A Hét 1961/2 (6. évfolyam, 27-52. szám)
1961-10-01 / 40. szám
09 W ef di*#', A\jW\s Ismétlő óra ax „öregebb” diákoknak 'mm, wm^ ■ \ -Azokról Írunk, »kik még nem késtek el. Ott ülnek a komáromi Mezőgazdasági Műszaki Iskola padjaiban. Békés, nyugodt délután. A nap bekukucskál az ablakon, a park fát szünet nélkül Integetnek. A teremben csend van. László Gyula tanár le s lel sétál, lelkesen beszél, magyaráz. , Hátul állati csontváz, a lalon körben képek. Ismétlő óra lolylk. Súlyosan hull a szó, évtizedekig parlagon heverő földbe pereg a mag. A tanulók földmüvesszövetkezetekből és állami gazdaságokból jöttek. Néhánynak a hajába már ősz szálakat festett az idő. De a szemekben lény van és csillogás. Kicsi a pad, szűk a férőhely, szokatlan az internátusl szoba ágya, levegője, az óramű pontosságú házirend, a tisztaságra figyelmeztető papucs, a tanulásra csábító könyvek és füzetek . . . Itt most felnőttek tanulnak 1 Szeptember elsején nagyon sok kis elsős indult Iskolába. Ezen a napon sok felnőtt Intett búcsút az otthonának, Csernák Lajos például Ipolybélről indult Komáromba, negyvennyolc éves fővel vállalta a tanulást. Megpakolta a bőröndöt cipővel, ruhával, alsóneművel s felszállt a vonatra. Feleségének volt akkor elég baja. Készíteni az urát, készíteni a fiát, mert az meg az Ipolysági Mezőgazdasági Technikum másodéves tanulója. Nem furcsa az élet? A fiú huszonegyedik évébe lép és másodikos, az apa meg lassan az ötvenediket tapossa, és elsős. Nem tehet róla, hogy a tanulás mellett döntött- Az élet rettenetes nagy úr, s folyton azt súgta-búgta a fülébe, hogy gondolkozz, még nem késtél el. Most nagyszerű alkalmad van, hogy behozz mindent, amiről a múltban csak álmodni merték Felszállt a vonatra, s most itt ül a padban, van vagy hat köny-A négyéves mezőgazdasági műszaki középiskola tanaiéi CSISZ- gyúlésro készülnek. Bényl Eszter az ablakban A szünetben Ferenc Géza tanár Csernák Lajossal beszélget a fiatalok sportolnak. Folyik az osztilybajnoksig. A mostani mérkőzés sorsa még nem dőlt el Az „öregebb“ diákok tanulnak, ve és tizenöt jegyzetfüzete. Nagy figyelemmel hallgatja László Gyula előadását. Szorgalmasan jegyzetel, írja a hasas betűket, délután tanul, beletemetkezik a könyvekbe, este pedig feleségére, lányára és fiára gondol. Meg az életére, fáradságos napszámos múltjára . . . Maga sem tudja pontosan, mi zökkentette ki a, kerékvágásból, megszokott életrendjéből. A felszabadulás után állami gazdaságban dolgozott, szépen keresett, leélhette volna már úgy is az éveit. De nem, a megváltozott társadalmi rendben rég meghalt vágyak kelnek életre. Csernák Gyula kiváló állatgondozóként került zootechnikusl tanfolyamra. Akkor még úgy gondolta, ezzel be is éri. Ám hogyan írja a költő? „Harcos Időnkben nincs megállás.” Vágyaknak, terveknek, életcéloknak, határai vannak, de korlátái nincsenek. Nyltrára ment, a Mesterséges Megtermékenyítő Állomásra, s a kéthónapos tanfolyamót elvégezte, öt községet kapott, öt faluban ismerkedett állattenyésztésünk problémáival. Hat esztendeig folytatta az állatok mesterséges megtermékenyítését, aztán egy szép napon újra határozott. Ismeretei hiányosak, tudása hézagos, kedvére való szakmát választott, de nem teljes értékű emberi Tanulni kell, gyarapítani tudást, hogy lépést tarthasson a feladatokkal. Rohanj vonat, zakatoljatok kerekek, megyek Komáromba 1. . Mi lesz a családdal? Nem lesz vele semmi. Az állahi havonta 1450 korona segélyt folyósít, s itt a napi kosztpénz tíz korona, a szállésdíj meg tizenhat havonta. Ipolybél nem a világ 'vége. Minden szombat délután hazaruccan. Még az Indulás perceiben' nyugodt, de aztán később észrevehetően nyugtalanabb. Kihajol az ablakon ás előre néz. Keresi a faluját, a kis állomást, amelynek kavicsos peronján ott várakozik felesége és leánya. A fia nincs kint, a fiúnak már egyéni útjai vannak, este találkozik a család. Este kerül sor a meghitt beszélgetésekre. Apa és fia. Mind a kettő diák. Vasárnap délelőtt behúzódnak a szobába, közösen készülnek a hétfői napra. Nem zavarja őket senki. Az apa kérdéseket tesz fel, a fiú megfelelget. S így megy az Idő ebédig. Következik a búcsúzkodás. Délután háromkor visszaindul a vonat a vén diákkal. A faluban mindenki tudja, hogy Csernák Lajos ilyenkor megy, nyomában a felesége, gyermekei. Mennek az állomásra, s mikor a szerelvény megmozdul, a feleség csak küszködni tud a szavakkal: — Jó utat! Jó szerencsét! A mozdony prüszköl és vágtat, röpíti az embert, szépíti a vágyat. Csernák Lajos a sarokba húzódik és mereng. Arról, hogy még fiatalnak érzi magát, s elvégzi, amibe belekezdett. Kell a szakember, úgy kell, mint egy falát kenyér, s talán még nem késett ell Most olyan időket élünk, hogy az ember végre megvalósíthatja a vágyát!. MÁCS JÓZSEF