A Hét 1961/2 (6. évfolyam, 27-52. szám)
1961-11-26 / 48. szám
Szeretnék et futni . . . • . • Chilébe Már melyik labdarúgó ne szeretne elfutni Chilébe, a VB színhelyére? Kocsányi Laci, a CH Bratislava kttOnB játékosa sem kivétel. Már miért Is lenne, mikor neki nagy esélye van a kifutáshoz. — Szeretnék bekerülni a keretbe, remélem sikerül I Sok esztendón keresztül voll válogatott a losonciak Lactfa, sok világrészt, országot megfárt csapatával. Előttünk képek: ,egy labdarúgó pályafutásának mérföldkövei. Afrika, Ázsia, Bszak- és Dél-Amerlka, a szigetvilág egy-egy nagyobb városa. Városok, hegyek, folyók, tengerek ... Bizony hosszú volt az út a losonci vásártértől a válogatottságig ... — Mint sok-sok más labdarúgó, ml Is mezítláb kezdtük. A losonci vásártéren. Csaknem hajnaltól késó estig ott rúgtuk a rongylabdát, mafd a bórt. Még azt sem mondhatnám, hogy a szüleim haragudtak — mondfa mosolyogva a megnyerd modorú Laci, a sok kis „lurkó" eszményképe. — Apám ugyanis maga ts futballozott, nem haragudott a Játékért. Cipót meg amúgy sem rongáltunk, hiszen a vásártéren mezítláb folyt a fáték. Szegény gyerekek sportja volt annakidején a futball, a rongylabda nem került pénzbe. Az apám Inkább biztatott, hogy csak játsszak, ö a losonci Vörös Csillag csapatában, a dolgozók egyesületében kergette a labdát. Ml azután a vásártéri csapatból kölyökcsapatot alapítottunk, beneveztünk az utcabajnokságba és meg ts nyertük. Ebben a csapatban Játszott Glesk Pali, az atléta, vele együtt alkottuk a csapat balszárnyát. Hát így kezdtük . .. Losoncról Indult útnak Kocsányi Laci, a sportmester, a válogatott, a világjáró futballista, akt Jónéhányszor húzta fel a válogatott mezt és soha nem vétett a sportszerűség ellen. Persze a válogatottságot nem adják ingyen, sok kemény edzés, sportszerű életmód, Onfegyelmezés, lemondás kellett hozzá. Es még most is kell, hiszen a kts Laciból komoly féri lett közben. Megnősült, ám a bórlabdának továbbra ts a szerelmese maradt. — Nehéz elszakadni a labdától, a zöld gyeptói. Pedig nem könnyű az edzés, nap mint nap délután kint vagyunk a pályán, ha meg szabadnapos vagyok, a feleségemmel együtt tanulunk. 0 a gyógyszerészeti, én a testnevelést főiskolán. Neki még három éve van, én ha minden Jól megy, december 9-én befejezem. Most ősszel volt két záróvizsgám, az utolsó november 2t-én vár rám, és december 9-én avatnak testnevelést pedagógussá. A tanulásban most volt a hajrá, s ez egy kissé megnehezítette az edzést. Nos, ugye nem olyan könnyű a válogatott labdarúgó élete? Az asszonykának sem lehet mindegy, hogy az ura a legtöbbb időt másik szerelmével, a bórlabdával tölti. A sikerért meg kell küzdeni, a sikerért harcolni kell, és Kocsányi Laci megharcolt érte ... — Szeretnék kijutni Chilébe, a világbajnokságra. Egyen már voltam, 1954-ben, a stokholmlról betegségem miatt lemaradtam, kiestem az edzésből. Most szeretnék bejutni a chilei keretbe, hogy elfuthassak a tizenhatos dóntóbe. Chilében már lártunk, ám a VB más, már tapasztalatszerzés céljából is jó lenne kijutni. Rövidesen én is szeretném tanítani az ifjúságot, edző akarok lenni. Tehát szeretném látni a VB mérkőzéseit, hiszen azokon sokat lehet tanulni. No meg a chtlet világbajnokság méltó befejezése volna labdarúgó pályafutásomnak. Az esélyeink? A selejtezőben elég Jól Játszottunk, remélem a skót akadályon nem bukunk fel, és akkor aztán szabad lesz az út Chilébe. Ott persze már igen komoly feladat vár bennünket, a világ 16 legjobb csapata között nehéz eldönteni az esélyesség kérdését. Ha a sorsolásunk szerencsés lesz, szép sikert érhetünk el, htszen a csenszlovák labdarúgás világviszonylatban is az élen Jár. A legesélyesebbek persze a dél-amerikaiak, nekik a környezet ts előnyt Jelent, de a világbajnoki címre sokan pályáznak, és az európaiak ts beleszólhatnak az elsőség kérdésébe. Majd győzzön a legjobb I —M-s— A chilei At várományosa és af újdonsült „menyecske“ A pálmák árnyékéban. Losonctól hosssA At vesetett a tengeren « túli orsságokba Igaz sportember kitüntetett sportmester A bágyadt novemberi napsütésben úgy tant, mintha még a vén Zobor Is mosolygott volna, amikor a magasból letekintve ott látta a tövében épQIt pályán a két futballcsapatot. Keménykötésű nyltral fiúk és Itália barnára sült játékosai. Már hogyne mosolygott volna a Zobor, amikor KK mérkőzést láthatott, először. sok évezredes létezése óta. Am azért is mosolygott talán, mert az egyik nyltral játékos kltöntetésben részesült, olyan kltüntetésben, ami a legnagyobb megtiszteltetés szocialista sportolóink számára. A vágsellyel alvégről elindult a siker útján az egyik mezítlábas legényke, hogy azután a rongylabdát bőrlasztival felváltva játékával, magatártásával, sportszerű viselkedésével kivívja a nagy kitüntetést: a sportmesteri címet. Putyera László, a Slovan Nltra egyik legjobb játékosa, kemény, küzdeni tudó labdarúgó, mégis szinte megindulva mondja: — Életemnek ez volt a legkedvesebb pillanata, amikor átvehettem a kitüntetést. Minek tagadjam, meghatódtam, soha el nem felejtem, amíg csak élek... Legkedvesebb pillanata, pedig Putyera László már 35 esztendős. Nem magas kor, de a labdarúgásban már férfikor a javából. Hát Igen, elfutottak az esztendők, de még mindig fiatalnak érzi magát; lelkesedés, küzdőszellem, áldozatkészség tekintetében felveszi a küzdelmet a jóval flatalabbakkal Is. — Igyekszem fokozni az erőnlétet, hogy ebben Is példát nyújtsak a fiataloknak. Azoknak a fiataloknak, akiknek ma a sport terén Is sokkal kedvezőbb a helyzetűk, mint nekünk volt valamikor. Régen Sellyén kezdtem a labdarúgó pályafutásomat. Hosszú volt az út az SK Bratlslaván, a Kassal Jednotán, az ATK csapatán át a Slovan Nltrálg. Örülök, kimondhatatlanul örülök hogy labdarúgó-pályám befejezése előtt Ilyen magas kitüntetés ér. A jövőben Is Igyekszem kiérdemelni a sportmesteri elmet. M-s-Potyera LAtzló ■ sportmester. Edzés az ősi Zobor alatt (K. Svarc felvételei)
