A Hét 1961/2 (6. évfolyam, 27-52. szám)
1961-11-12 / 46. szám
KERESZTREJTVENY Maria Majerová híres cseh írónő, aki nemcsak a hazai, hanem a világ proletáríróinak élsorába is lépett, többek között ezt vallotta önmagáról, munkássága céljáról.... a vízszintes 1., 7. és a függőleges 12. számú sorokban. Beküldési határidő: november 19. VÍZSZINTES: 1. Idézetünk első része, a nyíl irányában folytatva. 7. Ldézetünk harmadik része, a nyíl irányában folytatva. 12. Nagy európai főváros. 13. Állam Közelkeleten. 15. Pápai hármas korona. 16. Nagyszülő beceneve. 18. Surran. 20. Rangjelezés. 21. Becsinált hús. fűszeres lével. 22. Háziállatok fekvőhelyéül leterített szalma v. avar. 24. Folyadék névelővel. 26. Háziállat. 28. G- vel a végén bő. 29. Folyó a Dunántúlon. 30. Vissza: mássalhangzó kiejtve. 32. Állati lak. 33. Ata betűi. 35. Rím németül. 37. ... wa, nagy város aKnadában. 39. Az adásvételi ügyletnek egyik eleme (ékezethiba). 41. A vívásban kettős találat. 43. Gondoskodik. 45. Alarm. 47. Papa betűi. 49. Ékezettel: kukoriclieztből készítet lepényforma sütemény. 50. Here betűi. 51. Férfinév. 53. Holland Légiforgalmi Társaság rövidítése. 54. Betű kiejtve. 56. Sír. 57. Vissza: lom ikerszava. 58. Mátyás Károly. 60. Tizenkét hónap. 61. Értéke. 63. Betű pótlással európai nép. 65. Nemesfémből öntött, ábrával és felirattal díszített kis korong. 66. Illés Mátyás. 68. A bor is ez ékezethiba). 70. Ö németül. 71. Ékezettel területegység. 72. Gyakori női név. 75. Az anyag legkisebb részecskéje. 77. Púpos állat. FÜGGŐLEGES: 1. Idézetünk második része, a nyíl irányában folytatva. 2. A vízsz. 12. németül. 3. Török név (ékezethiba). 4. íz. 5. Illik magánhangzói. 8. Lrterátus. 8. Sándor Tamás. 9. Macska hang. 10. Aula betűi. 11. Nándor Rezső. 14. Kerék szlovákul. 17. Kutyafajta. 2l9. Indulatszó. 23. Férfinév. 25. Igavonó. 27. Indonézia egyik szigete. 29. Nem recés. 31. Kotlóm mássalhangzói. 34. Erősen kíván. 36. Era peremei. 38. Forma. 40. Ütés szlovákul. 42. Gyönyörű színjátéku drágakő. 44. Fasorokkal szegélyezett egyenes út. 46. Usa állom és folyó. 48. Piriké Cecilia. 52. Férfinév. 55. Vércsatorna. 57. ... Hari, hírhedt kémnő az első világháborúban. 59. Betűpótlással a kertek ápolója. 62. Vissza: dal zenekari kísérettel. 64. Kínai hosszmérték. 67. Egér szlovákul (i-y). 69. L. O. T. 71. Régi római köszöntés. 73. Ékezet nélkül névelő. 74. Aladár Oszkár. 76. Nem tegnap és nem holnap. 78. Vízsz. 70. Az előző rejtvény megfejtése: És nincs erő, mely szertezúzza az összeforrott népeket, a sarlókalapács. a búza s a csillag — mindörökre egy. A 44. számú rejtvény megfejtői közül könyvjutalomban részesültek: Bernátb Miklósné. Nyárasd; Sebő Kizella, Gömörpanyit; Singer Berta, Érsekújvár; Sipos Edit, Budapest; Szládecsek János, Handlová. iniiniiHiiii 4-4 i la miami.inni Hol járt Anna öt és hét között? És tegnap tizenkettőtől kettőig? Mikor csengettek, jöttek az idei év elsősei, a copjosok és a masnisok, kettes sorban lefelé, kifelé, és a kapuban hangos, cérnaszál kórusban mondják a köszöntést: fónapot kívánoki — merre indult el, merre járt ezután Anna? Ma már tudjuk: a hintái Ez a mákony, ez a szenvedély, ami e próbálatlan elsőst még mindig rabságban tartja. „Ha még egyszer nem jössz haza iskola után egyenesen, nincs többé csoki!’’ És elmúlik öt, el hat, és gyújtják kint a lámpákat, hogy fél az ember, indulunk keresni — egy puli, egy fiú, egy apa. „Hol jártál?’’ Csend. Áll, lóg a kezében a táska, szeme éj, oly bársony és hallgat. Halkan mondja: A hinta ... Évekkel ezelőtt kezdte. Ló gott az óvodából, mert hintázott. Ment, reggel az Engels téren át, és úgy csábult el az mint az italos, akt munkába menet betér az első kocstnába. Bátyja megverte, nem sírt, ua eltűnt: hintázott. Ajándé kot kapott: szaladt, hintázott. Egyszer azt mondtam magamban, ma ezt a lányt jóllakatom hintával, lerészegítem, csömört kapjon, ne kelljen soha többé neki. Kimentünk a ligetbe. Behallatszott a fák közé az a sok bohóc, mókás lárma. „Na, most hintázz!” Leültem egy padra és ő jel a hintára. Na, majd nemsokára, mondja: menjünk csak a mókákhoz. De nem mondja, csak fel, le, ég, föld, behunyja a szemét és repül. Sakkozom. Egy parti, kettő. De nem szól, csak hintát cserél: „azon a másikon milyen?” Komorodik az idő, kiürül a kis park. Fúj a szél, cseperész, én összegombolom a kabátot, ő szóljon előbb — de a hinta csak repül. Sötét lesz, kihalt a liget, az ágak hajladoznak, a levelek hullnak, örvényben keringenek, az elalvó őszi parkban csak egy hinta csikordul, egy kislány hajtja mind feljebb és feljebb. Őszi esők érkezeiével a tanács — igen bölcsen — leszereltette a közterekről a hintákat. De ö ismer egy nem közteret. Magánhinta, egy kert / közepén. Sötétedéskor átbújik a kerítésen és hintázik. Zughintázó, titkos hintás. — Merre jár, Anna? — ha majd egyszer tizenöt-húsz év múlva egy fiatalember ezt kérdi tőlem és tanácsot, és vigasztalást vár, csak így válaszolok majd neki: „Megbántottad? Ha hazajön, vedd karodba és ringasd, hintáztasd el, a bánat tőle így száll el.” Mert én is most is, ha vele vagyok és nem szólok, fogja a kezemet, lóbálja és hintázzuk a kezünket, s egyszerre csak nevetünk, hogy milyen érdekes, hinta nélkül is lehet repülni. KŐBÁNYAI GYÖRGY VIRÁGOK Vannak virágok, melyek zöld száron izzanak egy szép. park sétányán, vagy kicsi fáklyákként lobognak elő a vázából, cserépből. Nem ezekről a virágokról szeretnék most szólni. Minden virág egyformán kedves, megnyugtató, úgy is mondhatnám : szív-simogató. Mégis egyes virágokhoz képest pöffeszkedönek, gőgösnek tűnik a pirosszirom-ruhás növény, tejbe-vajba fürösztött kényességnek a cserépbe ültetett virág. Ezek a virágok nem parkok büszkeségei, nem cserepek óva védett kis lánykái, nem csokorba kötött szerelmi jelek. Nem. Parkban, cserépben hiába keresnéd őket. Annál inkább elcsodálkozol, mikor a száguldó vonatból megpillantod a margaréta törékeny fehér fejecskéjét, amint félve pillog elő két kő közül, a teste majd kettétörik! — hajlong-, jajongva szinte a légáramlatban. S mikor eldübörög a vonat, elcsitul a kerekek zaja, meszsze röpöl a füst, megpihen — talán sóhajt is egyet — a kis margaráta is, olyasvalamit gondolva: újból átvészeltem a zord időt, s mire legközelebb ismét átcsattognak fölöttem a kerekek, már erősebb leszek. Állomás melletti szegfők! Sínek melletti virágkertészet! Mennyi szikra-bomba .zúdul hajatokba, mennyi tűzkígyó marja testeket. Aztán elcsattag a vonat, s Ti megtépázva bár, de annál izzóbban, pirosabban ragyogtok, mint valami kis földi napok, piros szivek. Mennyi erő, mennyi hit kell csak egyetlenegy kis virágnak, hogy életben maradjon, hogy egyáltalán éljen, s milyen életkedvnek kell keringenie benne, hogy puszta létén kívül még ragyogni is legyen kedve. Gyár. Vasak, vasak, vasak. S egy halom ócskavas között — épp hogy kifér a feje — előbukkan egy búzavirág. Hogy kap nap-tejet, hogy él —, rejtély. Virágok!' Ősz van már, október, november, ellobban lassan tűzetek. Szikrázó fehér fény vonja majd be a világot, nemsokára itt a tél, s értetek sóvárgó szemeim tavasszal látnak csak benneteket. Virágok! Tanítsátok meg az embereket — minden embert a világán! — arra a hihetetlen nagy akarásra, élctszeretetre, mely bennetek buzog. Tanítsátok meg az embereket — minnden embert a világon! — úgy szeretni az életet, a békét, a földet, mint ti, kik parányi Etnák- I ként törtök belőle elő. BATTA GYÖRGY I.--------------------------------------------------------------------------------------------15
