A Hét 1961/2 (6. évfolyam, 27-52. szám)

1961-10-01 / 40. szám

KERESZTREJTVÉNY Alekszandr Prokofjev „Az igazság napja” című költeményéből idézünk a vízszintes 1 és a függőleges 18. számú sorokban. Beküldési határidő ok­tóber 8. A helyes megfejtők közt öt könyvet sorsolunk ki. VÍZSZINTES: 1. Az idézet 1. része (a nyíl irányában foly­tatva). 15. A vadászat isten­nője a rómaiaknál. 16. Lét. 17. Erotikus versek gyűjteménye. 18. Hizlalás fele. 19. Fekete törökül (pl. Musztafa). 21. 0. B. N. 23. Vissza: sav teszi. 24. Idegen férfinév. 25. Cári pa­rancs. 27. Heverő. 29. Embe­rek csehül. 30. Jég betűi. 32. A bérlők. 34. Rét betűi. 36. Nem valódi. 37. Folyó a Kau­kázusban. 39. Bánat. 40. Ku­tya. 42. Hetes betűi. 44. Női név. 46. Pörbe fogtam. 49. Dél-amerikai állam fővárosa. 51. Fontos iparváros Erdély­ben. 53. Mária becézve. 54. Kamat része. 56. András Re­zső. 57. Nótája. 59. Cserme­lyek. 61. Kikötőváros Dél-Itá­­liában. 62. Gabonanövény. 64. Északi nép. 66. A zsiráffal ro­kon kis kérődző Kongóban. 68. Alumínium vegyjele. 69. Fi­nommechanikai üzeméről is­mert városka a vágújhelyi já­rásban. 71. Régi űrmérték. 73. Alacsony víz. 75. Erdei raga­dozó. 77. Nem bevesz. 79. S. A. L. 80. Férfinév. 82. Dél­­amerikai paraszt. 84. Ö. P. T. 86. Kedvei fele. 88. Ä: Y. 89. yissza: állóvízbe. 91. Ismeret. 93. Rege. 94. Tagadószó. 96. Megtörtént dolog. 98. Csengő­­bongó. 100. Imre Tibor. 101. A Kaszás csillagkép idegen ne­ve. 103. Női név. 105. Gizella becézve. FÜGGŐLEGES: 2. Folyó Észak- Olaszországban, a Dolomitok­ban. 3. Hiányos Gizi. 4. Folyó Mandzsúria és Korea határán. 5. Endre Nándor. 6. Dögevő állat. 7. Mázsái. 8. Vételre fel­kínált. 9. Viktor Endre. 10. Nem áldás. 11. Japán pénz. 12. Kis csermely. 13. Női rtév. 14. Nem átvétel. 18. Az idézet 2. része (a nyíl irányában foly­tatva). 20. Névelővel: gabona­féle. 22. Kémiai elem. 26. Ka­tona-zöld. 28. Közös petéből származó. 29. Élete. 31. Kitün­tetés. 33. Serleg. 35. Néni szlo­vákul. 38. Árusít. 41. Folyópar­ti liget. 43. Női név. 45. Vár­megye a Dunántúlon. 47. Fér­finév. 48. Lyukas népiesen. 50. Okmány. 52. Község a losonci járásban. 55. Óriási tó Közép- Ázsiában. 58. Forma. 60. Szá­zad szlovákul. 61. Háziállat, hímje. 63. Hiányos burok. 65. Minta a horgolásban. 67. A magyar főváros része. 70. Sík­ság. 72. Mutatószó. 74. Nem halva. 76. Házastárs apja. 78. Férfinév. 81. Jöjj! 83. Hun ki­rály. 85. Kés része. 87. Hull. 90. Jól latinul. 92. Erdei fa. 93. Mező betűi. 95. Béke oro­szul. 97. Tilos része. 99. Ket­tőzött mássalhangzóval a vé­gén: üvegezésnél használt szi­getelőanyag. 102. Orom fele. 104. Kötőszó. 106. Gyakori ige­­végződés. Az előző rejtvény megfejtése: Nem vagyok csillag, csak rő­­zsetiiz, de amíg ég, meleget lúd adni az egyszerű embe­reknek. A 38. sz. rejtvény megfejtői közül könyvjutalomban része­sültek : Kiss Sándorné, Székes­­fehérvár ; Illés István, Tátra­­széplak; Pataki Józsefné, Su­merja ; Sebő Istvánná, Páska­­háza; Veszprémi jános. Érsek­újvár. ß izony álkozott intézmény a pro­tekció: Kezdve a jogorvosi vá­rószobától, ahová az ember da­gadt ábrázattal, nyögve és ön­gyilkossági gondolatokkal foglalkozva lép be, és vár és vár és vár............Már éppen rákerülne a sor, amikor egy egészségtől majd kicsattanó, jókedvű jérfi dübörög be és a „kővetkezőt” ki­áltó