A Hét 1961/2 (6. évfolyam, 27-52. szám)
1961-07-23 / 30. szám
Gyerekek a ré*en Az Alacsony-Títra küszöbén Minden évszaknak megwn a maga varázsa: a gyümölcsöt érlelő ősz tarka szőnyege, a tél sziporkázó hótakarója, a tavasz rügyeket pattintó üde lehelete, széppé, kellemessé, változatossá teszi az ember életét. A nyár zizegő aranykalászai biztosítják az ország kenyerét. De egyben a pihenés, az üdülés ideje is. Az iparban, iskolákban, hivatalokban dolgozók százai veszik ki megérdemelt szabadságukat, hogy a természet szépséges ölén, a fodrozó tavak, folyók partján erőt gyűjtsenek a további alkotó munkához. Hazánk természeti szépségekben rendkívül gazdag ország. Ez a gazdagság ma már a miénk, a dolgozó népé. Az erdők csendjét kirándulók vidám kacaja veri fel. Mikor leszedi az alkony és csillagok hunyorognak a tiszta égen, a sátor előtt fények pislákolnak, bográcsokban fő az ízes gulyás és az egész napi barangolásban kifáradt, éhes társaság boldogan üli körül a kerek lapos kövekből tökölt asztalokat. A váz ezüst tükrén, mint fehér sirályok óriás szárnya, kecses csónakok széltől duzzadt vitorlája lebeg. Barnára sült izmos fiatalok versenyre kelnek a széllel. A sekélyebb, partközeli vízben gyereksereg lubickol, tarka labdát kergetnek, gumibékökon lovagolnak. A part zöld szőnyegén napozók százai pihennek. A nyár aranylabdája melegen szórja sugarát mindenkire. A tiszta levegő csillogó hűs vízcseppek zuhataga egészséges, jókedvű embereket nevel. Csillog a végtelen víztükör >-m
