A Hét 1961/2 (6. évfolyam, 27-52. szám)
1961-10-08 / 41. szám
Őszi gyermekdi Kordbársonyból készült ez a praktikus és Nagykockás Iskolaruha kislányoknak. A Ismét kordbársony kabát, ezúttal ktslácstnos öltözet. A nadrágot egyenes mel- gallér, gomboláspánt, övrész és a zsebek nyaknak. A kabát uHa tetszésszerinti lény egészíti ki. ferdén szabott anyagból készültek . hosszúságra haftható vissza. Hasznos tanácsok A piacon vagy boltban vásárolt tojást megvizsgáljuk, hogy megállapítsuk a fogyasztási sorrendet. Egy lábasba négyöt ujjnyi hideg vizet öntünk, beleteszszük a tojásokat. Amelyik elfekszik a vizen, az a legfrisebb, tehát azt használjuk el utoljára. Utána következnek azok, amelyek egyik oldalukat emelik fel, de azért a lábas fenekén állnak. Legkevésbé frissek azok a tojások, amelyek kissé felemelkednek a lábas fenekéről, ezeket használjuk fel először. A próba után a tojásokat tiszta ruhával szárazra töröljük és felhasználási sorrendben megszámozzuk. Hagymavágás után azonnal mossuk le hl- * deg vízzel a kezünket, kést és a deszkát, így a hagymaszag teljesen elmúlik. Ha zöldségtisztításnál megbámulnák ujjaink, mártsuk tlmsóba és kissé nedvesen dörzsöljük Jól meg az elszínesedett helyeket. Teljesen eltűnnek. Néhány nappal ezelőtt, egyhetes koromban jöttünk haza a kórházból, ahol születtem. A mama betett a pici fehér ágyba, és én csak bámultan, hogy mindenki szaladgál, tesz-vesz, rakosgat a szobában. Még nem látom, ami körülöttem történik, de érzem a légkör változását. A pólyázó asztal tetejét fehér viaszosvászon borítja, rajta fehér tálca, és mindazok a kellékek, amire hazaérkezésünk után rögtön szükségünk van. Vatta, háromszázalékos bórvíz, babakenőcs, olaj, pólyázópárna és egy két pelenka, a szoba sarkában fehér csecsemömérleg, ugyancsak pelenkával letaka’rva. Egy ideig csöndesen figyeltem, majd halkan bömbölni kezdtem. A hazaköltözködés lázában megfeledkeztek arról, hogy négy óra közeleg és nekem ennem kell. Amikor aztán megkönyörültek rajtam, kevesebbet szoptam, mint a kórházban, mert meg kell még szoknom az üj környezetet. Este tíz órakor kaptam utoljára enni, aztán szépen elaludtam. Mama és papa boldogok voltak, örültek a nyugalomnak. Ámde nem sokáig. Éjfél felé felébredtem és unalmamban rázendítettem a sírásra. Mamáék megfogadták, hogy nem nyúlnak hozzám. Így tanulták a könyvekből és az orvosoktól. Mit részletezzem, addig oáztam és hadonásztam két kezemmel, amíg egy kevés teát kaptam. Hiszen a kórházban is így volt. A teáztatás kétszer is megismétlődött, sőt a mama egyszer még tisztába is tett, pedig még nemigen értett hozzá. Másnap reggel eljött a doktornéni és megtiltotta a mamának, hogy éjszaka teáztasson vagy ringasson. Mama csak részben fogadott szót neki, megint nekem volt igazam, hogy éjszaka sírtam, mert ismét kaptam egy kis teát. így ment ez három napig, aztán hiába bőgtem, rém sem hederltettek. Én még két éjszaka próbálkoztam, aztán elhallgattam. Azóta egész éjszaka alszunk, és sokkal jobban érzem magamat. A mama panaszkodott a doktornőmnek, hogy minden tisztába tevéskor — tehát szopás előtt — székletet talál a pelenkámban. A doktornéni megmagyarázta, hogy amíg kizárólag szopok, ennek semmi jelentősége nincs. Fontos azonban, hogy minden pelenkázás alkalmával, akár van széklet, akár nincs, olajos vattával mossák le ají a testrészetmet, amelyet pelenka burkol és utána krémezzenek be. Púderre egyelőre nincs szükségem, fürdés után sem. A fürdetés nagyon izgalmas, erről majd legközelebb számolok be
