A Hét 1961/2 (6. évfolyam, 27-52. szám)
1961-10-08 / 41. szám
* z ember elképzeli, hogy szép domj[ bokát lát majd, virító szőlőtőkéks^j\ kel, súlyos fürtökkel meg put- 1 ^ tonyokkal, kádakkal, zúzőkkal és présekkel. A hegyoldal hangos a szüretelő lányok, asszonyok, férfiak hangjától visszhangzik a nóta, pattog az ostor, hevesen tűz a nap. De hát igaz az nagyon, hogy más az elképzelés és más a valóság. Azon a vasárnapon bent szorultak az emberek a falubán, puttonyosokat talán nem is lehetett látni a szőlőben. Délután az történt Bátorkeszin, ami soha ezelőtt. A négyezernyolszáz lakosú község régi település, szőlőhonosítványa se újabb. Ha öreggekkel beszélsz, tréfásan azt mondják, hogy ember még nem lakott ezen a vidéken, de szőlő már volt... Aztán megjelent az ember és megjelent a szüret a falu történetében, azonban szüreti mulatságról, parádés felvonulásról csak most adhatunk hírt. A; : Ilyesmi eddig nem volt. Érthető, ha a falubeliek kíváncsian csoportosultak az utcán, a kerítés mellett és kapu előtt. Mi lesz itt? Mit láthatnak a szép napos vasárnap délutánon? Négy felnyergelt ló topog a művelődési otthon udvarán, meg két felcicomázott lovas vonja magára a figyelmet. Meg soksok népviseletbe öltözött leány és legény nevetése hallatszik. Szüreti felvonulás lesz nemsokára. Lakatos Pál Hecsko népi zenekara már helyet foglalt az egyik feldíszített pótkocsin, mindjárt felhangzik a pattogó csárdás s a fiatalok bokázása. Sokan előre tudják, hogy a vidám felvonulók a martos! bukós csárdást mutatják be. Szép szál legények és pirospozsgás arcú lányok táncolják végig a falut. Kovács Anna és Rusznyák Margit izgulnak a legtöbbet, ök foglalkoztak a Csemadok tánccsoportjával... Es már el is indult a menet. Elől a hu szárok, mögöttük a zenekar tagjai s a borivó, gyönyörűen nótázó lányok, legények, A falu minden járni tudó gyereke belevetette magát a menetbe. Kínt van az utcán mindenki, az öregek mélyen behúzott kalapjuk alól pislognak, a vénasszonyok is gondosan ügyelik, hogy a fekete kendő ne vessen árnyékot a szemükre. A művelődési otthon udvaráról indul a szüretet köszöntő menet, s ahogy halad végig az utcán, úgy nő mind hatalmasabbra az énekelő, táncoló csoport. Mire Garaí Nelli házukhoz ér, már-már verekedni kell a látnivalóért. Nelliéknél előző nap volt lakodalom, a lány a háromezernégyszáz hektáros szövetkezet tagja, a legény ipari munkás Köbölkúton s most szaladnak ki az udvarból, borral és tortával köszönik meg a vidám szüretelők figyelmességét. Persze erről Riisznyák Dezsőné jóformán semmit nem tud a Csipkés soron. Nem furcsa, ha duzzog. — Az egész falut végigfáradtátok, oszt sehol nem mertek benneteket megkínálni — mondja félig komolyan, félig viccesen, s kitesz a kapuba egy vödör újbort. — Innen aztán nincs út tovább, míg meg nem isszátok. Míg a szüreti köszöntők isznak, kézről kézre adják a boros poharat, addig az aszszony elmondja, hogy hat áron szüreteltek háromszáz literre valót. Bizony, ez nem sok, nyugodtan lehetett volna a duplája, de hát hiába, a minőség megfelel, ellenben a lé kevés. Azzal vigasztalódik, hogy még egyszer szüretelni fognak a szövetkezetben. Tizenkét hektáron csak több lesz a szedni való... Ez történik a Csipkés soron. Rusznyák néni egy vödör borral fizeti meg a szép magyar nótákat és a martost bukós csárdást. Aztán már minden úgy megy itt is, mint Mikszáth Szent Péter esernyőjében. Az egyik festett bajszú legény megkérdi a közelben leselkedő öregasszonytól: — Hát maguk, vásártériek, mivel fogadnak? — Amivel a Csipkés soron — mondja a nénike és el is szelei egykettőre. A fiatalok pedig mennek tovább. Zengenek a poros utcák, érzékenyen rezdülnek az akácfák, innen is, ónnal is előkerül egyegy demizson bor, a falu apraja-nagyja részt vesz az eseményben. Volt Itt szüret minden esztendőben. Reggelig tartó mulatság is volt, de ilyen nagyszabású, szervezett felvonulásra nem emlékeznek. A Csemadok bátorkeszi csoportja kitett magáét. Kovács István einök, valamint a Pintér Erzsikék s a többi lelkes tagok igazán elégedettek lehetnek. Ügy köszöntötték a szüretet, ahogyan kell. Nótával, tánccal, és hajnalig tartó mulatsággal. A művelődési otthon báltermében is minden arra figyelmeztet, hogy a dombokon megérett a szőlő, hordóba kívánkozik a hegy leve. Régen csupán néhány nagyobb gazdárfak volt szőlője, ők rendeztek a rokonsággal dínomdánomot. Most a falu minden lakója ünnepel, örül az újbornak. S a szervező a Csemadok, a kiadások fedezője a szövetkezet. Egyébként a szüreti felvonulás azt mutatja, hogy Bátorkeszin fellendülőben van a kulturális munka. Vanko Gábor elnök tánc közben, az újbor ünneplése szüneteiben magyarázza, hogy a
