A Hét 1961/2 (6. évfolyam, 27-52. szám)

1961-12-24 / 52. szám

Szollmü körönt ban Akkoriban még a Kacska utca, vagyis a mai Smeralova 2. szám alatt húzódott meg lasticla Istennő bratislaval kirendeltsége, a birOsig. A do­hos helyiségekben nemcsak a járásbíróság székelt törvényszékestül, Ügyészségestül, hanem a togda la eltért a hétsé épületszérnyban. A tümlücük ja­varésze ugyan gyanúsan hosanlltott Dnmas Monte Christójáaak szikla börtönére, mégis nagy „nép­szerűségnek" örvendtek a középkoréba)! zárkák, (de kerültek a munkanélküliek, a szegénylegé­nyek, ha éhségük csillapításéra egy cipőt vagy egy-két esd kukoricát voltak kénytelenek elcsen­ni. Ugyancsak Ide csakették le magukat szándé­kosan a hajléktalan nincstelenek, ha télviz Ide­jén mér kékre fagytak végtagjaik. Fiatal szolllcitétor koromban sokat kilincseltem ez ódon épület Irodahelyiségeiben. A azolllcitátor amolyan mindenes vagy kifutó (lóféle volt az egy­kori ügyvédi Irodákban. Amihez az ügyvéd árnak nem (Olt a foga, ami kellemetlen, lealacsonyító vagy kockázatos volt, azt a szolllcitétorra sózta: „elsüllyesztett* periratok klhalászésát, beadvá­nyok elintézésének és tárgyalási határnapok mie­lőbbi kitűzésének kisürgetesét. De mindezeknél sokkal szomorúbb feladatok is hárultak a szolllcitétorra: a végrehajtásokon és kilakoltatásokon való részvétel. Egy Ilyen megrázó élmény árnyképe mindmáig sem homályosait el emlékezetemben, a halálos ki­menetelű tragédia visszfénye három évtized távla­tából is gyakran még lidércnyomásként kísért ál­maimban ... Sz. D., egy Halász kapu ntoal csemege-nagyke­reskedő kilakoltatás! eljárást indíttatott principá­lisom küzbenjóttéval egy gyári munkás ellen, akit nyáron csalogányvülgyi gyümölcsösének Őrizetével bízott meg „tngyenlakés” ellenében. De mire be­­küszüntütt az Ősz és nem volt már mit Őrizni, lak­bért követelt a kertjében lévO siralmas deszkatá­kolmány használatáért. Ahogyan ntólag értesül­tem, a szerencsétlen ember hajlandó is lett volna bért fizetni, csakhogy nam volt mér mlbfll. Amikor tehallott az elad hó, leállt a gyér, 0 Is sorba áll­hatott a GrOeeling utcai „nrankahivatal” elé heti U korona munkanélküli-segélyért, fis amilyen ro­hamosan közeledett a tél a maga borzalmaival, ugyanoly hajthatatlan maradt a dásgazdag keres­kedő. A bírósági eljárás vége felé közeledett, a bodegás egyre lármásakban Uvetelte kalibája kiürítését. A bíróság kénytelen volt kitűzni a határnapot, mégpedig egyéb szabad termlnns híjén — decem­ber 24-ra. — Mér két napja havazott, méteres hó borította a város kornyékét, amikor a bíróság szánkóján a távol bzO kerthez értünk. — De a csemegéz sikerületlen fia a zsugort emberek ko­­nokságával már várt bennünket. Tüstént a szánkó mCgé bújt s onnan jalvaszékelt, hogy az a „pro­li” — ágymond — fegyvert tartogat és holtbiz­tosán tüzelni fog ránk. Mivel akkoriban egyes végsőkig elkeseredett emberek néha csakugyan meggondolatlan tettekre ragadtatták magukat, a behavazott fák védelme alatt közelítettük meg a kunyhót, jóllehet inkább rosszmájé képzelet­­csapoogásnak tartottuk n tejffllösszájú Intelmét. Ogy is volt. Mert amikor a segédlettel megbízott rendőr falzárta a nyikorgó ajtót, csaknem ela­kadt a lélegzetünk. Nem az ijedelemtől, hanem a szánalmas látványtól. .Megszégyenűlten, lopva császtattnk zsebre fegyverünket: a csupasz fOldOn egy rongyokba bogyóiéit, halotthalvány fiatalasz­­szony feküdt. Kiadt tekintettel meredt ránk, fáj­dalmasan oyOgOtt, majd aleeuklő hangon, halkan szepegte: Meghalt! Még elgondolni is borzalmas volt, hogy abban a förtelmes fabódéban szülte meg a szegény asz­­szony gyermekét. Vajon a sok nélkülOzéetól és félelemtől elgyengült anyai szív alatt pnsztult-e el a magsat, vagy a dermesztő hideg ülte meg az emberpalántát? Tekintetem mintha odasze­­gezódOtt volna a fűtötten kunyhó sarkába, ahol egy jiéromszBg alakú hókupac vakítón fehérlett, fis amelyre a kint - tomboló hóvihar egyre újabb kristályokat zúdított a deszkarésen keresztül... Közben a csemegéz fin Is előkerült fedezékéből. Amikor azonban meglátta a fásultan maga elé meredő knnyhólakót, neklbátorodoft és apja nevé­ben hangosan sürgette a bódé klürftésétl Az em­bertelen követelésre még a rendőr Is meghök­kent. kárdOn tekintett a