A Hét 1961/2 (6. évfolyam, 27-52. szám)
1961-11-19 / 47. szám
Láttam, hogy Bailley és Engelbrecht | feszülten figyelik elmefuttatásomat. — Lehet, hogy elképzelésem nem felel meg teljesen a valóságnak — fejeztem be ' magyarázatomat, de úgy gondolom, alapjában véve feltevéseim helyesek. Elméle' temet arra alapoztam, hogy mr. Bailley ! ventillátorai megbontották a levegő körforgását és lehetővé tették, hogy a játékba a természet elemei Is bekapcsolódjanak. ön, mister Bailley, doktor Fausihoz hasonlít, aki életrekeltette * a 1 föld szellemét, ám megfékezésére képtelen volt. Amint láttam, Bailleynek igen hlzel- 1 gett a Fausttal való összehasonlítás. Elmosolyodott és így szólt: — Faust egyáltalán nem volt praktikus ember. Tőlem játszadozhatnak a levegő | szellemei ahogyan akarnak, csak kihasználhassam őket céljaim érdekében. Ezzel megbeszélésünk véget ért. A rádió újabb aggasztó híreket közölt. A szörnyű katasztrófa tudatában kiéleződött a létért folytatott harc. Ha már nem lehet megmenekülni, akkor legalább hosszabítsuk meg az életünket, ameddig lehet — hangoztatták az erősebbek. És ezek az erősebbek a kapitalista világban természetesen a tőkések voltak. Vagy maga Bailley látta el őket levegőkonzervekkel, vagy ők maguk kezdtek gyártani cseppfolyós levegőt. Ily módon a kapitalisták kezébe került az ez idő szerint legértékesebb valuta. A cseppfolyós levegő rövidesen leszorította a többi értékpapír árát. Különleges biztonsági csomagolásban árusították. A gazdagok az új valutáért élelmiszereket és különféle konzerveket vásároltak. A kihűlt föld nyilván nem volt képes tovább gyümölcsöt, gabonát teremni. Legtovább az élhetett, aki a leghatalmasabb élelmiszerkészletet, vizet, levegőt és meleget halmozta fel magának. A föld fölötti építkezéseket beszüntették. Egyes helyeken az emberek vakondok módjára földalatti üregeket vájtak maguknak. Ott melegebb volt A földalatti, légmentesen elzárt lakásokban szabadon lehetett ' lélegezni, amíg a cseppfolyós levegő készlet tartott. A burzsoá sajtó el akarta hltetn. az emberekkel, hogy ezt az szörnyű katasztrófát a moszkvai kommunisták idézték elő, akik ez útón akarják térdre kényszeríteni a világot Arra hivatkoztak, hogy a szelek a világ minden részéből Szibéria jégmezői felé tratanak Az egész világon őrület -lett úrrá. Európa és Amerika lázasan fegyverkezett egy Szovjetunió elleni háborúra. A kapitalisták folytatták piszkos politikájukat. A munkások pénz helyett —amelynek már lassan nem volt semmi értéke — levegőbért köveseitek. A kapitalisták kénytelenek voltak ebbe beleegyezni, Ámbár a levegő-fejadagokat igen alacsonyra szabták. A cseppfolyós levegőt különleges palackokban osztogatták, hogy a munkások ne tartalékolhassák magugnak Mivel a levegő rohamosan fogyott, különösen Wvugai-Európában. Af- - rikában és Amerikában, a munkásoknak nem maradt más lehetőségük, mint hogy csupán a lélegzés lehetőségéért dolgozzanak. Gázálarcokhoz hasonló védősisakokat kezdtek árusítani. Mivel azonban ezek az álarcok nem voltak ellátva rádiótelefonnal, mint a mi szkafandereink, az emberek csak jelbeszéd segítségével érintkezhettek egymással. — Talán jobb is így — hangoztatták a fasiszták szemérmetlenül —, így legalább kevesebb lesz az agitáció. A módosabbak azonban rádiótelefon-, nal ellátott álárcokat vásároltak maguknak. Ilyenekkel szerelték fel a rendőrséget is. Az agitátorok azonban ennek ellenére folytatták propagandatevékenységüket. A hírközlés főként röpiratok segítségével történt. Az osztályharc egyre élesedett. A feszültség elérte tetőpontját. Sok helyen ún. levegőlázadások törtek ki. A tömeg megrohanta a cseppfolyós -levegő raktárakat, és dühében elpusztította azokat. Az utcákon patakzott a