A Hét 1961/2 (6. évfolyam, 27-52. szám)

1961-07-09 / 28. szám

Csukotkát nyugodtan nevezhetjük a világ vegének. Ide minden és mindenki a messzi délnyugatról jött: az ősi mongol törzsek — a mai csukcsok ősapái — az első utazók és a modern szocialista kultúra egy­aránt. Zord vidék ez. Szünet njélkül száguldanak az ember idegeit őrlő szelek: hol a déli szél, amely áthatolhatatlan, sűrű hóesést hoz ma­gával, hol az északi, amely úgy égeti az ar­cot, mint a tüzes vas. Nehéz megkeresnie itt az embernek a mindennapi kenyerét. És nehéz dolog a rénszarvasok téli legeltetése is, mert egyes egyedül van az ember a tundrában, sok száz kilométernyire egyetlen lélek sincs, aki­hez szóljon, aki meghallgassa. Kockázatos fog­lalkozás fókára, rozmárra vadászni a jégtáblá­kon, amelyeket gyakran sodor be a váratlan szélvihar a fagyos tengerbe. Az élelmiszerek és a gépek legnagyobb részét évente csak egyszer — a rövid és bizonytalan sarkköri ha­józási idényben — szállítják ide. Nem könnyű Csukotkában élni és dolgozni. S ha erről a vi­dékről Ír az ember, akaratlanul is megtanul tisztelni. Csukotka zord, de gazdag vidék. Gazdag aranyban, színes fémben, szőrmében, tengeri ragadozókban, szénben. Ezzel magyarázhatjuk azt a mohó érdeklődést is, amely annak ide­jén az orosz és külföldi — elsősorban ameri­kai — kereskedőket ide hozta. A jövevények leitatták az őslakosokat, és értéktelen porté­káikért) cserébe elvitték a vidék kincseit. A szocialista forradalom azonban Csukot­­káról is elsöpörte a kizsákmánjyolást. A szov­jethatalom viszonylag későn — 1923-ban — szilárdult csak meg Csukotkában. Annál meg­lepőbb, hogy milyen változások mentek végbe azóta ezen a vidéken. Különösen az elmúlt két évben változott na­gyot a vidék arculata. A hétéves terv, amely elsősorban az ország kelet! vidékeinek ter­melőerőit növeli, Csukotkáról sem feledkezett meg. 1959-ben, a hétéves terv első esztende­jében kezdett működni a lultiní Ércdúsító Kombinát, ez a korszerű nagyüzem, amelyet az idén teljesen automatizálnak. Ugyancsak 1959-ben tárták fel Csukotkában az első arany­bányát és egy nagy teljesítőképességű gáztur­binás erőmüvet is üzembe helyeztek. A körzet iparának összetermelése az elmúlt két év alatt 87 százalékkal növekedett. Ez több min,t há­romszor múlja felül az egész szovjet ipari ter­melés növekedésénének' ütemét. Hangsúlyoz­nunk kell, hogy a hétéves terv Csukotka .mélyét“ Is számításba veszi. Azelőtt az ösz­­szes lakótelepek a tengerpartra, az öblökbe szorultak, hogy az akkori egyetlen közlekedé­si üt mentén legyenek. Most azonban az új telepek — lultin, a bilibinói, az alikszerovói, a komszomolszkij aranybányák — eltávolodtak a tengerparttól. Ez pedig új utakat, ipari és kulturális központokat, új éietrimust és élet­színvonalat jelent. Még a legkisebb lakótele­peket is villamosították és mozival látták el. (Az elmúlt öt év alatt csupán a kolhozok mint­egy ötven diesel-motoros villanytelepet vásá­roltak.) 1959—60-ban, a körzet falvaiban annyi házat építettek, amennyit az elmúlt hat év alatt összesen. Pedig a hétéves terv rugói még csak most kezdenek igazán mozgásba jönni. Csukotka gyors fejlődését az tette lehető­vé, hogy az őslakosság modern kulturális és műszaki színvonalra emelkedett. Ez annak az önfeláldozó munkának az eredménye, amelyet a párt hívó szavára, a szivük sugallatára ide érkezett férfiak és asszonyok végeztek. Nyugaton egyesek torkuk szakadtából harsog­ják, hogy vannak olyan népek, amelyek alka­tilag képtelenek rá, hogy felemelkedjenek 3 modem életformáig. A szocialista gyakorlat — nem a szavak, hanem a gyakorlat — azt mu­tatja, hogy ilyen népek nincsenek, csak olyan népek vannak, amelyeknek nem tették lehető­vé a felemelkedést. A csukcsoknak csak meg kellet adni a lehetőséget, csak segíteni kel­lett nekik és lám, milyerf gyorsan előretörtek. A csukotkai fejlődés rejtélyének kulcsa nem rezervátumok létesítése, nem az őslakosság­nak1 a vidék gazdasági életéből való kikapcsolása, hanem éppen ellenkezőleg, az abba való be­vonása. Repülőgépen mozgó „rendelőintézet“ érkezett a tundrába. Hordozható röntgenkészülékükön megelőző vizsgálatokat tartanak az orvosok A mai Csukotka. Fent: bányásztelepülés a fél­sziget közepén. Lent: repülőgépen szállítják az árut a kolhozokba A „Csukotka” szó hallatán egyesek képze­letében prémruhák, rénszarvasok, csontfaragá­sok, kutyafogatok vagy a magányos emberek képe jelenik meg. Mindez valóban megvan Csukotkán: a prém­ruha, mert az a legmelegebb, a rénszarvas, mert az a vidék fő húsforrása, a híres uelenj faragás, meg a kutyafogat, mert a kis távol­ságokra való utazások számára ennél megbíz­hatóbb közlekedési eszközt még nem találtak ki. Mindamellett Csukotka meggyőző példája annak, hogy milyen gyökeresen átalakul az élet a szocialista kultúra hatása alatt.

Next

/
Thumbnails
Contents