A Hét 1961/2 (6. évfolyam, 27-52. szám)
1961-09-24 / 39. szám
«äteiw-Csánó Ferenc traktora bárom vstOgfipet vontai Őszi Kmety Katalin, Stefankovlc* Jolán át Csiba Margit gyorsan teloszortlk » vödröket a sárgítóból a szárítókamrába kerül a dohány, s itt harminckét fok meleggel kezdődik a szárítás, majd tíz óra leforgása alatt ötven fokra emelkedik a hőfok. Mikor a líőmérő higanyszála a hetvenöt fokot elérte, a száraz, törékeny dohányt egy másik szekrényben gőzzel megpuhítják, utána osztályozzék. A dohánytermesztő csoport tagjai igen buzgók, s ezen nem is lehet csodálkozni. A dohány Jelentős Jövedelmi forrása a szövetkezetnek. öt-hat asszony kötöz, öt-hat ember osztályoz, egy a bálákkal van elfoglalva, ketten fűtenek. És a Jó munkának, a tizenöttizenhat dolgozó igyekezetének megvan az eredménye. Hétről hétre csütörtökön tíz mázsa dohányt szállítanak Komáromba. képeké# Nagyabony és Díóspatony között föltétlen meg kell állni. Másfél hektáron virít a paradicsom, s olyan szépen mosolyognak. akár a lányok, akik szedik. Igen, vagy tíz-tizenöt lány guggol a bokrok fölé s ládába, kosárba, vödörbe szedik a paradicsomot. Jókedvűen, serényen folyik a Felsőpatonyon a télre gondolnak munka, Malasitz Tibornak, a kertészeti csoport vezetőjének egyáltalán nem lehet oka a szomorkodásra. Délután kerestük fel a szüretelőket, késő délután jegyeztük fel aznapi teljesítményüket: másfél vagon paradicsom, Kmety Katalin, Stefankovlcs Jolán, Csiba Margit meg a többiek Igazán kltettek magukért. A kertészeti csoport hét hektáron termelt zöldséget. Malasitz Tibor szerint 300 000 koronára tervezték a bevételt, de már biztosra vehető a 00 000 koronás többlet. Most paradicsomot szednek, aztán a paprika kerül sorra. Vége a nyárnak, az őszi napok nagy tempóban diktálják a tennivalót. A két szomszédos falu határában tehát ez az újság: a paradlcsomszüret. S mi néhány kilométerrel tovább, Felsőpatonyon? A szövetkezet tagjai a télre gondolnak. Vermekbe tárolják a zöldtakarmányt. Másszóval: nagy iramban silóznak. A falu szélén Csóka Ferenc csoportja mér huszonhét vagon takarmányt elvermelt. Polák Károly csoportja pedig a huszonnegyedik vagonnál tart. Sok ez, vagy kevés? Bizony, még csak a kezdet, hiszen a szövetkezet négyszáz vagonra tervezi a silótakarmányt. Hosszan elbeszélgetünk az emberekkel, s öröm hallgatni az okoskodásukat. Azt mondják, a zöld takarmány télen jó kondíciót, több tejet Jelent. A silózással tavaszt varázsolnak a télbe... Nincs igazuk? — m —' 7
