A Hét 1961/2 (6. évfolyam, 27-52. szám)
1961-10-22 / 43. szám
Aw. SZKP XXII. kongresszusa Október 17-től az egész földkerekség proletariátusának figyelme Moszkva felé for dúl, ahol korszakalkotó kongresszusát tartja a világ első munkás-paraszt államának vezető ereje, a kommunista párt. Ez a kongresszus vitatja meg a kommunista társadalom építésének konkrét programját, amelynek tervezetét a szovjet sajtó már hónapokkal ezelőtt nyilvánosságra hozta és amelyet soha nem látott lelkesedéssel vitatott meg a hatalmas szovjetország népe. Ezer és százezer észrevétel hangzott el, az óriási feladatok mielőbbi teljesítésére tett számtalan munkafelajánlással köszöntötték a dolgozók az SZKP ragyogó programját. A konkrét megvalósulás stádiumába lép az emberiség legnagyobb elméi és az elnyomott milliók által megálmodott legigazságosabb társadalmi rendszer, a kommunizmus. Nem utópia, képzelet szüleménye ez, hanem a szocialista Szovjetunió gazdasági eredményeire épülő reális tudományos terv, amely húsz év alatt kitűzi a kommunista társadalom anyagi-műszaki alapjának megteremtését. A Szovjetunió ipari termelése az elmúlt tíz év alatt háromszor gyorsabban bővült, mint az USA-ban. A szovjet nép így kitűzhette, hogy 1970-ig 'jelmüegi ipari termelését két és félszeresére növeli, és így túlszárnyalja az Egyesült Államokat. 1980- ban pedig már az 1961. évinek a hatszorosát fogja termelni, 1970-ig a szovjet mezőgazdaság is túlszárnyalja az amerikait, hiszen tej- és vajtermelésben máris megelőzte. Az elkövetkező két évtizedben a Szovjetunió lesz az az ország, amelynek lakossága a legrövidebb munkaidőt, a legmagasabb életszínvonalat és a legkulturáltabb életet élvezi majd. Tíz év alatt megkétszereződik, húsz év alatt pedig 2—3,5 szeresére növekszik a dolgozók jövedelme. A nyugati sajtó szomorúan állapítja meg, hogy „összeomlik a kapitalizmus utolsó erődje is,” az aránylag magas életszínvonal. Sőt, a Fortuna című amerikai burzsoá havi folyóirat, amely nem egyszer bizonygatta a szovjet tervek megvalósíthatatlanságát, legutóbbi számában a programtervezetet áttanulmányozva keserűen állapította meg, hogy a Szovjetunió egymás után előzi meg az Egyesült Államokat az ipari termelés létfontosságú területein (ipari beruházások, szerszámgépek stb.) és végre is arra az elkeseredett megállapításra jut, hogy „nehéz megjósolni a kapitalizmus élettartamát az Egyesült Államokban.” Természetesen nem mindenki veszti el a reménységét annyira, mint a Fortuna cikkírója. A különféle intézmények, közgazdászok módszereket agyainak ki a kivénhedt kapitalizmus életerejének felfrissítésére. Egyesek a kapitalista gazdaság tervezését javasolják, mások az úgynevezett népi kapitalizmust ajánlgatják, de mindez fából vaskarika. A történelem fejlődésének az irányát egyre inkább a szocialista világrendszer, az emberiség boldog holnapját céltudatosan építő országok szabják meg. Nincs az az erő, spekuláció, amely vissza tudná forgatni a történelem kerekét. A kommunizmusba való átmenet időszakában megnő annak a lehetősége, hogy a szellemi gazdaságot, az erkölcsi tisztaságot és a fizikai tökéletességet harmonikusan egyesítő új embert neveljünk — mondja az SZKP programja. Igen, a villanyáram, az acél, a búza óriási mennyiségének, bőségének előteremtése nem öncél; ebből fakad majd az a jólét és emberi boldogság, amely az egész földkerekség dolgozóinak eszményképe lesz, amely a kommunista társadalom építéséért újabb és újabb százmilliókat mozgósít harcba a kommunisták zászlaja alá. így tölti be a kommunizmus történelmi hivatását. — sz —
