A Hét 1961/2 (6. évfolyam, 27-52. szám)
1961-12-24 / 52. szám
Szollmü körönt ban Akkoriban még a Kacska utca, vagyis a mai Smeralova 2. szám alatt húzódott meg lasticla Istennő bratislaval kirendeltsége, a birOsig. A dohos helyiségekben nemcsak a járásbíróság székelt törvényszékestül, Ügyészségestül, hanem a togda la eltért a hétsé épületszérnyban. A tümlücük javarésze ugyan gyanúsan hosanlltott Dnmas Monte Christójáaak szikla börtönére, mégis nagy „népszerűségnek" örvendtek a középkoréba)! zárkák, (de kerültek a munkanélküliek, a szegénylegények, ha éhségük csillapításéra egy cipőt vagy egy-két esd kukoricát voltak kénytelenek elcsenni. Ugyancsak Ide csakették le magukat szándékosan a hajléktalan nincstelenek, ha télviz Idején mér kékre fagytak végtagjaik. Fiatal szolllcitétor koromban sokat kilincseltem ez ódon épület Irodahelyiségeiben. A azolllcitátor amolyan mindenes vagy kifutó (lóféle volt az egykori ügyvédi Irodákban. Amihez az ügyvéd árnak nem (Olt a foga, ami kellemetlen, lealacsonyító vagy kockázatos volt, azt a szolllcitétorra sózta: „elsüllyesztett* periratok klhalászésát, beadványok elintézésének és tárgyalási határnapok mielőbbi kitűzésének kisürgetesét. De mindezeknél sokkal szomorúbb feladatok is hárultak a szolllcitétorra: a végrehajtásokon és kilakoltatásokon való részvétel. Egy Ilyen megrázó élmény árnyképe mindmáig sem homályosait el emlékezetemben, a halálos kimenetelű tragédia visszfénye három évtized távlatából is gyakran még lidércnyomásként kísért álmaimban ... Sz. D., egy Halász kapu ntoal csemege-nagykereskedő kilakoltatás! eljárást indíttatott principálisom küzbenjóttéval egy gyári munkás ellen, akit nyáron csalogányvülgyi gyümölcsösének Őrizetével bízott meg „tngyenlakés” ellenében. De mire beküszüntütt az Ősz és nem volt már mit Őrizni, lakbért követelt a kertjében lévO siralmas deszkatákolmány használatáért. Ahogyan ntólag értesültem, a szerencsétlen ember hajlandó is lett volna bért fizetni, csakhogy nam volt mér mlbfll. Amikor tehallott az elad hó, leállt a gyér, 0 Is sorba állhatott a GrOeeling utcai „nrankahivatal” elé heti U korona munkanélküli-segélyért, fis amilyen rohamosan közeledett a tél a maga borzalmaival, ugyanoly hajthatatlan maradt a dásgazdag kereskedő. A bírósági eljárás vége felé közeledett, a bodegás egyre lármásakban Uvetelte kalibája kiürítését. A bíróság kénytelen volt kitűzni a határnapot, mégpedig egyéb szabad termlnns híjén — december 24-ra. — Mér két napja havazott, méteres hó borította a város kornyékét, amikor a bíróság szánkóján a távol bzO kerthez értünk. — De a csemegéz sikerületlen fia a zsugort emberek konokságával már várt bennünket. Tüstént a szánkó mCgé bújt s onnan jalvaszékelt, hogy az a „proli” — ágymond — fegyvert tartogat és holtbiztosán tüzelni fog ránk. Mivel akkoriban egyes végsőkig elkeseredett emberek néha csakugyan meggondolatlan tettekre ragadtatták magukat, a behavazott fák védelme alatt közelítettük meg a kunyhót, jóllehet inkább rosszmájé képzeletcsapoogásnak tartottuk n tejffllösszájú Intelmét. Ogy is volt. Mert amikor a segédlettel megbízott rendőr falzárta a nyikorgó ajtót, csaknem elakadt a lélegzetünk. Nem az ijedelemtől, hanem a szánalmas látványtól. .Megszégyenűlten, lopva császtattnk zsebre fegyverünket: a csupasz fOldOn egy rongyokba bogyóiéit, halotthalvány fiatalaszszony feküdt. Kiadt tekintettel meredt ránk, fájdalmasan oyOgOtt, majd aleeuklő hangon, halkan szepegte: Meghalt! Még elgondolni is borzalmas volt, hogy abban a förtelmes fabódéban szülte meg a szegény aszszony gyermekét. Vajon a sok nélkülOzéetól és félelemtől elgyengült anyai szív alatt pnsztult-e el a magsat, vagy a dermesztő hideg ülte meg az emberpalántát? Tekintetem mintha odaszegezódOtt volna a fűtötten kunyhó sarkába, ahol egy jiéromszBg alakú hókupac vakítón fehérlett, fis amelyre a kint - tomboló hóvihar egyre újabb kristályokat zúdított a deszkarésen keresztül... Közben a csemegéz fin Is előkerült fedezékéből. Amikor azonban meglátta a fásultan maga elé meredő knnyhólakót, neklbátorodoft és apja nevében hangosan sürgette a bódé klürftésétl Az embertelen követelésre még a rendőr Is meghökkent. kárdOn