vér... Éjjeleken át nem aludtam Feszült figyelemmel hallgattam a rádió adásait. A helyzet valóban kétségbeejtő volt. Még mister Luce is elvesztette szokásos nyugalmát. Szolgálata végeztével a szokás hatalma folytán még meglátogatott egynéhányszor, a sakkot azonban már nem hozta magával. — Az ördög vigye el az ilyen munkát — tört ki belőle. — Mit érek a pénzemmel, amit mister Bailleynél megtakarítottam? A pénznek most nincs semmi értéke. Ám egy palack cseppfolyós levegőért egy csinos házat vásárolhatnék magamnak. De minek is lenne a ház, ha a világ fuldoklik?... — Ki ennek az oka? — kérdeztem Ingerülten. — A pánikkeltők és a spekulánsok — felelte. — És vajon miért tört ki a pánik? Az emberek esztelensége miatt. Hisz a levegő életünk végéig kitartana. Mr. Bailley nem falhatja fel az egészet. Nem, mister Luce sose fog az oldalunkra állni. Még a legnagyobb világkatasztrófa közepette se változott meg Sajál jóléte a legfontosabb számára még most is. Viselkedése egyre jobban idegesített. Fejfájás vagy egyéb elfoglaltság ürügyén igyekeztem minél előbb lerázni a nyakamról. Idegeim lassan fölmondták a szolgálaton. Mindent kiejtettem, a kezemből. Nórát is erősen megviselték az eseménytek. Arca megfakult, gyakran magába mélyed* ve ült, és mereven egy pontra nézett. — Minden elpusztul — suttogta halkan. — Mi itt tiszta, oxigéndús levegőt lélegzőnk, és ott, ott fulladoznak az emberek. a gyermekek. .. És senki se tudja, miért... Végre elkövetkezett az idő, amikor elhatároztam, hogy nyíltan megmondom neki az igazságot. — Meg fogják tudni — mondottam, — Nyikola valószínűleg elpusztult. Ma éjjel útnak indulok. .. Mr. Bailley el van foglalva amerikai konkurrenseivel és a termelés újjászervezésével Ogy látom, csökkent az ellenőrzés. Lehet, hogy sikerül megszöknöm ... Nóra felém fordult, arca reménytelenséget és közönyösséget tükrözött: — Elpusztult, mint Nyikola. — Akkor hát elpusztulok 1 Jobb a halál, mint ez a borzasztó tétlenség. Nem ülhetek ölhetett kézzel, amikor az emberiséget a végpusztulás fenyegeti! — Igen. Mindenesetre jobb a halál, mint ez... — felelte egykedvűen Nóra. Ezen a napon teljesen hidegen, nfegszokott mosolya nélkül búcsúzott el tőlem. Mosolya napról napra halványodott, egyre szomorúbb lett, míg végül teljesen eltűnt, mint arcáról a pír. — Isten vele — búcsúztam és kezet nyújtottam neki. — Isten vele — felelte. — Eljön kikísérni az erkélyre? — Eljövök — felelte. — Hová? Az erkélyre? Ű, igen, igen... — És ismét lehorgasztotta a fejét. Magára hagytam és csendben eltávoztam a laboratóriumból. Szombaton fáradtan egy Székbe roskadtam. Teljesen ki voltam fherülve. Fejemben nyugtanítő gondolatfoszlányok kavarogtak. Nyikola elpusztult. Pusztul a világ. Nóra szintén rossz színben volt... Lassan felőrlik idegeit a szörnyű események A megszokás hatalma folytán gépiesen fülemre tettem a hallgatót. A Komintern beszél. .. Semmi zene, semmi vidám hűsor .. Állandóan csak jelentéseket sugároznak a fuldokló Sildről. Igaz ugyan, nálunk még nem olyan katasztrofális t helyzet, mint Nyugaton. .. Itt még nem éleződött ki a kimé’Ptlen harc a levegőért. Már épp le akartam tenni a hallgatót, amikor hirtelen egy érdekes jelentésre lettem figyelmes. Szinte elállott tőle a lélegzetem. —... Föl a fejjel, elvtársak 1 Kormányunk egy különösen fontos hírről értesült, mely alapjában megváltoztathatja a helyzetet... Halló! Halló! Aj-Tojon orrlyuka! Kész! — S azután a bemondó, mintha, mi sem történt volna, tovább folytatta: — Önök számára, elvtársak, ez a jelentés valószínűleg értelmetlen, azonban csakhamar tudomást szereznek Aj-Tojon orrlyukáról, és akkor mapd fellélegezhetnek — szó szerint így mondta —, megkönnyebbülten fellélegezhetnek. (Folytatjuk) 12
