A Hét 1961/2 (6. évfolyam, 27-52. szám)
1961-07-09 / 28. szám
Ordody Katalin: |||||||||||||||||||||||||l!lllll!lllllllli!llllllll||||||||||||||||||||||||| A lemaradt brigád Lefújták a tízórai szünetet és a brigádvezető még mindig nem jött vissza. A tizenhárom ember ímmel-ámmal fogott a munkához. Ketten kiemelték a gázkemencéből az izzó vasrudat, s a hatalmas fogókkal óvatosan elhelyezték a szögvashajlítón. Az első darabbal készültek el, mikor bejött Gém brigádvezető. Arcáról semmit sem lehetett leolvasni, de azért sejtették, hogy nem hoz jő hírt. Valakit keres a szemével. Ügy lehet, Kányát, mert egyenesen feléje tart. — Lajos — mondja csöndesen, még a legközelebb álló Berecz sem hallhat semmit. — Lajos, baj van, Miattad van baj. Kánya szeme kerekre nyílik, hátra matat, helyet keres, ahová leüljön. Hatalmas, olajos gerendák fekszenek mögötte rakáson, oda ereszkedik le, és szemét még mindig Gémre függesztve kérdi : — Miattam ? Én miattam ? Mit beszélsz ? Az nem lehet. — Már pedig így van. Kiértékeltek minket is, Válekékat is, mindketten megkaphatnánk a szocialista munkabrigád címet, mégis csak ők kapják meg! Mi nem, öcsém! — Az meg már hogyan lehet? Nem értem! Hiszen minden feltételt teljesítettünk. És főképp, hogy miattam ... — Hát, ide hallgass. — Gém markáns vonásai még keményebbek lettek, s a szőke emberek könnyen-pirulása színezte meg a bőrét. — A munkánkat nem érheti semmi kifogás. Egyebütt sem volt semmi baj, legalább tudtommal nem. Ma aztán azt hányták fel, hogy a kislányodat még a pap oktatja. Most Kányán volt a pirulás sora. — Hát ez az? Én a magam részéről ... hiszen ismersz ... De falun lakunk és az asszony ... Minek magyarázzam neked ... Gém nem szólt semmit, cigarettára gyújtott, és a másikat is megkínálta. — Most mit csináljak, mit csináljak! — tört ki Kányából. — Mindent megtettünk, és most, mikor már biztosak voltunk benne, amikor már úgy néztek ránk ... most fuccs. Szocialista munkabrigád... fuccs! Némán szívták tüdőre a cigaretta füstjét, mindenkettőnek volt min töprengenie. Kisvártatva Kánya földhözvágta a csikket, s nagy erővel rátaposott. — Két napunk van még. Ne szólj addig senkinek. Ha hiba, hát kireperálom. Kerülgették Gémet a többiek, de semmit sem húztak ki belőle, amitől okosabbak lettek volna. Márpedig nem hiába pusmogott Kányával ott a sarokban. Gém ismerte az embereit, látta dohogásukat, azért mielőtt a munka befejeztéve szétszéledtek volna, próbálta őket megnyugtatni. — Ma még semmi biztosat nem mond— hatok, az ügyünk még nincs veszve. A Lajossal kapcsolatban voltak kifogások, de talán sikerül elsimítani. Kányától sem tudtak meg semmit, mert úgy elszelelt, hogy észre sen. vették. Csak Virág Jancsi, akivel együtt sietett a vonathoz, az tudta meg tőle, hogy is áll a dolog a brigáddal. Másnap a sziréna még nem jelezte a reggeli műszak kezdetét, a kapunál épp legnagyobb volt a forgalom, Gém mégis észrevette Kánya heves integetését, és a tömegen keresztül átvágta magát hozzá. — Mi újság? — Nézd — bontogatott Kánya egy négyrét hajtogatott papírlapot. — Elintéztem! Az asszonyt