A Hét 1961/2 (6. évfolyam, 27-52. szám)

1961-11-12 / 46. szám

Miután a szobát átkutatták ^és nem találtak semmi figyelemre méltót, Bail ley dolgozószobájába vezettek. Főnököm ismét haragosan fogadott. — Már megint tréfát űz velem! — kiál­totta és öklével élénken hadonászott, — • Nem tud belenyugodni, hogy a marsla­kókkal kereskedem, és így konkurrálok az önök külkereskedelmi vállalataival? Ö igen, mr. Bailley gonosztevő! A leg­felsőbb bíróság elé kell állítani! Képzel­jék csak el?! Mr. Bailley megfosztja az orosz munkásokat a levegőtől, melyet aztán már csak a szövetkezetek és a szakszervezetek tagjainak fognak jegyre osztani. Hahahaha! Nem úgy van? Az angol imperialisták intrikái? Ő igen, én tudom, mit gondol. Én pedig most azt gondolom, hogy rövidesen elfoglalhatja helyét a panteonban. Már rég várja egy üres állvány. Jól fel voltam készülve a támadásra, s ezért kitűnően játszottam szerepemet. Megvártam, míg Bailley befejezi mondó­­káját azután nyugodtan, valódi meglepe­tést színlelve megkérdeztem: — Tulajdonképpen miről van szó, mr. Bailley! Őszintén szólva nem értem ma­gát. Ügy gondolom, az utóbbi időben nem érdemiem meg ezt a bánásmódot. Becsü­letesen dolgozom a laboratóriumban, és pontosan betartottam az utasításait. — Hazudik! Maga jól tudja, hogy mit csinált! Hol van Nyikola? — Nem tudom. Ma éjjel nem tért visz­­sza a munkából. Gondoltam, hogy dolgo­zik, vagy talán elkövetett valpmit és ezért büntetést kapott. — Hazugság! Hazugság! — üdvöltötte Bailley. — Ezek szintén az ön tréfái! Azonnan hívják ide Nyikola munkatársa­it! A munkások rövidesen megérkeztek és elmondták, hogy Nyikola már néhány napja említette nekik szökési kísérletét. Azonban azt is mondta, hogy fél Klimen­ko elvtársnak szólni a dologról, mivel nagyon meghdragudná rá érte. Csakhogy ők nem hittek Nyikolának, és ezért nem jelentették a dolgot A munkások vallomása némiképp le­csillapította Bailley haragját. A tanúval­lomások egész sora bizonyította, hogy nem vettem részt Nyikola szökésének előkészítésében. — Nem hiszek magának és nekik sem hiszek — jelentette ki Bailley. — Mind­nyájan egy húron pendülnek! Egyik a má­sikat takarja. Baillyei egyszeriben taktikát változa­tott, és mint igazságos bíró nagy megle­petésemre így szólt: — Bizonyítékok hiányában nem tudom elítélni. A vizsgálatot azonban folytatni fogom. Továbbra is gyanakszom magára. Elmehet! Ör-ömmel tértem vissza szobámba. Nem hittem, hogy ilyen könnyen megúszom a dolgot Csak eszébe ne jusson átkutat­ni a völgyet. Nyikola fondorlata a fordított lábnyomokkal valószínűleg ellenkező irányba tereli majd a üldözőket. Amikor reggel a laborátóriumba lép­tem, Nóra halkan a fülembe súgta: — Nem találtam -meg a revolvert. — Annál jobb — feleltem. — Mr. Batl­­leyt nem lehet egykönnyen megölni. Már voltam nála kihallgatáson. Elmondtam a lánynak, mi történt ve­lem az éjszaka Figyelmesen hallgatott vé­­gig­— Csak meg ne találják a völgyben a nyomokat — tettem hozzá végül. — Attól ne tartson — felelte. — Ko­rán reggel kimentem az erkélyre. A hó­vihar betemette a nyomokat. Én csak at­tól félek, nehogy Nyikolát is örökre be­temesse___ — Nyikola nem vész el— nyugtattam /•>­meg. -— Bekaparja magát a hóba, mint a kutya, és úgy alszik majd ott, akár a bölcsőben. Aznap este Mr. Luce látogatott meg. Hóna alatt egy kis csomagot szoronga­tott. — Mi jót hoz? Talán csak nem egy új sakkot? — kérdeztem meg tőle. — Sakkot és még valamit — felelte, és kibontotta a csomagot. — Tessék, ezt a rádióvevőt a maga számára készítet­tem. Mr. Bailley ugyanis úgy határozott, hogy többé nem látogathat