A Hét 1961/2 (6. évfolyam, 27-52. szám)
1961-07-09 / 28. szám
— Lányom! Azonnal gyújtsd fel a villanyt! A lány hirtelen kivonta magát a vőlegénye karjából és a fényben találva magát, ijedten kapott az összekócolt hajához. — Mindjárt, papa. Igen ... azonnal felgyújtom. — És míg ezt mondta, háromszor vett lélegzetet, mint aki a hatodik emeletre szaladt fel egyiramban. — Még ne — szólt közbe váratlanul a nagymama, — várjatok, amíg elmondom az álmom. Úristen, mennyit aludhattam! Igaz, Freud szerint az ébredés egyetlen pillanatában egy egész regényre valót lehet összeálmodni. Egyszóval rémes volt. Azt álmodtam, hogy ti négyen, akik most itt az asztalnál ültök, felzabáltatok mindent a földön. Kényszeredetten nevetett mindenki, csak a fiatalok hallgattak boldogan, hogy elterelődött róluk a figyelem. Ügyesen kicsúsztak a fényből. Természetesen arra hiába vártak volna, hogy a fény csúszik el róluk, a.neoncső sem nap, sem hold, és nem mozdul arról a helyről, ahova az ember odahelyezte. — De úgy értem ám — folytatta a nagymama —, hogy valóban mindent megettetek. Állatot, növényt. Madarakat, emlősöket, csúszómászókat. Még a fatörzseket is, a lehullott lombot, a száraz fát. Szóval minden szerves anyagot felzabáltatok. Elkezdtétek az Antarktiszon és szépen haladtatok felfelé az Északi-sarkig. Olyan maradt utánatok a föld, olyan kiégett és puszta, mint a hold másik fele. — Mi az, hogy másik fele? — vágott közbe idegesen a vendég. — A Hold egyik fele olyan, mint a másik. — Mit tudom én ? Mostanában mindig a másik feléről beszélnek. Bizonyára azért álmodtam így. Egyébként, kérem, ne szakítson félbe, mert még az is hozzátartozik, hogy énekeltek is közben. Valahogy így ... várjon csak ... „Addig eszünk, Amíg leszünk ... Ha meghaltunk, de jó lesz, A föld üres golyó lesz!” — Igen ezt énekeltétek, és ezek a szegény fiatalok ott csókolóztak valahol az Egyenlítő környékén, és mellettük hamu és kiégett kráterek, mint a hold másik felén. Rövid csend következett erre a furcsa vallomásra, aztán teljesen váratlanul a szőke menyasszony csengő hangon, ám kissé idegesen felkacagott. — No, ti összeilletek — fortyant fel most a leány apja —, a vőlegényed az imént a tőkékkel, te meg ezzel az értelmetlen kacarászással. Isten bizony olyanok ezek ... Eh!... Poharak csengtek ismét, kívülről pedig valami nagy teherautó zökkenése hallatszott. Az ilyen hang vasárnap szokatlan a városi utcán. — Mondtam már, hogy gyújts villanyt, te lány! — Pszt! — szólt most a háziaszszony —, alighanem megjött a gyerek ... Szegény angyalom! Hajnalba kellett ébresztenem. Majd a szívem szakadt meg! Nem elég neki egész héten az iskola. Hát ide jutottunk. A diákoknak kell felszedni a répát a parasztok helyett. Volt ez valaha? Aztán mi lesz ebből ? Felét bent hagyják a sárban. Felpattant az ajtó, s a csillár minden lámpája abban a pillanatban felgyűlt. Belépett a fiú. Hatalmas termetű, vállas legény. Csizmája térdig sár, és sáros volt még a viharkabátja, meg a sapkája is. De az ünneplőbe öltözött lány nem törődött ezzel, valósággal röpült hozzá, a nyakába ugrott. < í . — Csakhogy megjöttél! Ügy vártunk! Anyu elővette a rumos mandulát. — Szűz Máriám! Csupa sár leszel te is. Ezek mind megőrültek! Te pedig miért nem a fürdőszobába mégy elébb? — Micsoda nap volt, mamám! Valóságos répahegyeket szedtünk,és akkorák voltak köztük, mint a combom. — Két kezével átfogta a combját, úgy mutatta. — A parasztok is azt mondták, ekkora répákat nem láttak soha. — Öltözz át, fiam, hozom az ebédet — az asszony most már könyörgött. — Ebéd? Olyan gulyást ettünk, hogy hét nyelven beszélt. Házi paprikával. Az adja csak a zamatát. És friss disznóhúsból. Reggel még röfögtek azok a kocák. — Nézz a tükörbe, ostoba kölyök! Hogy állsz itt a vedégek előtt — kiáltott keményen az apa — no eredj, eredj!... A fiú szót fogadott és távozott. A fürdőszobában felzúgtak a csapok és a ház visszhangzott egy ismerős induló dallamaitól: Tramm ... tramm ... tratratra ... traa . .. tra Pamm ... pamm ... pappá ... pááá! Jean Eff el: Irodalmi gondolatok (A neves francia rajzoló moszkvai kiállításának anyagából) Vigyázat! Ként! Nyilván ezért sántít a rím Tartuffe tehene 13