tekintett a végrehajtóra, az meg énrám, aki „túlzott ár zeig őssé gém" folytán mint reménytelen fiskális-jelOlt, elsején búcsút mondtam .dloaíelen szolllcltétori pályafutásomnak. K. E. tor Strnad alvtársnO jablonec legjobb mlntázólnek egyike Üvegolvasztás Nyári este volt. A fiumei kikötő mólóján ültünk, Időn és téren kívül — búcsúztunk. Lábunknál szelíden csobogtak a szendergő Adria hullámai, a táj csendtakaróját csupán egy távolodó hajó sípjának hangja Ubbentette meg. A lány karcsú barna nyakán pompás gyöngynyaklánc szikrázott kéken a holdfényben, szinte hangsúlyozván a szemében égő bibortüzeket. Türelmetlen mozdulattal simultunk egymáshoz, amikor halk csobbanás hallatszott, majd egy csendes sajnálkozó felkiáltás; jaj, a nyakékem. Jó néhány hét elmúltával köszönő levelet kaptam Bécsből. Fiúméi Ismerősöm hálásan köszönte benne a Jablonecl nyakláncot, amelyet bazajöttöm után küldtem neki emlékül. — Szebb és Ízlésesebb, mint bármely más országban készített dlvatékszer, dicsérte meleg szavakkal Ingeborg, a jablonecl bizsugyártók Ízlését és kézügyességét. Ez a régi-régi nyári emlék jutott nemrégiben az eszembe, amikor a vonatablakokból feltűntek a hóval fedett jablonecl háztetők, a domboldalak fenyvesei s a zegzúgos ódon utcácskák. Természetesen ekkor már rég Ismertem a jablonecl blzsutérla értékét és azt Is jól tudtam, hogy e cseh városkában készített dlvatékszert a moszkvai Metróban éppen úgy dicsérik a nők, mint mondjuk a jamaikai Kingston kikötőben, avagy Párizs és London belvárosaiban. Am az is igaz, hogy ezért a hírnévért és általános elismerését kétszer kellett a derék jablonecleknek megküzdenie, bár a városban és környékén már több mint 400 éve készítenek üvegdíszeket és dlvatékszert. Valamikor 1548-ban épült fel a város környékén az első üveghuta. Az elsőt követte a második, majd a harmadik... A természet szűkös marka végül Is arra kényszerltette a vidék lakóit, hogy odahaza családtagjaik és ismerőseik segítségével az otthoni üvegsajtolókban apró Ovegdlszeket, főleg üvegdolgokat gyártsanak. portcég szállította akkor a világ minden tá£s, nemsokára Európában Keleten és Nyu- jára az Itteni pompás dlvatékszert. És a gáton egyaránt megjelentek a jablonecl üve- Kedelhammerek, Jágerek, Wondrákok, Zappék gesek remek alkotásai. A tökéletes Illúzióját és társaik gyarapodtak, gazdagodtak. A szekeltő hamlsgyőngyök és gyémántok Igen rö- gény német és cseh sajtolók, mlntázók, munvld Idő alatt nagy népszerűségre tettek szert, kások meg éppen hogy léteztek. Az osztály- A jablonecl „ékszerek“ olyannyira tökélete- különbség talán sehol sem volt szembetűsek voltak, hogy Hollandiában, Franciaország- nőbb mint itt, ahol az otthon elszigetelten ban és a cári Oroszországban a viszonteladók dolgozó munkások ezreit nehezen lehetett ezeket mint Igazgyöngyöket és gyémántokat beszervezni a Vörös Szakszervezetbe és a árulták, ami nem 1$ járhatott következmé- kommunista pártba és ahol a kommunisták nyék nélkül. mégiscsak megvívták hősi harcukat a nem-Jablonec nad Nisou ebben az időszakban 'zeti és szociális elnyomás „herrenvolkl“ üvegművészei révén már olyan híres lett, képviselői ellen. hogy bár a térképen nem volt fellelhető, Aztán jött az égszakadás! 1931-et Írtak augsburgl kereskedők egy Schwarz nevű hely- a naptárcslnálók. A kapitalista gazdasági beli űvegblzsutéria készítőhöz Intézett meg- rend alapjaiban rendült meg. Az úgynevezett rendelő levelükben Imigyen Írnak: „Jab- stabilitás kártyavárait elsöpörte a gazdasági lonecet az ország tréképén nem találjuk, ké- válság. New York, London, Párizs, Berlin és rém tessék jelenteni, hol fekszik ez a város Bécs kénytelen volt takarékoskodni. A divatős milyen messzire van Prágától?“ Aztán ékszerrel kezdték. Mert szép ugyan és Jó mint zarándokhelyre jöttek a cseh üveg vá- Is és sláger Is a buzsutéria, hiszen minden rosába az idegen érdeklődők, az állandó nőnek minden korban tetszik, de a blzsutéüzletfelekké váló megrendelők. rlához konjunktúra kell! Gazdasági íöldinöu-A Jablonecl blzsutérla hírnevének tetőfokát lás idején a fegyvergyártás sokkal fontoelső Ízben 1928-ban érte el. Közel félezer ex- sabbl Megszűntek a külföldi megrendelések.