meg a rádió­állomáson. De én tudom, hogy nagyon szívesen hallgatja a Komintern adásait, azért úgy gondoltam, örömet szerzek ez­zel a kis ajándékkal. így legalább nem lesz olyan szomorú. Legszívesebben megcsókoltam volna ezért az apró figyelmességért. Nem Is sejtette, milyen nagy szolgálatot tett ve­le. Ennek fejében ezen az estén kétszer kaptam tőle mattot. Azután sajátkezűleg bekapcsolta a ké­szüléket majd így szolt: — Most már hallgathatja a maga ked­ves Moszkváját. jó éjszákát kívánt, és sietve eltávo­zott. Én feszült figyelemmel tapasztot­tam a fülemet a rádióra. A világ fuldoklik Teltek-múltak a hetek. Mr. Bailley to­vábbra is figyeltetett, de különben bé­kén hagyott. Nyilván kezdte hinni, hogy ártatlan vagyok. Lassan már nem láttam olyan aggasztónak helyzetemet. Azért a rádióhírek nagyon elszomorítottak. A le­vegőhiány egyre nagyobb mértékben éreztette hatását. A légköri nyomás súly­­lyedésél már nemcsak a tudósok vették észre, hanem a nagyközönség is. A levegő ritkulását elsősorban a hegyi övezet lakói észlelték; sokan közülük kénytelenek voltak a völgyekbe költöz­ni. Ott azonban a levegőhiány a be­tegeket kínozta. Az asztmások erős ro­hamokat kaptak, a tüdőbetegek fuldo­koltak. A gépek, melyeket normális légköri nyomás esetére szerkesztettek, felmond­ták a ^szolgálatot. A motorok dugattyúi besültek. Mindez káros hatással volt a termelésre és a szállításra. A szerencsét­lenséget még fokozta a heves viharok­kal járó erős lehűlés. A viharok egyre furcsább jelleget öltöttek. A pusztító szélrohamok a halál előhírnökeiként száguldottak. Mintha egy gonosz szellem meg akarná fosztani a Földet légköré­től. A légáramokat erős nyalábokba te­kerte és a felhők fölé dobálta. És on­nan, a csillagos magasságokból a hideg jégpatakal özönlöttek a földre A föld egyre jobban lehűlt. Vastag légkör-bun­dájától megszabadít­va egyre nagyobb mér­tékben sugározta me­legét a kozmikus tér­ségbe. A katasztrófa gyor­sabban közeledett, mint ahogy azt a ha talmas levegő nyers­anyag-készletek alap­ján várni lehetett. Megkérdeztem Nó­rát, ,hogy magyarázza ezeket a szörnyű ter­mészeti jelentéseket Azt felelte, hogy sem az apja, sem mr. Bail­ley nem számítottak ilyen pusztító hatás­sal. — Apám tanács­kozni szeretne magá­val — felelte Nóra. — Hisz ez inkább az ön szakmája. Rövidesen nagy megtiszteltetés ért. Engelbrecht tanácskozásra hívott, me­lyen Bailley is részt vett. Amint láttam, világban történő események miatt. Megbeszélésünk meglehetősen sokáig elhíizódott. Különböző számításokat vé­geztünk és arra a megállapításra 'jutot­tunk, hegy a földalatti, városkában fel­dolgozott levegő a föld atmoszférájának csupán csekély részét alkotja, és ezért nem lehetnek olyan katasztrofális követ­kezményei, mint amilyeneket a föld kü­lönböző pontjain észlelnek. — Akkor hát, mi lehet a kasztrófa va­lódi oka? — kérdezte Bailley. Abba a helyzetbe kerültem, hogy most Bailteynek szüksége volt a segítségem­re. Részletesen kifejtettem hát a véle­ményemet: — Mr. Bailley ventilátorai megváltoz­tatták a szelek szokásos irányát, minek következtében változás állt be a földet borító légkör feszültségében. A levegő ott sűrűsödött össze, ahol a szokásos légáramok megegyeznek a mestersége­sen előidézett iránnyal és azokon a he­lyeken ritkult meg, ahol azelőtt ellen­tétes irányú légáramok voltak. Ennek következtében fokozódott a légköri nyo­más maximuma közötti különbség. Jelen­tősen megerősödött a ciklon-tevékeny­ség. így a levegő körforgása nemcsak horizontális, de vertikális irányban is megbomlott. (Folytatjwk) 10

Next

/
Thumbnails
Contents