A Hét 1961/2 (6. évfolyam, 27-52. szám)
1961-10-15 / 42. szám
PAUL CELAN: Halálfúga A reggelek fekete tejét isszuk este isszuk délben és reggel és isszuk éjszaka isszuk és isszuk sírt lapátolunk a levegőben kényelmesen feküdhet benne az ember Egy ember lakik a házban aki kígyókkal játszik és megírja megírja ha sötétül Németországon aranyos hajadat Margarete megírja és a ház elé lép ragyognak a csillagok élöfüttyenti kopott elöjüttyenti zsidait és ásatja a földön a sírt parancsol nekünk és húzza a talpalávalót Reggelek fekete tejet téged iszunk éjszaka téged reggel és délben és megiszunk este iszunk és iszunk Egy ember lakik a házban aki kígyókkal játszik és megírja megírja ha sötétül Németországon, arj^yos hajadig Margarete hamuszínű hajadat Suldmith sírt lapdtoiuajfyf szeleteljen,, ai emtitjr kényeímésen Kiáltja nyomjátok mélyebbre az a földbe U)Jjs ottjíhdfi ífi/sB mcoiatis Manaussls Bek ét akarnak az anyák német költők énekeljetek és játszik övébe nyúl a vasrúdéri meglóbálja szemei kékek nyomjátok mélyebbre az ásót te is meg a másik és húzza a PETER HUCHEL: talpalávalót Reggelek fekete teje iszunk téged éjszaka iszunk délben és reggel téged iszunk este iszunk és iszunk Egy ember lakik a házban aranyos hajadat Margerete hamuszínű hajadat Sulamith játszik a kígyókkal kiáltja játszatok édesebben a halálnak a halál németországi , mester kiáltja húzzátok sötétebben a vonót aztán szánjatok füstként a levegőbe a~ felhőkben van a sírotok, ott kényelmesen elfér az ember Reggelek fekete teje téged iszunk éjszaka iszunk délben a halál németországi mester téged iszunk este és reggel iszunk és iszunk a halál németországi mester kék a szeme eltalál téged ólmos golyójával pontosan eltalál egy ember lakik, a házban aranyos hajadat Margarete ránkuszítja kapóit sírt ad ajándékul a levegőben kígyókkal játszik és megálmodja a halál németországi mester arany hajadat Margarete hamuszínü hajadat Sulamith Az árnyak országútja Megérkeztek. A szél volt a kutyájuk Mentek az árnyak útján. Füzek közt feküdtem, köröttem kátyúk S kákás víz köde hullt rám. Az éj a nádasba szagolt, Lúgként a félhomályban Fakón csillant, hol tócsa volt Égő szemmel ott láttam: Á holtak, holtan is szétszórva még. Futottak csapatostól. Szemöldökük leégve szalmaként S rútak a puskaportól. Mentek a tankon, karókon át És át a tuskésdróton, S hol olajtól égtek gabonák, Le az agyagos dombon És törtek a köd bokrai elölt, Megrakva rohadt ballaszttal. Víznél kerestek késő pihenőt, Kő volt a csupasz asztal Álltak szürke mezőben elveszve, J. R. BECHER Minden A minden vagy te: kenyér és a bor, Hajnalokon te vagy az ébredésem, Mindennapjaim végén este vélem Szállsz magamba és gondom szétoszol. Ünnepnapom vagy, nyíló békességem, Legszebb percemben velem, osztozol:. Gyermekkororri az Alpok fenségében S Würzburg vagy, majnai venyigesor. vagy A tavasz voltál, messze tavaszi, És nyár — 6, milyen nagy nyár sül felém, Ősz voltál, tél és minden évszakom. Vándorlásaim örök dalai, Még mintha hallanám: szerellek én — Zöng a sötélbep. alig Hallhatóan. Vér volt ürés kezökben. Hús harmat járt át, mi hullt a levelekre> A jöld jogott erősen. Némán haladlak tova az aknás Ütőn, árnyként vonultak. Nagy haldoklást szolgáltak s haldoklás Lett a sorsuk maguknak. A szántáson egy rozsdás eke volt, Néz lék búsan, meredten .. . S a jöld ködben, mely velük szétoszolt, Ott láttam magam a menetben. Ö, fölszáüó fény, a napot te jelzed, És helyét a koponyáknak. Szétlőve az utcák, savé nyes kertek, Szétzúzta mind a lánctalp. A lóhoz másztam kimosni szájam, Mert homokkal s vérrel volt nwg teli —í A nap fölszálló fényét láttam A ködös vízben fényiem. ■■ 9
