A Hét 1961/2 (6. évfolyam, 27-52. szám)

1961-10-22 / 43. szám

Nem akartam gyanút kelteni benne, azért a két eltűnt professzor további sorsáról nem érdeklődtem. Rövid habozás után azonban elhatároztam, megkockáztatok egy óvatos kérdést:

— És jól sikerült a vállalkozásuk, nem voltak nagy veszteségeik:

— Néhány emberünk elpusztult az úton, és a parton még két professzorunk eltűnt. Azt beszélik, vadászatra mentek és többé nem tértek vissza.

— És keresték őket?

— Azt hiszem, igen. Különben is, akkor nemigen törődtünk a dologgal. Mindnyájunknak éppen elég munkája volt. Közelgett a tél.

Lehet, hogy Luce nem akart mindenről felvilágosítást adni, de az is meglehet,’maga sem tudott többet. Ezért természetesen nem támaszkodhattam szavaira. A szovjet kormánnyal szemben nyilván ellenséges érzelemmel viseltetett. Tipikus szolgálélek volt. Az ő ideáljává jó fizetés, elegendő gin meg az, hog^ megspórolt pénzén egyszer majd otthon házat vehessen, s aztán munka nélkül, nyugodtan élhessen járadékából.

Egyszer megemlítettem neki, hogy engem nagyon érdekelnek a rádiók, de sajnos, ez ideig még nem volt módomban közelebbről megismerkedni e nagyszerű találmánnyal.

— Ez nagyon egyszerű — felelte Luce. i— Jöjjön el hozzám az állomásra, legjobb, ha akkor jön, amikor éjjeli szolgálatom lesz, és én mindent megmagyarázok magának.

Örömmel eleget tettem meghívásának és a legközelebbi alkalommal felkerestem munkahelyén.

. Elképzelhetik, milyen szívszorongva hallgattam a néhány hónapos kényszerszünet után a Komintern bemondóját. Rádióújság ... Legfrissebb hírek ...

— És most, elvtársaim, időjárásjelentés következik. Meteorológusaink véleménye szerint örülhetnek a téli sportok kedvelői. Ez évben meglehetősen enyhe telünk lesz, jóval enyhébb, mint tavaly volt.. .

Ez csak természetesen — gondoltam magamban. Hisz Mr. Bailley ventillátorai egy új, saját Golf-áramot idéznek elő. Az egyenlítőtől észak felé tartó meleg paszszátok jelentősen emelik e földrész hőmérsékletét.

— Azért Afrika déli részeiben, Dél-Amerikában és Ausztráliában meglehetős hőmérsékletcsökkenést észleltek ... — folytatta a bemondó.

A Déli-sark jéghegyeinek dermesztő Iehelete — feleltem neki gondolatban. Ha innen, néhány ezer kilométer távolságból hallathatnám a szavamat, bizonyosan nem örülnének az emberek az enyhe télnek, mert akkor megtudnák, hogy az emberiséget szörnyű katasztrófa fenyegeti.

— ... És most szórakoztató zenét közvetítünk A rádió zenekara Boccherini menüettjét játssza.

Kis idő múlva felcsendültek a kedves menüett első akkordjai. Ez a zene, ahelyett hogy felvidított volna, most még inkább lehangolt. Kint a világban pezseg az élet. Az emberek dolgoznak, szórakoznak, úgy élnek, mint aze'őtt; senki sem sejti az emberiséget fenyegető veszély közeledését.

Levettem fülemről a hallgatót. Luce egy rádiógrammot jegyezett le éppen. Minden reggel Mr. Bailleynek továbbította az aznap érkezett táviratokat.

Végül befejezte munkáját s anélkül, hogy levette volna füléről a hallgatót, megkérdezte:

— Érdekes?

adásunk', v; Üzleti titok' — tette hozzá magyarázatképpen. — De tudja mit, Mr. Klimenko? Én, mivel a barátom, már túl sokat elárultam magának, Jól teszi azonban, ha senkinek sem beszél róla, hogy engem adás közben látott. És kérem, ebben az időben ne látogasson meg többé... Ez szolgálati titok.

