A Hét 1961/2 (6. évfolyam, 27-52. szám)

1961-12-10 / 50. szám

Egyre-másra érkeznek a Jelentések arról, hogy a nyugatnémet tőke egyre jobban ki­szorítja „gazdasági partnereit”, Nagy-Britanniát és az Egyesült Államokat a Közel-Keletről s újabban Franciaországot a fel­szabadult afrikai területekről, ahol a francia gyarmati uralom felszámolásával „gazdasági vá­kuum" állt elő. Ide igyekszik beáramlani a nyugatnémet tő­ke. Nyugat-Afrikában, az egyko­ri Rabszolgapart vidékén a múlt év tavaszán megalakult a független Togo köztársaság. A volt francia gyarmati tisztvi­selők az év végéig még hiva­talban maradtak s fokozatosan adták át ügykörüket bennszü­lött kollégáiknak. A külföldön is még a francia hátőságok képviselték az új államot, de a bonni kormány már elküldte Loméba követét, von Török nrat és nyagyszámú követség! személyzetét. A követ úr Mer­cedes luxuskocsija legtöbb­ször az ipari, kereskedelmi és gazdasági minisztérium előtt látható. „Gazdasági segély" leple alatt különféle nyugat­német monopóliumok és rész­vénytársaság képviselői tár­gyalnak Loméban. Az energi­kus Török, úr egyetlen alkal­mat sem mulaszt el hangsú­lyozni, hogy egy „antikolonis­­ta” atlam, egy gyarmatokkal nem rendelkező ország kép­viselője. Ennek ellenére Lomé­ban még az Hőtel du Golfe pincére is tudja, hogy Bonn erősen érdekelve van a Sza­harában végzett atombomba­­kísérletekben és az algériai diaielőfordulások felkutatásá­ban. Az sem titok előtte, kpgy a francia Idegenlégióban, amely napjaink legjogtalanabb, legembertelenebb háborúját folytatja, igen sok a Nyugat- Nemetországból származó ka­tona. Egy francia üzletember kijelentette: „Mi franciák elját­szottak itt a játékainkat. A la­kosság nem rokonszenvez ve­lünk. A nyugatnémetek ezt kihasználják és igyekeznek ma­gukhoz kaparintani az egész üzletet.” Ehhez járni még, hogy a bonni küldöttség — hogyan is lehetne másként — mindent el­követ, hogy szovjetetelles hangulatot keltsen, és a szo­cialista tábor ellen uszít. En­nek legfőbb eszköze az ún. „Német-Togói Szövetség.” Tag­jai azok a togóiak, akik vala­ha — amikor Togo még német gyarmat volt — valamely fize­tett állásban voltak s tőbbé­­kevésbé még beszélnek néme­tül. Togo azonban nem a „Né-Szabad Afrika szabad gyermekei Q C Q Lome városképében a Sacré-Coeur szé­kesegyház s a Shell, Telefunken, Blau­­punkt, Mercedes és Philips cégek reklám­jai dominálnak. Gyarmati katonákat nem lát többé az ember az utcákon és tere­ken, s a hírhedt „csak fehéreknek“ fel­iratokat is eltávolították. met-Togói Ezövetség”, Togo — 1,2 millió szorgalmas, művelt­ségre vágyó, békeszerető em­ber. Az ország vezető szer­vezete a Togói Egység­párt (CUT), amelynek élén Sylvanns Olimpio jelenlegi miniszterelnök áll. A gazdasá­gi pozíciók, az iskolák még ma ts a fehérek kezén vannak, könnyen érthető hát, miért hordanak még ma is egyes lo­méi sofőrök kocsijukon plaká­tot „Függetlenség” felirattal. A togói nép függetlensége jel­képeként hatalmas emlékmű­vet állított Loméban, amely agy bilincseit széttépő afrikait ábrázol. Az afrikaiak nem akarnak új bilincseket Mert a történelem kereke előre forog. Es ha a nyugatnémet bankok, az ipar és az egyház urai meg­próbálják megragadni ennek a keréknek a küllőit — összetör­hetik az ujjúkat. Togo miniszterelnöke : Sylvanus Olym­­pio Ny. Sz. Hruscsov szovjet minisz­terelnökkel az ENSZ 15. ülésszakán Diesel-vonatok közlekednek Togo három vasútvonalán. Minden állomáson árusok tömegei rohanják meg a vonatot, akik banánt, földi mogyorót, húst, lepényt és — tűzifát kínálnak az utasoknak.

Next

/
Thumbnails
Contents