A Hét 1961/2 (6. évfolyam, 27-52. szám)
1961-12-10 / 50. szám
Irodalmi színpad Dunaszertíahelyen A csehszlovák—szovjet barátsági hónap ünnepi eseménye volt Dunaszerdahelyen az Irodalmi Színpad bemutatkozása. /I város és a vidék dolgozót népe: munkások, parasztok és értelmiségiek nagy várakozással tekintettek az új kulturális intézmény első szereplése elé. A feszült kíváncsiság, a meleg érdeklődés azt bizonyítja, hogy itt nemcsak az irodalomrajongók „magánügyéről” van szó. Mindenki érezte, hogy a nézőtér és a színpad, a való élet és a költészet szoros egységbe forrt össze. A Művelődési Otthon igazgatójának, Gyurcsik Józsefnek tartalmas üdvözlő szavai után csaknem két órán át gyönyör ködheteit a közönség az irodalom és a versmondás szépségeiben. Fiatalok és öregek, munkások és értelmiségiek, a szép szó lenyűgöző erejével, egyforma lelkedéssel szavalták szlovákul és magyarul a párt programját: a kommunizmus építését és a béke megvédését. S a nézőtér áhítatos csendje arról tanúskodott, hogy a költő és a közönség egymásra talált: a pártos költészet az igazság és a szépség erejével meghódította a hallgatóságot. A sok szép verset a hallgatók szívükbe zárták, megszerették, magukévá tették. S ezt az Irodalmi Színpad vitathatatlan sikernek könyvelheti el. A műsor első része versmondás volt. Munkások és értelmiségiek sokszor művészi érzékkel, vagy néha kevésbé kielégítő előadókészséggel szavaltak, és bizony nehéz lenne megállapítani a minőségi sorrendet. Nehéz lenne eldöntei, hogy Fodor Lászlómé, Érsek György, Szuchy Emilné, Szilva Erika,„Jozef Niziíansky, Bozena Blaliová, Esztergályos Gabriella, Gyurcsik Józsefné, Brunner Tibor, Vörös Erzsébet, Tóth Rózsa, Hodossy Dezső, Babusek Károly és Szuchy Emil közül ki volt a legjobb. Talán egy-másik szavaló ajkán a költő szava még nem találta meg a maga muzsikáját, erejét vagy lágyságát, de a szavalók ügyszeretetét és lelkesedését vitatni nem lehet. Mindegyik tudása javát adta, hogy felcsillantsa a szó szépségét, hogy hatásosan érzékeltesse a mondat tartalmát. Szerdahelyen eddig nagyon kevés felnőtt szavalt, és csak nagyon kevésszer, és most — mindenki meglepetésére — tucatnyi szavaló versmodásában gyönyörködhetett a közönség, ami szintén az Irodalmi Színpad sikeres működésének az eredménye. A bemutató előadáson szép sikert ért el a dunaszerdahelyi általános Iskola szavalókórusa is. És itt mutatkozik meg az Irodalmi Színpad nevelő hatása. Nemcsak fel tudta kelteni a tanulóifjúság érdeklődését a művészi szép iránt, de be is tudta kapcsolni a művészet propagálásába. Biztos, hogy ez a szavalókórus egész életére magával viszi Styipacsov, Tyihonov, Brecht, Nazim Hikmet, Iszájev, Citovsky, Reiset, Neumann, Frano KráT, Plávka, Csontos Vilmos, Dénes György, Bartalis János, Szemlér Ferenc, Márki Zoltán, Majtényi Erik és mások elszavalt költeményeinek gyönyörű gondolatait: a sarló és kalapács erejét, a népek testvériségét, a béke akarását. Az Irodalmi Színpad vitathatatlanul küldetést teljesít, amikor ifjakat és Időseket gondolati egységbe kovácsol, egységes világnézetre nevel. Nagyon hatásos volt szavalás közben a költemény szövegének filmmel és- zenével való kísérete. Ez áj volt Szerdahelyen és élményt jelentett, ~ akárcsak az élénkség, a mozgás, az életszerűség. S mindez nagyban hozzájárult, hogy felszínre hozza s érzékeltesse a költészet zenei és értelmi szépségét. Véleményünk szerint az erősebb zenei aláfestés növelné a hatást. Irodalmi feliegű megmozdulásnak Dunaszerdahelyen még nem volt ilyen általános sikere. A sikert nagyban előmozdította az egyes költemények időszerűsége, a versek mondanivalója, az egész népet foglalkoztató sok mély gondo- • lat, a ma emberének sok kérdése. A „Zászlónk vörös, mint a láng” költeményeinek megválasztása szerencsés volt, mert mindegyik vers út és új szépséggel lepte meg és gyönyörködtette a hallgatót. Ennek felismerése népünk egyre növekvő igényéről és művészi színvonalának növekedéséről tanúskodik. Es milyen meggyőző erejük volt a hékétakaró verseknek, a szlovák és magyar szavalók közös menetelésének a vörös zászló alatt a közös cél felé. Az Irodalmi Színpad bemutató előadásával bebizonyította, hogy „Híd” akar lenni a szlovák és a cseh, valamint más népek felé, amelyek szeretik a művészetet, a szé per és az Igazat és a testvéri , együttműködést. Az Irodalmi Színpad a szociális igazság és a béke, akarásának hirdetője a művészet eszközeivel. Az est második részében Barta Lajos: Tavaszi mámor című egyfelvonásos drámáját mutatták be. A szereplők — Brunner Tibor, Angyal János, Érsek Rezső, Babusek Károly, Sidó Sándor, Szuchy Emil, Johancsik Ottó és Jónás Sándor — jó játékukkal és drámai erővel érzékeltették a szegény ember kiszolgáltatottságát és nyomorúságos helyzetét a múltban. Az általános siker Szuchy Emil rendezői sokoldalúságát, szakavatott kezét és kiforrott esztétikai érzékét dicséri. A közönség őszinte elismeréséből arra lehet következtetni, hogy a dunaszerdahelyi Irodalmi Színpad a siker jegyében kezdi meg működését és minden remény meglehet arra, hogy az Irr>'i-'mi Színpaddal nemcsak a tnszerdahelyiek, hanem a messze környék lakói is sokat nyertek. Nyert elsősorban az ifjúság, amelynek bő alkalma nyílik majd a szárnypróbálgatásra, és az irodalomrajongókon kívül nyert a csallóközi szlovák és magyar munkásság, amelynek az Irodalmi Színpad találkozóhelyévé lehet. Az Irodalmi Színpad a népek közötti kulturális kapcsolatok s az időszerű politikai és irodalmi események fóruma lehet. A Dunaszerdahelyen most megnyílt Irodalmi Színpadban kulturális forradalmunk egyik jelentős eredményét könyvelhetjük el. S a bemutató előadáson elért eredmény lelkesítse azokat, akiknek az elgondolástól a kivitelig sók szép nehézséggel kellett megküzdeniök. A műveltség terjesztésének Igényével kapcsolja össze a színház és az irodalom gyönyörét és örömét, amikor majd minden bizonnyal közelebb hozza a közönséghez Petőfit, Adyt, József Attilát, Fucíkol, Wolkert, Maiakovsz-. kijt, Solohovot, Bertolt fírechtet és másokat, mégpedig úgy, hogy minden egyes szereplése, feledhetetlen élményt .ielenlsen a nézőközönség számára, OZORAI FÉRENG Nagy fii nos : Kislányfej 13
