A Hét 1961/2 (6. évfolyam, 27-52. szám)
1961-10-29 / 44. szám
Kaporót gyerekek ffaiSLreJfe/ KIN NE Ali AN No, most majd szép lassan megyünk, mert különben szétrázódik a kocsink. Dr. Milan Sklanlk, a Csehszlovák Légiforgalmi Társaság alkalmazottja, aki részt vesz az Itteni légitársaság, az Air Gulnée megszervezésében, csökkenti a gézt, s az Octavia engedelmesen lassít. Conakrytól idáig kitűnő aszfalton gördültünk, ahelyett most vörös agyagút kezdődik, melynek hepe-hupáin és vízmosásaiban nagyokat zökken a kocsi. Kétoldalt kőkuszpálma, mangófa, kenyérfa, kola-diő liget húzódik, itt-ott jókora banánfa-leveleket is látni. Egy autóbuszmegállót jelző tábla mellett balra térve kunyhók között találjuk magunkat. Kaporo faluban vagyunk. A kis Baga törzs tagjai laknak itt, ajni etnográfiai érdekesség, mert Conakry könyékén mindenütt Szusza törzsbeliek élnek. Ami a fekérek iránti rokonszenvet illeti, Guineában meglehetősen nagy a különbség a főváros és a vidék lakossága között. A fehér gyarmatosítókkal való kapcsolatok kellemetlen szokásokat alakítottak ki a főváros lakosaiban. Nem könnyű például Conakryban fényképezni. Az, aki "úgy gondolja, hogy rajta lesz a képen, rögtön odajön és kadót (baksist) kér, esetleg mindjárt száz frankot (mintegy három cs. korona) követel, vagy dühösen megfordul és elmegy. A vidéki lakosság azonban sokkal szívélyesebb a fehérek iránt. Nem könnyű az európainak megértetnie magát az öregekkel, akik rendszerint csak annyit tudnak franciául, hogy „5a va” (hogy vagy), s ezt üdvözlésképpen használják. Franciául csak azok tudnak, akik iskolát végeztek, mivel francia az oktatási nyelv a legalacsonyabb osztályoktól kezdve. S iskolából sosincs elég, bár a kormány mindent megtesz, amit tud. Guineában nem az iskolaépületek jelentenek gondot, hanem a tanítók, akiknek nem elég a tanagyagot ismerniük, de jól kell tudnlok franciául is. Conakryban a gyerekeknek mintegy 45 százaléka jár iskolába, vidéken csak 18 százalék. Áttérni valamely bennszülött nyelvre gyakorlatilag lehetetlen. Szakértők véleménye szerint Afrikában 600 féle nyelven beszélnek. Guineában, melynek alig van harmadfél millió lakosa, a rádió francia műsoron kívül az ország négy fő(!) nyelvén is közvetít műsort. A bennszülöttek rendszerint a környéken lakó három-négy másik törzs nyelvét is beszélik. Guinea lakosságának 80 százaléka mohamedán, csak mintegy két százaléka keresztény, a többi fétisimádó. Az izlám törvényei szabályozzák a férfiak és nők kapcsolatait is. Általános a többnejűség. Az asszonyokat vásárolják. Ne gondoljunk itt azonban valamiféle rabszolgapiacra. A vételár váltság azért, mert a menyasszony családja elveszít egy munkaerőt. Guineában ugyanis nagyrészt az asszonyok dolgoznak, végzik a nem túlságosan megerőltető mezőgazdasági munkát, mig a férfiak — a Koránt olvasgatják, már amenynyiben tudnak olvasni, vagy a gyermekkorukban tanult szúrákat mormolják. Mindegyik asszonynak megvan a maga köralakú kunyhója, ott él a gyermekeivel. Jobban mondva ott alszik, minthogy az egész élet künn zajlik le a szabad ég alatt, vagy a pálmafák árnyékában. Az élelem megszerzése nem jár túlságosan nagy erőfeszítéssel. A természet igen bőkezű. Amit elültetnek, megterem magától. S a talaj előkészítése manióka vagy valami gabonaféle alá? Felgyújtják egy darabon a szavannát, s már lehet is vetni. Lassan megváltozik azonban a guinea! vidék képe is. A gui neai demokrata párt politikai munkája nyomán nő az embe rek vágya áz igényesebb élet után. Új és új iskolákat alapi tanak, folyik a higiéniára nevelés, utat tör magának a modern technika. A szabad afrikai népek is elindultak az európai civilizációhoz vezető úton. V. STRAKA Közös halfüstűlö. Baromfi és hal a gutneaiak fö húsétele. A szarvasmarhaállomány még Igen csekély. A szerző kapóról Ismerősei Mamadu Benguru (balra), anyja és két felesége (lent). Mamadu asztalos Conakryban, s motorkerékpáron jár munkába. Bal oldalt álló feleségének ruháján látható minta még 1958-ból való. NON (nem), olvashatni az anyagon; ez volt az emlékezetes népszavazás jelszava, mely meghozta a Franciaországtól való függetlenséget.
