A Hét 1961/2 (6. évfolyam, 27-52. szám)
1961-07-16 / 29. szám
Errefelé mér kelet-szlovákiai meg bodrogközi tájnyelven értik meg egymást az emberek, s ha egymás nyelvét meg is tanulják, akkor is sajátos tájnyelvüket beszélik legszívesebben. Arra mutatnak ezek a jelek, hogy egész a közelmúltig összeforrott és elkülönült tájegység volt ez a vidék, s talán ma is elzártabb, elmaradottabb, mint más vidékek.-- Gazdaságilag, politikailag egyaránt — erősítette meg ezt a gondolatomat valamivel később Csákó Eduárd, a szomotori állami gazdaság agronómusa, akivel a hervasztó hőségben egy homokfutőn vágtattunk végig a bodrogmenti nagygazdaság határán. — Itt valahogy mindig lassúbb volt a fejlődés, mint másutt — teszi hozzá magyarázóig. — A végeken élünk, a központtól távol, így a jő is meg a rossz is később ér ide. Csak az utolsó évek vetettek ki egy kicsit ebből az állapotból, de ezért még mindig sok az egyenetlenség a munkában. Elképzelheti a helyzetet, ha azt mondom, hogy a szocialista szektorok között még mindig folyik a földek kicserélése, a nagygazdaság parcelláinak kiegyenlítése végett. Természetes, hogy igazában így nem lehet tervszerű gazdálkodást folytatni. Vagy ott van egy másik nagy kérdés: a mezőgazdasági szakkáderek nevelése. Kelet-Szlovákiában, legalábbis a magyarok számára, kodás, hanem a problémák ok . ■Í5Í* gxggr 'f * Kétíázisos aratás a pusztakeresztúri határban Aratáskor Bodrogközben « ______ _______ _ , hallgatják, előbb-utóbb megcsak egy technikum áll ren- szerü felvetése kedvéért nyi- szokják a magasabb kultúra delkezésre, a nagykaposí. Olyan latkozik ilyen őszintén, kevés még a szakember, hogy _ Azért, talál itt valami sokszor egy-egy új gép beállí- szépet és újat is — mondja, tásakor Robinson leleményes- amikor megállunk az egyik agyagpadlős cselédházak lakói ségére van szükségük a trak- majorságban. Pusztakeresztű- tői' toristáknak meg a kombájno- ron> ahoi két fiatal kombájnos soknak. csépel. — Nézze csak meg, Robog a homokfutő a forró hasonlít-e ez egy régi majorföldeken, Csákó Eduárd meg ra?! csak beszél, beszél, sorolja az Néhány csinos, modern csa- fiatalabb kombájnosa itteni gazdálkodás kérdéseit, ládi házból áll a major, ahol A tjz hektárnyi árpa renden S mivel a kocsirázás, meg a villany van, korszerű gépek hever két-három nappal előbb zörgés miatt közelebb kell ha- vannak, s rádióval, televízió- vá ták amikor ők ketten bejolnom hozzá, belenézek egész- val, mosógéppel, hűtőszekrény- mytatö aratást végeztek a keséges, bamapiros arcába meg nyel, telefonnal rendelkeznek iet_sZiovákiai kerület háromnyíltkifejezésű szemébe, egyre a lakók. A szélesre tárt abla- száz ’ ü föidmüves-küldöttjotoban kialakul bennem a meg- kokból zene szól, operaáriák < cij£t rt ítAtA/Í Via/vit nnm o nnMfin • pi»Äl!eioilr « Ír f nlö p O'lril/ megnyilvánulásait. Hol vannak már ezek az emberek a régi szűkablakos, Itt a major mellett tíz hektárnyi árpában, kifogyhatatlan türelemmel zúg egy kombájn, s rajta a gazdaság két leggyőződés, hogy nem a panasz-' szállnak a mezők felé, s akik Pusztakeresztúri major Ha nem jön vihar, hasznos lett volna ez az aratás, mert a két- és a hárommenetes aratást akartuk bemutatni, különböző fajtájú kombájnon — mondja a vezető kombájnos, Váradi Tibor. Még csak huszonhárom éves, s mindössze két éve dolgozik a kombájnnal, akárcsak a segítője, Kasko István, aki meg még egészen gyerekember, mert csak tizenhat éves. Amíg egy vasdarab miatt, ami a gépbe került, leállásra kényszerülnek, sok mindent megtudok róluk. Az idősebbik, aki már a családalapítás küszöbén áll, ebben az elhatározásban fogant szorgalommal végzi munkáját, 1750 koronát keres havonta. A fiatalabbikat, aki viszont egész keresetét, havi 1200 koronát özvegy édesanyjának adja', azt leginkább a gépek szeretete vezeti. trz elszakadt hajtöláncot helyben <ell megjavítani a kombájnosnak — Higgye el, ebből a gyerekből még hírneves munkás lesz — fordul hozzám az agronőmus, amíg a suhanc a kombájn alá bújva javít valamit az egyik alkatrészen. — -Már most vezető kombájnos lehetne, ha betöltötte volna a tizennyolcat. Ketten 110 hektár gabona aratását és cséplését vállalták az idői aratásban, hárommenetes módszerrel. Ezenfelül mégis az érdekelt leginkább, hogy az emberi viszonyulások szempontjából, hogy veszik munkájukat. — Ha az ember élni, boldogulni akar, dolgoznia kell — mondják szinte egyöntetűen. Az egyik, tudom, arra gondolt, hogy már családot kell alapítania, a másik pedig már vezetőiként szeretne kombájnra szállni. Amikor pedig végre elindult a gép, s azon örültünk mindannyian, hogy szinte nem találtunk kipergett magot utána, ezzel búcsúztak tőlünk: — Ezt a kis darabot már kicsépeljük. Két-három óra alatt! Mikus Sándor
