A Hét 1961/2 (6. évfolyam, 27-52. szám)

1961-11-12 / 46. szám

KERESZTREJTVENY Maria Majerová híres cseh írónő, aki nemcsak a hazai, hanem a világ prole­táríróinak élsorába is lépett, többek között ezt vallotta önma­gáról, munkássága céljáról.... a vízszintes 1., 7. és a függő­leges 12. számú sorokban. Beküldési határidő: november 19. VÍZSZINTES: 1. Idézetünk első része, a nyíl irányában folytatva. 7. Ldézetünk harmadik része, a nyíl irányában folytatva. 12. Nagy európai főváros. 13. Állam Közelkeleten. 15. Pápai hármas korona. 16. Nagyszülő beceneve. 18. Surran. 20. Rangjelezés. 21. Becsinált hús. fűszeres lével. 22. Háziállatok fekvőhelyéül leterí­tett szalma v. avar. 24. Folyadék névelővel. 26. Háziállat. 28. G- vel a végén bő. 29. Folyó a Du­nántúlon. 30. Vissza: mással­hangzó kiejtve. 32. Állati lak. 33. Ata betűi. 35. Rím németül. 37. ... wa, nagy város aKnadá­­ban. 39. Az adásvételi ügyletnek egyik eleme (ékezethiba). 41. A vívásban kettős találat. 43. Gon­doskodik. 45. Alarm. 47. Papa be­tűi. 49. Ékezettel: kukoricliezt­ből készítet lepényforma süte­mény. 50. Here betűi. 51. Férfi­név. 53. Holland Légiforgalmi Társaság rövidítése. 54. Betű ki­ejtve. 56. Sír. 57. Vissza: lom ikerszava. 58. Mátyás Károly. 60. Tizenkét hónap. 61. Értéke. 63. Betű pótlással európai nép. 65. Nemesfémből öntött, ábrával és felirattal díszített kis korong. 66. Illés Mátyás. 68. A bor is ez ékezethiba). 70. Ö németül. 71. Ékezettel területegység. 72. Gya­kori női név. 75. Az anyag legki­sebb részecskéje. 77. Púpos ál­lat. FÜGGŐLEGES: 1. Idézetünk máso­dik része, a nyíl irányában foly­tatva. 2. A vízsz. 12. németül. 3. Török név (ékezethiba). 4. íz. 5. Illik magánhangzói. 8. Lrterá­­tus. 8. Sándor Tamás. 9. Macska hang. 10. Aula betűi. 11. Nándor Rezső. 14. Kerék szlovákul. 17. Kutyafajta. 2l9. Indulatszó. 23. Férfinév. 25. Igavonó. 27. Indo­nézia egyik szigete. 29. Nem re­cés. 31. Kotlóm mássalhangzói. 34. Erősen kíván. 36. Era pere­mei. 38. Forma. 40. Ütés szlová­kul. 42. Gyönyörű színjátéku drá­gakő. 44. Fasorokkal szegélye­zett egyenes út. 46. Usa állom és folyó. 48. Piriké Cecilia. 52. Fér­finév. 55. Vércsatorna. 57. ... Ha­­ri, hírhedt kémnő az első világ­háborúban. 59. Betűpótlással a kertek ápolója. 62. Vissza: dal zenekari kísérettel. 64. Kínai hosszmérték. 67. Egér szlovákul (i-y). 69. L. O. T. 71. Régi római köszöntés. 73. Ékezet nélkül né­velő. 74. Aladár Oszkár. 76. Nem tegnap és nem holnap. 78. Vízsz. 70. Az előző rejtvény megfejtése: És nincs erő, mely szertezúzza az összeforrott népeket, a sarló­kalapács. a búza s a csillag — mindörökre egy. A 44. számú rejtvény megfejtői közül könyvjutalomban részesül­tek: Bernátb Miklósné. Nyárasd; Sebő Kizella, Gömörpanyit; Sin­ger Berta, Érsekújvár; Sipos Edit, Budapest; Szládecsek János, Han­­dlová. iniiniiHiiii 4-4 i la miami.inni Hol járt Anna öt és hét kö­zött? És tegnap tizenkettőtől kettőig? Mikor csengettek, jöttek az idei év elsősei, a copjosok és a masnisok, ket­tes sorban lefelé, kifelé, és a kapuban hangos, cérnaszál kórusban mondják a köszön­tést: fónapot kívánoki — mer­re indult el, merre járt ez­után Anna? Ma már tudjuk: a hintái Ez a mákony, ez a szenvedély, ami e próbálatlan elsőst még mindig rabságban tartja. „Ha még egyszer nem jössz haza iskola után egyenesen, nincs többé csoki!’’ És elmúlik öt, el hat, és gyújtják kint a lámpákat, hogy fél az ember, indulunk keres­ni — egy puli, egy fiú, egy apa. „Hol jártál?’’ Csend. Áll, lóg a kezében a táska, szeme éj, oly bársony és hallgat. Halkan mondja: A hinta ... Évekkel ezelőtt kezdte. Ló gott az óvodából, mert hintá­zott. Ment, reggel az Engels téren át, és úgy csábult el az mint az italos, akt munkába menet betér az első kocstná­­ba. Bátyja megverte, nem sírt, ua eltűnt: hintázott. Ajándé kot kapott: szaladt, hintázott. Egyszer azt mondtam ma­gamban, ma ezt a lányt jólla­katom hintával, lerészegítem, csömört kapjon, ne kelljen so­ha többé neki. Kimentünk a li­getbe. Behallatszott a fák kö­zé az a sok bohóc, mókás lár­ma. „Na, most hintázz!” Leül­tem egy padra és ő jel a hin­tára. Na, majd nemsokára, mondja: menjünk csak a mó­kákhoz. De nem mondja, csak fel, le, ég, föld, behunyja a szemét és repül. Sakkozom. Egy parti, kettő. De nem szól, csak hintát cse­rél: „azon a másikon milyen?” Komorodik az idő, kiürül a kis park. Fúj a szél, cseperész, én összegombolom a kabátot, ő szóljon előbb — de a hinta csak repül. Sötét lesz, kihalt a liget, az ágak hajladoznak, a levelek hullnak, örvényben ke­ringenek, az elalvó őszi park­ban csak egy hinta csikordul, egy kislány hajtja mind fel­jebb és feljebb. Őszi esők érkezeiével a tanács — igen bölcsen — leszereltet­te a közterekről a hintákat. De ö ismer egy nem közteret. Ma­gánhinta, egy kert / közepén. Sötétedéskor átbújik a keríté­sen és hintázik. Zughintázó, titkos hintás. — Merre jár, Anna? — ha majd egyszer tizenöt-húsz év múlva egy fiatalember ezt kér­di tőlem és tanácsot, és vi­gasztalást vár, csak így vála­szolok majd neki: „Megbántot­tad? Ha hazajön, vedd karodba és ringasd, hintáztasd el, a bá­nat tőle így száll el.” Mert én is most is, ha vele vagyok és nem szólok, fogja a kezemet, lóbálja és hintázzuk a kezünket, s egyszerre csak ne­vetünk, hogy milyen érdekes, hinta nélkül is lehet repülni. KŐBÁNYAI GYÖRGY VIRÁGOK Vannak virágok, melyek zöld száron izzanak egy szép. park sétányán, vagy kicsi fáklyákként lobognak elő a vázából, cserépből. Nem ezekről a virágokról szeret­nék most szólni. Minden virág egyformán kedves, meg­nyugtató, úgy is mondhatnám : szív-simogató. Mégis egyes virágokhoz képest pöffeszkedönek, gőgösnek tűnik a pi­­rosszirom-ruhás növény, tejbe-vajba fürösztött kényes­ségnek a cserépbe ültetett virág. Ezek a virágok nem parkok büszkeségei, nem csere­pek óva védett kis lánykái, nem csokorba kötött szerel­mi jelek. Nem. Parkban, cserépben hiába keresnéd őket. Annál inkább elcsodálkozol, mikor a száguldó vonatból megpillantod a margaréta törékeny fehér fejecskéjét, amint félve pillog elő két kő közül, a teste majd ketté­törik! — hajlong-, jajongva szinte a légáramlatban. S mikor eldübörög a vonat, elcsitul a kerekek zaja, mesz­­sze röpöl a füst, megpihen — talán sóhajt is egyet — a kis margaráta is, olyasvalamit gondolva: újból átvé­szeltem a zord időt, s mire legközelebb ismét átcsattog­nak fölöttem a kerekek, már erősebb leszek. Állomás melletti szegfők! Sínek melletti virágkerté­szet! Mennyi szikra-bomba .zúdul hajatokba, mennyi tűz­­kígyó marja testeket. Aztán elcsattag a vonat, s Ti megtépázva bár, de annál izzóbban, pirosabban ragyogtok, mint valami kis földi napok, piros szivek. Mennyi erő, mennyi hit kell csak egyetlenegy kis virágnak, hogy életben maradjon, hogy egyáltalán éljen, s milyen élet­kedvnek kell keringenie benne, hogy puszta létén kívül még ragyogni is legyen kedve. Gyár. Vasak, vasak, vasak. S egy halom ócskavas kö­zött — épp hogy kifér a feje — előbukkan egy búzavi­rág. Hogy kap nap-tejet, hogy él —, rejtély. Virágok!' Ősz van már, október, november, ellobban lassan tű­zetek. Szikrázó fehér fény vonja majd be a világot, nemsoká­ra itt a tél, s értetek sóvárgó szemeim tavasszal látnak csak benneteket. Virágok! Tanítsátok meg az embereket — minden em­bert a világán! — arra a hihetetlen nagy akarásra, élct­­szeretetre, mely bennetek buzog. Tanítsátok meg az em­bereket — minnden embert a világon! — úgy szeretni az életet, a békét, a földet, mint ti, kik parányi Etnák- I ként törtök belőle elő. BATTA GYÖRGY I.--------------------------------------------------------------------------------------------15

Next

/
Thumbnails
Contents