A Hét 1961/2 (6. évfolyam, 27-52. szám)

1961-10-08 / 41. szám

* z ember elképzeli, hogy szép dom­­j[ bokát lát majd, virító szőlőtőkék­­s^j\ kel, súlyos fürtökkel meg put- 1 ^ tonyokkal, kádakkal, zúzőkkal és présekkel. A hegyoldal hangos a szüretelő lányok, asszonyok, férfiak hangjától vissz­hangzik a nóta, pattog az ostor, heve­sen tűz a nap. De hát igaz az nagyon, hogy más az el­képzelés és más a valóság. Azon a vasár­napon bent szorultak az emberek a falu­bán, puttonyosokat talán nem is lehetett látni a szőlőben. Délután az történt Bá­­torkeszin, ami soha ezelőtt. A négyezernyolszáz lakosú község régi település, szőlőhonosítványa se újabb. Ha öreggekkel beszélsz, tréfásan azt mondják, hogy ember még nem lakott ezen a vidé­ken, de szőlő már volt... Aztán megjelent az ember és megjelent a szüret a falu tör­ténetében, azonban szüreti mulatságról, pa­rádés felvonulásról csak most adhatunk hírt. A; : Ilyesmi eddig nem volt. Érthető, ha a falubeliek kíváncsian csoportosultak az ut­cán, a kerítés mellett és kapu előtt. Mi lesz itt? Mit láthatnak a szép napos vasár­nap délutánon? Négy felnyergelt ló topog a művelő­dési otthon udvarán, meg két felcicomázott lovas vonja magára a figyelmet. Meg sok­sok népviseletbe öltözött leány és legény nevetése hallatszik. Szüreti felvonulás lesz nemsokára. Lakatos Pál Hecsko népi zene­kara már helyet foglalt az egyik feldíszí­tett pótkocsin, mindjárt felhangzik a patto­gó csárdás s a fiatalok bokázása. Sokan előre tudják, hogy a vidám fel­vonulók a martos! bukós csárdást mutatják be. Szép szál legények és pirospozsgás arcú lányok táncolják végig a falut. Ko­vács Anna és Rusznyák Margit izgulnak a legtöbbet, ök foglalkoztak a Csemadok tánccsoportjával... Es már el is indult a menet. Elől a hu szárok, mögöttük a zenekar tagjai s a bor­ivó, gyönyörűen nótázó lányok, legények, A falu minden járni tudó gyereke beleve­tette magát a menetbe. Kínt van az utcán mindenki, az öregek mélyen behúzott ka­lapjuk alól pislognak, a vénasszonyok is gondosan ügyelik, hogy a fekete kendő ne vessen árnyékot a szemükre. A művelődési otthon udvaráról indul a szüretet köszöntő menet, s ahogy halad végig az utcán, úgy nő mind hatalmasabb­ra az énekelő, táncoló csoport. Mire Garaí Nelli házukhoz ér, már-már verekedni kell a látnivalóért. Nelliéknél előző nap volt lakodalom, a lány a háromezernégyszáz hektáros szövetkezet tagja, a legény ipari munkás Köbölkúton s most szaladnak ki az udvarból, borral és tortával köszönik meg a vidám szüretelők figyelmességét. Persze erről Riisznyák Dezsőné jóformán semmit nem tud a Csipkés soron. Nem fur­csa, ha duzzog. — Az egész falut végigfáradtátok, oszt sehol nem mertek benneteket megkínálni — mondja félig komolyan, félig viccesen, s kitesz a kapuba egy vödör újbort. — Innen aztán nincs út tovább, míg meg nem isszátok. Míg a szüreti köszöntők isznak, kézről kézre adják a boros poharat, addig az asz­­szony elmondja, hogy hat áron szüreteltek háromszáz literre valót. Bizony, ez nem sok, nyugodtan lehetett volna a duplája, de hát hiába, a minőség megfelel, ellen­ben a lé kevés. Azzal vigasztalódik, hogy még egyszer szüretelni fognak a szövetke­zetben. Tizenkét hektáron csak több lesz a szedni való... Ez történik a Csipkés soron. Rusznyák néni egy vödör borral fizeti meg a szép magyar nótákat és a martost bukós csár­dást. Aztán már minden úgy megy itt is, mint Mikszáth Szent Péter esernyőjében. Az egyik festett bajszú legény megkérdi a közelben leselkedő öregasszonytól: — Hát maguk, vásártériek, mivel fo­gadnak? — Amivel a Csipkés soron — mondja a nénike és el is szelei egykettőre. A fiatalok pedig mennek tovább. Zenge­nek a poros utcák, érzékenyen rezdülnek az akácfák, innen is, ónnal is előkerül egy­­egy demizson bor, a falu apraja-nagyja részt vesz az eseményben. Volt Itt szüret minden esztendőben. Reggelig tartó mulatság is volt, de ilyen nagyszabású, szervezett fel­vonulásra nem emlékeznek. A Csemadok bátorkeszi csoportja kitett magáét. Kovács István einök, valamint a Pintér Erzsikék s a többi lelkes tagok iga­zán elégedettek lehetnek. Ügy köszöntötték a szüretet, ahogyan kell. Nótával, tánccal, és hajnalig tartó mulatsággal. A művelődési otthon báltermében is minden arra figyelmeztet, hogy a dombo­kon megérett a szőlő, hordóba kívánko­zik a hegy leve. Régen csupán néhány na­gyobb gazdárfak volt szőlője, ők rendez­tek a rokonsággal dínomdánomot. Most a falu minden lakója ünnepel, örül az új­­bornak. S a szervező a Csemadok, a kiadások fedezője a szövetkezet. Egyébként a szüreti felvonulás azt mutatja, hogy Bátorkeszin fellendülőben van a kulturális munka. Van­­ko Gábor elnök tánc közben, az újbor ün­neplése szüneteiben magyarázza, hogy a

Next

/
Thumbnails
Contents