csak itt végzem őket — és az előtte heverő, képletekkel teleírt jegyzeteire mutatott — Egyedüli segítőtársam, lányom, Eleonóra. — Az ápolónő? Engelbrecht elmosolyodott. — Kis háztartásomban ápolónő, tudományos dolgozó, laboránsnő és gazdaszszony egy személyben — jegyezte meg melegen. — Kiváló ember. Remélem, segítségére lesz a laboratóriumi munkájában. Ö majd betanítja önt. És ha esetleg valamit nem tudnának megoldani, csak forduljon bizalommal hozzám. Bármikor szívesen rendelkezésére állok ... És most... lássunk munkához — fejezte be mondanivalóját s kezet nyújtott. — Ne vesztegessük az időt... Udvariasan meghajoltam és elindultam a laboratóriumba. — Megértették egymást? — kérdezte Eleonóra. Vállat vontam csupán, mint aki sorsába beletörődött. — Akkor hát foglaljon helyet, kérem és kezdhetjük — mondta egyszerűen, és egy széket tolt elém. Helyet foglaltam és igyekeztem olyan képet vágni, mint egy igyekvő diák. Komolyan vizsgáztatni kezdett. — A cseppfolyós levegő előállítási módja? Hm... hm... Cseppfolyós levegőt úgy nyerünk, hogy ... — kezdtem a felelést, s közben Eleonóra haját vizsgálgat©VM tam, mely lágy fürtökben omlott ki fehér kendője alól — felhasználjuk a levegő terjedékenysége következtében fellépő nagymértékű lehűlést, a levegőt fokozatosan kétszáz atmoszférás nyomással komprimáljuk, majd a nyomást egyszeribe húsz atmoszférára csökkentjük; közben a levegő hőmérséklete terjedékenysége folytán, mínusz harminc fokra sülylyed. Ezt az eljárást annyiszor ismételjük, míg a levegő hőmérséklete el nem éri a mínusz száznyolcvan fokot. Azután már a levegő halmazállapotát húsz atmoszférás nyomás alatt cseppfolyósra változtatja ... Milyen gyönyörű haja van... de ezt természetesen nem mondtam hangosan. Eleonóra hamarább felfogta pillantásomat, mindsem a tekintetemet levehettem volna róla. Rakoncátlan hajtincsét a kendő alá rejtette, halványan elmosolyodott, majd hozzá nem illő komolysággal megszólalt: — Körülbelül így lenne, ha nem is egészen pontos a meghatározás. De talán kezdetnek egyelőre elég lesz ennyi is. Ismeri ért a készüléket? — Ez a levegő komprimálására szolgáló Linde-féie készülék — válaszoltam, és úgy örültem, akár egy iskolásgyerek a jó feleletnek. Eleonóra bólintott. — Igein. Ám ez csak gyerekjáték azokhoz a bonyolult készülékekhez képest, amelyeket az apám szerkesztett... A vizsgáztatás tovább folyt. — Még igen sok elméleti ismeretet kell elsajátítania. A cseppfolyós levegő gyártása ... És anélkül, hogy munkáját félbeszakította volna, megkezdte az első leckét. Igyekeztem minden figyelmemet összpontosítani, gondolataim azonban néha mégis elkalandoztak. Ebben a pillanatban sokkal jobban érdekelt, hogy került ide ő és az édesapja, mi lehetett az Arctic jégtörő pusztulásának az oka, ki volt az a halott, akit Nyikola a hajóorrban látott, mit csinál Bailley a cseppfolyós levegővel, milyen a viszony közötte és Engelbreeht között... Száz és száz kérdés kavargott agyamban, de tanítómtól egyikre se mertem választ kérni*... — ... a cseppfolyós levegő könnyen illanó, átlátszó, világoskék színű folyadék, melynek hőmérséklete normális légköri nyomás esetében mínusz százkilencvenhárom Celsius fok — folytatta Eleonóra. — A készülékből kiáramló levegő, a benne lévő kis mennyiségű megfagyott szénsavas szennyeződés következtében, általában zavaros. Egyszerű papírfilteren keresztül történő szűrés után a levegő áttetszővé válik ... Szerencsétlen leány! Valószínűleg nem lehet ebben a lyukban valami vidám élete, tehetséges lenne, hogy apjával együtt önként vállalták ezt a száműzetést — öltött fel bennem a gondolat.- ... A cseppfolyós levegő párolgásakor először a forrásban lévő nitrogén szabadul fel, melynek forrpontja mínusz százkilencvennégy Celsius fok, azután az argon ... Mi szabadul fel a cseppfolyós levegő párolgásakor? — kérdezte váratlanul, amikor is észrevette révedező tekintetemet. — Argon — ismételtem gépiesen a leány által kiejtett utolsó szót. Eleonóra kissé elkomorodott. — Maga nem is figyel rám — mondta némi szémrehányással. — Bocsásson meg, de alig néhány órája, hogy egyenesen az égből pottyantam ide. Értse meg. kérem, ilyen szokatlan légiót után egyszeriben előadást hallgatni a cseppfolyós levegőről talán kissé mégis ... A szigorú tanárnő arcán könnyed mosoly suhant át. Majd mint, aki tovább már nem tudja türtőztetni magát, egészséges gyermeki nevetés robbant ki belőle. — Igaza van. Először egy kicsit össze kell szednie magát, pihenésre van szüksége. Szerfölött megörültem a gyors változásnak, s nyomban megkérdeztem a lánytól: — Csak azt mondja meg nekem, hogyan maradhattam életben? • (Folytatjuk.) 12
