A Hét 1961/2 (6. évfolyam, 27-52. szám)

1961-10-22 / 43. szám

vén zsugort nap már gyéren szórja aranyát. Ferdén Jiuíló sugarat hosszú, furcsa árnyékot vetítenek a hervadó fűre. A csípős őszi szellő sustorogoa kószál az ódon vár tövében. Kíváncsian tekint a magasba, ahol hangos füttyszóval. köszöntik a vidám tetőfedők. Hiába kérést az omladozó füstős tornyok tátongó üregeit, melyekben tréfás kedvében bújócskát látszott a kandi testvér-szelekkel. A város piros cseréppalástba Öltözik. A „fordított asztal" — Bratislava egyik szimbóluma — mely kerek száz esztendeje hevert romokban, most újra visszakapta eredeti arcát. De nem a suhogó selyemben tipegő hercegnők, parókás grófok panoptikumának készül, hanem a tudomány, az emberi kultúra kincseinek tárháza lest.

Államunk sok millió koronát áldoz a műemlékek restaurálására. Megőrizzük a múlt építészeti emlékeit, tanulságul a ma emberének. Ápoljuk a haladó hagyományokat.

Bpül a vár. Fent a tetőn vidáman csengnek a kalapácsok. Leni az udvaron óriási dongóként duruzsol a betonkeverő.

A kőcslpkés töréseken át jel-felcsillan a Duna párát lehető fényes háta. Alattunk él, lélekzik a város — pezseg az élet.

A bástyán fiatalok vázlatjüzetekbe rögzítik a város gyönyörű panorámáját.

v-íS'ut *

öntöst kap

2* Régi VÁR...