A Hét 1961/2 (6. évfolyam, 27-52. szám)
1961-12-24 / 52. szám
r*iT, Gyurcsó István Az időben fis *£,"*'* VvN T ■ avasz volt tegnápelőtt. Tegnap fisz. Ma tél van. Egy ugrás és itt a nyár. A nyugalom egy percig elidfiz, Tűnődik a szív, ám az ész, madár. Mire a tűnődés: jé néha tűnődni. Mire a repülés: jé néha repülni. Ki Így, ki úgy tflnfidik. Nevetünk, sírunk, és gyűlölünk, és szeretünk: az okulás, mégis csak a béke, nézzünk bár a földre vagy az égre mmm * «4 fi ' '? i-Tűnődik a szív, ha akad rá idő. Szárnyal, repül az ész, kergeti az Idő — Idő! Akár egy év, akár kettő: vissza nem jő a perc, a pillanat. Változik a fű, fa, hegyoldal, kő, és változunk mi is a Nap alatt. Legyen mégis az ész, fi legyen a szolga. Szivünkre maradjon a megmérés dolga. Mérjük az időt, mert okulni jé. Mérjük, meddig és a patak, folyó. — Tenger az Idő, évek és napok futnak belé, mint apró patakok. Am, ha szivünk bátor, lehet mély a tenger, szófogadó észre elindul az ember. Elindul. Az év nyitja kapuját. Szivünk parancsára vár most az ész. Fényes napot, mélységes éjszakát könnyen leblrunk, ha kedvünk merész. m-mm IgSiihNg*. * -. má-:
