A Hét 1961/2 (6. évfolyam, 27-52. szám)

1961-07-09 / 28. szám

I • K Megbilincseltek kiváló amerikai film. Egymáshoz láncolt néger és fehér rab menekül. Gyű­lölik egymást; a fehér, mert így nevelték, a fekete, mert fajának évszázados üldöztetését a fehéreknek köszönheti. Mivel egymáshoz vannak bilincselve, minden legkisebb mozdulatukat a másik tudtával, beleegyezé­sével, sőt, a másik érdekének figyelembevételével kell megtenniük, minden akciót közösen kell megszervez­niük. A hihetetlen nehézségekkel jőró menekülés köz­ben — hiszen az üldözök egész falkája jár a nyomuk­ban — azonban az egymásrautaltság, a közös szenvedés lelkileg is oly közel hozza egymáshoz a két külön­böző színű embert, hogy mikor megszabadulnak végre bilincsüktől, akkor sem tudnak elszakadni egymástó'. Az eddig számító, négergyűlöló fehér, mikor megtudja, hogy sorstársa ismét rossz űtra tért, utőna rohan, hogy útbaigazítsa. !gy éri el őket az üldözők csapata; a meg­sebesült fehéret ölében tartja a néger, holott külön ő is megmenekülhetett volna. Stanley Kramer, a legjobb amerikai rendezők egyike minden filmkockában bizonyít, minden mozzanatot szimbólummá avat. Sidney Poitier a fekete, Tony Curtis a fehér. Magas színvonalú művészet minden mozdula­tuk. az idegesítő zene tökéletesen a cselekmény szol­gálatában őll. A tehén és a fogoly A francia filmprodukció gyakran dolgozza fel a hadi­foglyok tragikus szökési kísérleteit a német fogoly­­táborokból. Jelen esetben azonban ezt a témát humoros alakban irta meg a Fanfan Tulipán, a Nana és a felejt­hetetlen Táncrend kiváló forgatókönyvlrója, Henri Jeanson. A főszereplő Fernandel. Charles mőr hórom éve hadifogoly. Aránylag jól megy a sora, hőrom bajtársával együtt egy elhagyott hegyi gazdaságban dolgozik és felváltva pótolják a gazdasz­­szony szivében a hadbavonult férjet. Igen őm, csakhogy Charles hőrom hónapra és nem három évre számított. Emészti a honvőgy, mindenáron szökni akar. A határig 250 km az út, onnan már vonaton mehetne Párizsba. Kitűnj ötlete támad. Hátán óriási KG (hadifogoly) jelzésű kabátjában, kezében vödörrel és az asszonytól a háború befejezéséig kölcsönzött tehénnel nekiindul az útnak, mintha csak legeltetne. Igaza van. Ennyi szellemes merészséget egy német sem tételez fel, és Charles mindennap legyalogolja a maga 20 kilométerét. Természetesen ezer ijedségen és kalandon megy keresztül, de végre elér a francia ha­tárra. Azonban itt megtéved és nem a pőrizsi, hanem a luneville-i vonatra kapaszkodik fel — ami visszaviszi Németországba. így a felszabadulást 6 is, mint a többi hadifogoly, csak 1945-ben éri meg. Kitűnő típusok, kacagtató jelenetek váltjők egymást, a néző jól mulat. Azonban a rendező H. Verneuil mégis eléri igazi céljőt — bemutatja a háború mér­hetetlen értelmetlenségét. (Rocco és testvérei Luchino Visconti Olaszországban agyoncenzúrázott, gyakran betiltott, külföldön világsikert aratott remek­műve. Olaszország elmaradott, nyomorúsőgos déli része még az észak-olaszországiak szemében sem tartozik Európához, valóságos Afrika. A déliek, ha nem akarnak éhenhalni, kivándorolnak Amerikába vagy Észak-Olasz­­orszőgba „emigrőlnak", ahol éppen olyan idegenül érzik magukat, mint azok, akik a tengerentúl próbálnak szerencsét. Négy testvér érkezik anyjukkal délről Mi­lánóba. A fíhn négy — a testvérek nevéről elnevezett részben tőrgyalja azt aj modern kálváriajárást, amit végig kell járniuk, gyilkossággal, kudarccal, börtönnel tarkított útjukon. Filmszlhhőzainkban az eredeti, a cenzúrától meg nem csonkított példányt mutatják be. MMKŐ MARGIT

Next

/
Thumbnails
Contents