A Hét 1961/2 (6. évfolyam, 27-52. szám)
1961-12-03 / 49. szám
Az emberi munka nem tűnhet el nyomtalanul. Az emberi munka értékeket hoz létre, amelyek kézzelfoghatóan bizonyítják, hogy nem telt el hiába az idű, nyomai maradtak az életünkben. Elégedetten vagy elégedetlenül, de mindenki szívesen néz vissza elvégzett munkájára. A paraszt a dús őszi vetésre, a munkás a gépre, amellyel dolgozik, a mérnök az automatizmusra, amelyben az ő gondolatai mozognak, az Író a dolgozók könyveszekrényeibe vándorolt köteteire, a tanító a fiatalemberre, akit 6 nevelt. Megtörténik, hogy emberek munkája öt vastag kötetben halmozódik össze. Ot súlyos kötet, bekötött folyóirat-számok. Minden lapjuk elmúlt eseményekről, elmúlt napokról beszél. Ot év munkája összegyűjtve. Ügy forgatjuk a lapjukat, ahogy az ember a múltjába tekint vissza. Minden oldalhoz személyes emlékek tapadnak, minden lap egy perc, egy pillanat a világ életéből és a mi életünkből is. , Múlik az idő... Építő munkák nyomán maradandó művek sora jön létre; talán egy gyár, talán egy emeletes bérház vagy egy több ezer kilométeres olajvezeték, talán egy évfolyam bekötött folyóirat. Múlnak a napok, a hetek és, ni csak... a Hét — hét munkás nap terméke — öt esztendős lett. Az flfságlró kiszáll! az autóbuszból és körülnéz. Idégen emberek, idegen táj, senki sem ismeri és senkit sem ismer. Jöttét nem jelezte, tehát nem várják. Azt kapta feladatul, hogy lesse el az élet egy darabját és vigye a szerkesztőségbe. Az élet szélesen hömpőlgő, bonyolult folyamat, akárcsak ,egy bővizű, kiapadhatatlan nagy folyó. Az újságírónak papír, ceruza és fényképezőgép áll a rendelkezésére, hogy egy parányi hullámát körülhatárolja, rögzítse és birtokába vegye Megy a falu utcáján, a mezőn, a gyárcsarnokban, az emberek szembe jönnek vele, megnézik és tovább mennek. 0 is megnézi őket Beszél velük, itt-ott kattan a fényképezőgépe, feljegyez egy szót, egy számot, egy nevet. Kép alakul ki benne Miniatűr világ, csak szavakkal kell körvonalaznia és a szavak képét fehér papírra róni ügy, hogy ha rájuk nézel, megelevenedjenek és újra életté változzanak. Kész a riport . . A gépfrénő az első, aki megismeri a riportot, s egyben ő az első kritikusa is. Mlalatj ujjai az írógép billenytőin táncolnak, a leírt gondolatok képpé állnak össze előtte. A képekből, a cselekmények mögül 'Előlépnek az emberek, akikkel az újságíró beszélt. Megismer kednek a géplrónővfel. A lektor a kéziratok makulátlanságának az őre, nem tűr hibás ragokat, szóficamokat és logikátlan értelmetlenségeket. Sebészhez hasonlítanám, aki éles késével kivágja a test beteg testeit: a lektor töltőtolla utón is Jótékony sebek maradnak a papíron, és a riportból lila vér folyik — (ugyanis lektorunk lila tintával javít). A rovatvezető asztalán gyűlik az anyag. A riportok kettéhajtott Ivpaprlba vannak betéve — már a fényképekkel együtt és rájuk Írva; 50. szám, 4. oldal. 50. szám, 8 oldal. Megannyi apró világ. Az egyikben egy csallóközi falu néhány embere él, a másik a Keletszlovákiai Vasmű építésének egy pillanata, a harmadikban kojumblal cölöpfalu élete elevenedik meg . . Megannyi színfolt az emberiség végtelenül gazdag palettájáról. Világok es életformák találkoznak a rovatvezető asztalán. És mégslncs megelégedve. Papírlapokat le get a kezéber. és szobáról szobára fűi, az újságírótól, aki a riportot hozta a gépirőnőhöz, a gépírónőtöl a lek-
