A Hét 1961/2 (6. évfolyam, 27-52. szám)
1961-10-01 / 40. szám
Fnyar füstök kék fátyla leng a szeptember! tá] felett, a színek, illatok és zamatok már megértek. A nap még forrón tűz a barna mezőkre, a domboldalon a szállongó ökörnyálon megtörik a kolompszó. Ősz van — ősz; ragyogó, bűbájos, melankolikus szepességi ősz. Dél-Csehországot kivéve talán sehol sem, ilyen szép az ősz, mint "a Szepességben. Az ódon házak közt és campanilék mögött Krúdyt keresem meg a Vörös postakocsit, várom, mikor tűnnek fel Thököly kurucai, és megállók Jura] Tranoscius egy- Köri könyvnyomdája előtt. Régi kultúrák leheletét érzem falvak és városok falai között, s a szepesi várrom fűvel benőtt udvarán harsányan muzsikál a csend. Öröm és bánat váltakozik bennem: Az ismeretlen mesterre gondolok, aki itt hagyta névjegyét — e freskót a hajdani kolostor falán, s röpke fohász helyett magamban egy verset mormolok: Az ész lépked rozsdás levelek testén de fejük felett még ág a nyári nap. Olyan jó: csendes szeptemberi estén elnézni a kúszó lila árnyakat, olyan jó: egy-egy kép előtt megállni, vagy megbámulni egy ódon vaskaput... Valahol a távolban árnyéklovas üget. Üget, üget s aztán az ezer színű látóhatáron szertefoszlik, ö, boldogtalan s mégis oly boldog gyerekkori ősz van, aranyló, szőlőérlelö ősz — s fürtösre érett a bodza. —si— A szerző {elvételei « Reneszánsz épület (a Thurzé ház) A szepesi vár jellegzetes szepesi reneszánsz campanile Szepességi ****** ffZAflr