asszisztensnőnek mosolyogva oda­köszön: — Csókolom! Csak aláíratom a doktor úrral... Azzal belibeg és egy fél óra 'múlva, jön ki a rendelőből, mintha a doktort most tanította volna meg a nevét oda­­firkantani a receBicére. De az is na­gyon lehagoló ügy azzal a sült csülök­kel, amit már az étterem megnyitása pillanatában törölnek az étlapról, de mikor te már megetted a marhapör­költöt, akkor hozzák a melletted levő aszalnál ülő dundi textilesnek, és ne ked összefut a nyálad, míg ő étke­zik ... és sorolhatnám egy nap és egy éjjel, de hiszen úgyis tudja mindenki. . Azonban egyszer életemben tanúja voltam egy olyan gyönyörű protekciós esetnek, mely meggyőzött arról, hogy a protekciónak igenis van létjogosult­sága, sőt bizonyos esetekben a legna­gyobb humanitás, erény, szebb, mint a szerelem. Pontosan az első világháború előtt, tizennégy tavaszán történt. Mi gyerekek A protekció akkor is szerettük a fagylaltot. A vá­rosligetben ez időben minden második fagyialtos olasz volt. Kis' fehér kocsi­kon tolták a játszóterekre, utcasarkok­ra a pompásabbnál pompásabb ízű jég­­költeményekkel teli vödröket, és aki igazán jó fagylaltot akart enni, az csak taljántól vásárolt. Mert tudvalevő dolog, hogy igazi téli szalámit csak a magya­rok, igazi sonkát csak csehek és igazi fagylaltot csak az olaszok tudnak ké­szíteni. A mi játszóterünkön egy Garibaldi nevű fagyialtos mérte portékáját. Hogy valójában hogyan hívták, azt sose tud tam meg, kis fehér tragacsának oldalá ra ez a név volt pingálva, és így min­denki Garibaldi bácsinak szólította. Mi imádtuk őt. Volt neki egy rézből ké­szült csengettyűje, ezt rázta fáradhatat­lanul és hozzá vékony hangon kiabált: — Zselátó, boune zselátói Es hogy a közép-európaiak biztosan megértsék, hozzátette. — Gerfronesz, gerfronesz! Kicsi, nagyon sovány ember volt Ga­ribaldi, csak úgy lötyögött rajta a fe­hér nadrág. Barna arcából két égő fe­kete szem villogott elő és hihetetlen ügyességgel kente az ostyára az ada­got. Mondom kente, mert abban az idő­ben még nem találták fel azt a zse­niális gömbölyű kanalat, amivel ma a cukrászdákban belül üres adagokat tud­nak varázsolni a tányérokra. Egyszerű falapáttal osztotta a porciókat, egy kis vaniliás mellé csokoládésat, rá még egy kis epreset és a tetejébe citromosat. Ennek a Garibaldinak volt egy különös szokása. Jól öltözött gyerekeknek ren­des adagot adott, rongyos kis prole­tárgyerekeknek azonban protekciójuk volt nála: a háromkrajcáros fagylalt mindig nagyobbra sikerült, mint a gaz­dagok ötkrajcáros adagja. Egy hájas asszonyság egyszer nagy patáliát csa­pott ezért vele: — Maga csal, nyavalyás olaszja, an­nak a kölyöknek sokkal többet adott, mint az én gyerekemnek! Persze, a mi kenyerünket enni azt értik! De Garibaldi nem ijedt meg, a kis éhes utcagyerek fejét lágyan megsimo­gatta és barna arca mosolyra torzult, amint mondta: — Bambino mio:.. bambino mio .., Es lélekben otthon járt a dalos Szi­cóliában, ahonnan a nyomor elűzte őt hideg, idegen tájakra, hogy éhező gyer­mekeinek néhány fillért tudjon haza­­küldeni. De közben protekciókat oszto­gatott. Az én szememben nagyobb úr volt, mint egy király. Aztán kitört a háború és Garibaldi eltűnt a játszótérről. Lehet, hogy a Pia­vénái egy szegény magyar Garibaldi go­lyója ölte meg. SIMKÖ MARGIT 15

Next

/
Thumbnails
Contents