A Hét 1961/2 (6. évfolyam, 27-52. szám)

1961-11-05 / 45. szám

A meteorológiai állomás országos esőt Jelentett. És ez alól nem kivétel a lévai járás sem. Esik hajnal óta, csillog az úttest, fényeiének a fák, a házak és a kerítések. Szomjasan hörpölik 8 vizet a kiégett földek.

Garamgyörgy határában esőköpeny borul az emberekre. A szövetkezet tagjai — Balázs Vilmos és Bencs András csoportja — elnyűtt r uhában, gumicsizmában hajlongnak a Garam partján. Tisztítják a cukorrépát.

Már a járási székhelyen hallottuk, liogy ebben a faluban nagyon jól megy a cukorrépa felszedése, tisztítása és elszálítása. Valóban, még a hűvös őszi eső se szünetelteti a munkát. Sáros a föld, ragad a csizmára, de az asszonyok dacolnak az idővel.

Hetvenöt hektáron termeltek répát, s ha a fuvarosoktól érdeklődünk, nem kis büszkeséggel újságolják:

— Ötvenöt hektárról a cukorrépá már a rendeltetési helyén van. A nagysárói lerakodó telepen.

Négy kilométer innen Nagysáró. Az út szélén tábla: cukorrépakampányI Egymást érik a rakományok. Vonulnak a járművek az oroszkai cukorgyár felé... A garamgyörgyi szövetkezet fuvarosai szintén elég sűrűn igénybe veszik a műutat. És ezen nem is lehet csodálkozni.

Egy-egy fuvaros napi normája ötven métermázsa. Ha ellenben ennél többet szállít, minden mázsa után egy korona pótjutalomban részesül.

— Csak győzzük tisztítani a répát — mondják az asszonyok.

— Győznénk, ha nem beszélnétek annyit — fordítja tréfára a szót az egyik nagybajszos bácsi.

— Magának se rövidebb a nyelve, mint a bajusza — tromfolnak az asszonyok...

A borús idő, a szemerkélő eső sem tudja elrontani a hangulatot. Ahol néhány ember helyet kap az asszonynép társaságában, ott gyakran hangzik fel nevetés.

Egyébként a szövetkezet minden egyes tagja kiveszi részét a cukorrépa betakarításából. A vezetőség még év elején úgy döntött, hogy a hetvenöt hektár területet

felosztja a tagok között. Negyvenöt árt mért ki egy-egy személyre... Az eljárás kitűnően bevált. A cukorrépa gondos művelést kapott!

A fürgébb szem mindjárt észreveszi, hogy a tisztítással égy időben a répafejek és levelek elszállítása is folyik. Téli takarmánynak szánják. Sllógödrökben a helye.

Szobonya János szövetkezeti elnök sze,rlnt a cukorrépa betakarításánál teljes mértékben érvényesül a kölcsönös segítség elve. Ez azt jelenti, hogy asszonyok, emberek házról házra járnak és hívják a szomszédokat.

— Most a mi parcellánkon a sor. Gyertek hát, segítsetek, majd ml is viszonozzuk!... I

Hull, szemerkél az eső a Garam mentén, fúj a szél, az emberek a tenyerükbe rejtik a gyufa lángját, mielőtt rágyújtanának, az asszonyok meg jól bebugyolálják magukat. Senkinek sem jut eszébe hazamenni.

Forduljon bármilyenre az idő, november elsejéig végezni akarnak a cukorrépa betakarításával. Nem panaszkodnak hát az esőre, a nagybajszos bácsi bölcsességét vallják magukénak:.

— Kell az eső és a cukorrépa is kell a gyárnakI

Oroszka. A cukorgyár előtt rengeteg tehergépkocsi. A cukorgyártás idénymunka. Igen nagy mennyiségű répát kell rövid idő alatt feldolgozni. Szeptember 18-án kezdődött az átvétel, s azóta éjjel-nappal folyik a munka három műszakban. Szekéren, vonaton, tehergépkocsin özönlik ide a cukorrépa a lévai, a komáromi, az érsekújvári, a losonci és a többi járásokból.,

Nem lépünk be a gyár kapuján, kint maradunk az átvevő telepen és a magasban dolgozó Soós Mihályra, illetve Csonka Istvánra az LF-ek kezelőire, figyelünk, akik erős vízsugárral mossák ki a répát a vagonokból s a tehergépkocsik karoszszérlájából. Pillanatok alatt végeznek egyegy szállítmánnyal.

Ily módon naponta ötven vagon cukorrépát juttatnak az úsztatőkba, és a hetvenet is elérik, ha jó a teherforgalom.

A garamgyörgyi Révész Béla bácsi nem felejt kezett el az áj borról. Hozta a demlzsont a Garam partjára s Duba Máriát és Havran Juliannát kinálgatja munka közben

Az ipolyszalkai Soós Mihály nevetve mondja:

—- Csak akkor jöhetek le a toronyból, ha fogytán a víz. Legalább csavarhatok egy cigarettát a Bulyba Tárászből...

Ezt az utóbbi mondatot magyarázatképpen szánja Molnár Rudolf térmesternek, aki ötven esztendeje dolgozik a gyárban, öt évtizedik egy helyen, szinte önkéntelen adódik a kérdés: hogyan kezdte?

Két kislány mutatkozik a vagonok mellett, azokra mutat Molnár Rudolf.

— Én is így kezdtem, mint ők. Kárbevesző répák megmentőjeként. Meg sört, vizet, cigarettát hordtam a munkásoknak. Aztán később, tizennégy éves koromtól