nagykeservesen sikerült rávennem. A másik átfutotta a szöveget. Kánya kislányának tanítója adott hivatalos bizonylatot, hogy a gyereket a hitoktatásról kiíratták. Gém bólintott: — Megtetted, amit lehetett. Formálisan nincs hiba többé. A műhelyben röviden vázolta csoportjának a helyzetet, akik Virágtól már részben amúgyis értesültek róla. Kánya miatt maradnak le, ha lemaradnak, ez az igazság, mégsem vetették egy szóval sem a szemére. Jobbára nős emberek lévén, tapasztalataik azt mutatták, hogy a családban nem lehet olyan könnyedén rendelkezéseket kiadni, mint az irodán: tegnapig úgy volt, holnaptól így lesz! Neheztelésük ezért inkább a bíráló bizottságra irányult. Szórád Laci még továbbment. — Ki lehetett a jóakarónk, aki nem sajnálta a fáradságot, hogy elfürészeije alattunk a fát? Talán őt sebezte meg legjobban a cím elvesztése. Hiszen olyan brigád voltak ők, hogy__Meg a menyasszonyának is úgy beszélt róla, mint kész tényről. Micsoda felsülés! — Most elmegyek — Gém meglobogtatta a papírlapot —, ezt bemutatom, aztán majd meglátjuk. Nem sok reménnyel néztek utána. Okkal. Az ő üzemrészlegükböl csak a Válek brigád nyerte el a címet. Gratulációk, fényképezés, ünneplés. Gémék is gratuláltak. Kánya volt a legboldogtalanabb, de Szórádban forrt leginkább a méreg. — Gyertek sörözni — hívta társait az ünnepség után —, még hátra van az én külön műsorszámom. Előttük álltak a párás söröskorsók, s várták, mivel hozakodik elő Szórád. — Irénkének elmondtam bizalmasan, hogy a mi kinevezésünk kútba esett, s azt is, hogy miért. Ki kellett volna rukkolnom, ugye megértitek? Alig akarta hinni, s faggatott nagyon, hogy nem volt-e más oka is. Fejét csóválta, s igen elcsodálkozott. „Nem értem — mondta —, hiszen véletlenül tudom, hogy a Kolonecék kislánya a jövő héten lesz első áldozó. A nővéremet , látogattam meg a faluban, Kolonecék a szomszédukban laknak, innen tudom. Kolonec pedig a Válek brigád tagja, nem?” — Nem állhattam meg, kaptam magam s futottam az illetékesekhez. — No és? Mi volt? Mit feleltek? — zuhogott a kérdések áradata Szórád felé. — Ki ezt, ki azt, igazából semmit. A vállukat vonogatták, hogy már nincs idő új intézkedésekre, meg hogy utána néznek, de maradt minden úgy, ahogy volt. Tíz perc is beletelt, amíg Gémnek sikerült őket lecsendesíteni. — Fiúk! Tartjátok magatokat olyan derék brigádnak, mint Válekék? Megint várnia kellett, míg az önérzetes válaszok után ismét ráfigyeitek. — Vegyétek tudomásul, hogy én most itt kinevezem magunkat szocialista munkabrigáddá. Érezze mindegyiktek a teljes felelősséget, ami ezzel a címmel jár. Ha valóban méltók vagyunk rá, akkor nem szabad, hogy befolyásoljon az esetleges igazságtalanság, részrehajlás. Minden ügyünket emberek intézik, és az emberek általában nem tökéletesek. Néha túlbuzgóság, elfogultság, vagy érdek vezeti tetteiket. A legközelebbi alkalommal már senki és semmi nem veheti el tőlünk a címet... ha mi is úgy akarjuk! Addig bent, az ingünk alatt fogjuk viselni. Ha egyet értetek velem, igyuk ki rá a söreinket. Tizennégy pohár lendült egyszerre a magasba. (Regényrészlet) 14