Biztosítottam, hogy nem szólok senkinek, majd visszatértem szobámba. Ez a felfedezésem megerősített abban, hogy Bailleynek kint szövetségesei vannak. !gy még veszélyesebb számomra. És Luce nyilván már nem bízik teljesen bennem. Ha nem félne, hogy végleg elveszíti sakkpartnerét, valószínűleg egyszer és mindenkorra kitiltana a rádióállomásról. Ezek után kétszeresen óvatosnak kell lennem.

— Igen. Csakhogy közönséges vevőkészülékkel otthon is találkoztam.

Nagyon szeretném tudni, hogyan működik egy adóállomás. Van saját adójuk?

Lehet, hogy túlságosan óvatos és borúlátó voltam, azonban úgy tűnt, mintha Luce arcán a gyanakvás jelei mutatkoztak volna.

— Üdvözletét akar küldeni a rokonainak, ismerőseinek? — kérdezte mosolyogva. — Igen, van adóállomásunk is, de nem használjuk, nehogy eláruljuk vele tartózkodási helypnket.

Ezt elhittem neki. Később azonban bebizonyosodott, hogy nem mondott igazat. Egyszer a szokottnál valamivel később toppantam be hozzá, és észrevettem, hogy éppen az adóállomás körül szorgoskodik.

— Mi az, hát mégis elhatározták, hogy felfedik a tartózkodási helyüket? — kérdeztem ártatlan mosollyal.

Mr. Luce először kissé elkomorodott, de aztán kényszeredetten mégis elnevette magát.

— Talán csak nem kémkedik? — jegyezte meg tréfálkozva. E tréfás hang azonban most mintha szíven szúrt volna.

— Ugyan, ostobaság? — feleltem. — Miért kémkednék? — És hogy szavaimnak nagyobb hitelt szerezzek, megjátszott sértődöttséggel még hozzátettem: — Ha alkalmatlan időben jöttem, akkor megyek is azonnal.

— Maradjon — felelte Luce. — Nem hazudtam magának: a mi nagy adónk valóban nincs üzemben ... De ez ... ilyen adója senkinek nincs a világon, csupán azoknak, akik fogják az adásaimat. Ez az adó olyan rövid hullámokon sugároz, hogy normális készülékekkel egyáltalán nem lehet fogni. így hát rejtve marad az- Vihar előtti xsend

— A laboratóriumban a lehető legtisztább, oxigéndús levegőt lélegezzük.- És mégis mintha hiányozna valami belőle — vallotta be Nóra. — Lehet, hogy a levegővitamiiiok. Lehet, hogy hiányzik a friss föld szaga, a fenyőillat vagy az égbolt közvetlen közelsége... A lélegzés valódi

örömét azonban csak itt fönt érzem a maga nagyszerűségében.

A hatalmas kráter egyik szurdokában meghúzódó apró balkonon álltunk.

A hegy külső lejtőjén több ilyen balkon volt. A városka három felső emeletéről lejtős alagutak vezettek hozzájuk. Ezek a kis balkonok valószínűleg az őrhelyek szerepét töltötték be. De talán feleslegesek is voltak, mivel a hatalmas erejű uragán úgyis mindenkit a kráterba szippantott, aki a közelébe merészkedett. A fölső emeletek kiváltságos lakói a balkonokat csupán arra használták, hogy ott valódi levegőt szívhassanak, vagy elgyönyörködjenek az égboltozatban.

Nóra Bailley kegyes beleegyezésével egy külön balkont kapott. Saját kulcsa volt az oda vezető alagút ajtajától (a másik kulcsot Bailley tartotta magánál). Az alagút ajtaja Nóra szobájának közelében volt, és így a nap bármely órájában háborítatlanul feljuthatott oda. Sokáig elüldögélt a szabad levegőn, szívesen beszélgetett a csillagokkal. Teljesen rejtett hely volt ez, mivel a sziklanyúlványok egészen eltakarták a szomszédos balkonok elől.

A körülöttük égbenyúló hegycsúcsokat vastag hőtakaró borította. A sötét égbolton csillagok sziporkáztak. Nyomasztó csend, szellő se rebbent.

— Levegővitaminok, igen ez nagyon találó kifejezés — feleltem. — Nem érzem a földek szagát, mindent betemetett a hó, csak a fenyők illata csiklandozza orromat. És még valami — távoli füstszag.

— Ahol füst van, ott emberek élnek .. s

— Akik szabadon fogyaszthatják a levegővitaminokat. És ettől akarja megfosztani őket Mr. Bailley.

(Folytatjuk)

12