végrehajtóra, az meg énrám, aki „túlzott ár zeig őssé gém" folytán mint re­ménytelen fiskális-jelOlt, elsején búcsút mondtam .dloaíelen szolllcltétori pályafutásomnak. K. E. tor Strnad alvtársnO jablonec legjobb mlntázól­­nek egyike Üvegolvasztás Nyári este volt. A fiumei kikötő mó­lóján ültünk, Időn és téren kívül — búcsúztunk. Lábunknál szelíden csobogtak a szendergő Adria hullá­mai, a táj csendtakaróját csupán egy távo­lodó hajó sípjának hangja Ubbentette meg. A lány karcsú barna nyakán pompás gyöngy­nyaklánc szikrázott kéken a holdfényben, szinte hangsúlyozván a szemében égő bibor­­tüzeket. Türelmetlen mozdulattal simultunk egymáshoz, amikor halk csobbanás hallat­szott, majd egy csendes sajnálkozó felkiál­tás; jaj, a nyakékem. Jó néhány hét elmúltával köszönő leve­let kaptam Bécsből. Fiúméi Ismerősöm hálá­san köszönte benne a Jablonecl nyakláncot, amelyet bazajöttöm után küldtem neki emlé­kül. — Szebb és Ízlésesebb, mint bármely más országban készített dlvatékszer, dicsérte me­leg szavakkal Ingeborg, a jablonecl bizsu­­gyártók Ízlését és kézügyességét. Ez a régi-régi nyári emlék jutott nem­régiben az eszembe, amikor a vonatablakok­ból feltűntek a hóval fedett jablonecl ház­tetők, a domboldalak fenyvesei s a zegzú­­gos ódon utcácskák. Természetesen ekkor már rég Ismertem a jablonecl blzsutérla ér­tékét és azt Is jól tudtam, hogy e cseh városkában készített dlvatékszert a moszkvai Metróban éppen úgy dicsérik a nők, mint mondjuk a jamaikai Kingston kikötőben, avagy Párizs és London belvárosaiban. Am az is igaz, hogy ezért a hírnévért és általános elismerését kétszer kellett a derék jablonecleknek megküzdenie, bár a városban és környékén már több mint 400 éve készítenek üvegdíszeket és dlvatékszert. Valamikor 1548-ban épült fel a város kör­nyékén az első üveghuta. Az elsőt követte a második, majd a harmadik... A termé­szet szűkös marka végül Is arra kényszerl­­tette a vidék lakóit, hogy odahaza család­tagjaik és ismerőseik segítségével az ott­honi üvegsajtolókban apró Ovegdlszeket, fő­leg üvegdolgokat gyártsanak. portcég szállította akkor a világ minden tá­£s, nemsokára Európában Keleten és Nyu- jára az Itteni pompás dlvatékszert. És a gáton egyaránt megjelentek a jablonecl üve- Kedelhammerek, Jágerek, Wondrákok, Zappék gesek remek alkotásai. A tökéletes Illúzióját és társaik gyarapodtak, gazdagodtak. A sze­­keltő hamlsgyőngyök és gyémántok Igen rö- gény német és cseh sajtolók, mlntázók, mun­­vld Idő alatt nagy népszerűségre tettek szert, kások meg éppen hogy léteztek. Az osztály- A jablonecl „ékszerek“ olyannyira tökélete- különbség talán sehol sem volt szembetű­sek voltak, hogy Hollandiában, Franciaország- nőbb mint itt, ahol az otthon elszigetelten ban és a cári Oroszországban a viszonteladók dolgozó munkások ezreit nehezen lehetett ezeket mint Igazgyöngyöket és gyémántokat beszervezni a Vörös Szakszervezetbe és a árulták, ami nem 1$ járhatott következmé- kommunista pártba és ahol a kommunisták nyék nélkül. mégiscsak megvívták hősi harcukat a nem-Jablonec nad Nisou ebben az időszakban 'zeti és szociális elnyomás „herrenvolkl“ üvegművészei révén már olyan híres lett, képviselői ellen. hogy bár a térképen nem volt fellelhető, Aztán jött az égszakadás! 1931-et Írtak augsburgl kereskedők egy Schwarz nevű hely- a naptárcslnálók. A kapitalista gazdasági beli űvegblzsutéria készítőhöz Intézett meg- rend alapjaiban rendült meg. Az úgynevezett rendelő levelükben Imigyen Írnak: „Jab- stabilitás kártyavárait elsöpörte a gazdasági lonecet az ország tréképén nem találjuk, ké- válság. New York, London, Párizs, Berlin és rém tessék jelenteni, hol fekszik ez a város Bécs kénytelen volt takarékoskodni. A divat­­ős milyen messzire van Prágától?“ Aztán ékszerrel kezdték. Mert szép ugyan és Jó mint zarándokhelyre jöttek a cseh üveg vá- Is és sláger Is a buzsutéria, hiszen minden rosába az idegen érdeklődők, az állandó nőnek minden korban tetszik, de a blzsuté­­üzletfelekké váló megrendelők. rlához konjunktúra kell! Gazdasági íöldinöu-A Jablonecl blzsutérla hírnevének tetőfokát lás idején a fegyvergyártás sokkal fonto­­első Ízben 1928-ban érte el. Közel félezer ex- sabbl Megszűntek a külföldi megrendelések.

Next

/
Thumbnails
Contents