A Hét 1961/2 (6. évfolyam, 27-52. szám)

1961-09-17 / 38. szám

Az emlékmű zerkilencszázharmlnchetban, a rendszer faslzálödása következtében egyre rosszab­bodott a dolgozók helyzete. A (lllekl zo­­máncgyárben la egyre csökkentek a bérek, mire a kommunista párt és a Vörös szakszer­vezetek sztrájkot hirdettek, mégpedig az aratási Időszakban, amikor a legkevesebb sztrájktörőt lehetett szerezni. Teleki elvtárs egyike azoknak, akik 1934- ben Hullta fis pribékjei legnagyobb megrö­könyödésére a /lllekl gyár kéményére kitűz­ték a vörös zászlót; az üzemi újságban így emlékezik meg a sztrájk kitöréséről: „A gyá­ri sziréna rövidet tülkölve Jelezte, bogy 10 perc múlva 6. A kapun csak a mesterek és az elömunkások mentek be. A munkások vé­szes csendben gyülekeztek a kapu ejött. A sziréna hosszút tülkölve Jelezte a 8 őrét. A kapu előtt állő tömegnek hiába zúgott a /Ólába a sziréna búgása. A lábuk mintha gyökeret vert volna. A tömegből valaki ér­ces hangon felkiáltott: „fiijen a sztrájkI” — Éljen a sztrájk, éljen a Szovjetuniói — zúgta egetrázöan a tömeg. — S a tömeg sza­vát meghallotta az egész ország, mert nem­sokára megjöttek Prágából Steiner, Zupka, Valló és más elvtársak.” A munkásság 22 pontban terjeszti elő kö­veteléseit. Hullta igazgató azonban nem tár­gyal velük, béremelés helyett csendőröket küld a sztrájkolók ellen. Á munkások az erőszak elöl a Vöröskő-dombra vonulnak, ahol barikádokat emelnek. Négy hétig Vö­röskő volt a sztrájkmozgalom központja, fő­hadiszállása. Innen Irányították, szervezték a legkíméletlenebb harcot a sztrájktörők és Hullta bérencei ellen. A nagy ünnepre készülő fülek! Kovosmalt­­ban nem könnyű a vezetőkkel beszélni. Be­látom, sok a tennivaló. A műhelyekben most is, mint más napokon, serényen folyik a munka, csak az arcok ünnepélyesebbek. Molnár elvt&rs köszönetét mond a kitüntetésért Fúvószenekar a menet álén A sztrájkoták egyik csoportja Zupka ulvtáresel Fülek n a g y napjai Stefanlk Béla, a sztrájk egyik szervezője Is szorgalmasan dolgozik a csiszolóban. — Nem készülnek még az ünnepélyre? — kérdezem. — Napok óta készülünk, rendezgetem em­lékeimet. de nehéz mindenre visszaemlé­kezni. — Régóta dolgozik a gyárban? — 1924-ben kezdtem. De csak 1927-től dol­gozom állandóan. No, persze, kivéve amikor sztrájkoltunk. Illetve, .mint most mondogat­juk, „nyaraltunk a Vöröskőn". Igaz, eddig nem nagyon tudtam, mi a nyaralás. Most azonban tudom, mert alig két hete voltam Bulgáriában, ahol nagyon jől éreztem ma­gam. # • M „Kétségtelen tény, hogy a munkabérek hi­hetetlenül alacsonyak a fülekl gyárban” — olvasom a sztrájk kitörésével foglalkozó bur­­zsoá Losonci Hírlap egykori cikkében. — Rossz már a szemem — panaszkodik mellettem egy Idősebb ember. De talán ez vagyok én — mutat a Vöröskőn készült fényképre. Molnár bácsi,, a sztrájk-bizottság egyik tagja, nyugdíjas, — Hány évig dolgozott a gyárban, Molnár bácsi? — Köze! harmincat, azaz mégsem, mert a sztrájk után ki voltam tiltva a gyárból, kénytelen voltam Csehországban munkát ke­resni. — És most mivel tölti az Időt? — Segítek a feleségemnek, aki pedellus az Iskolában, meg aztán csinálok mindent, ami jön. Kell a pénz, ha valaki két gyereket Iskoláztat. Sándor Ham ugyan ebben az év­ben kikerül, mint gépészmérnök, de ott van még a Józsi,, aki csak most Iratkozott be a nyltral Mezőgazdasági Főiskolára. Kitünte­tett tanuló mindkettő — csillan fel az öreg szeme. A fúvószenekar Indulójára a Vöröskö felé tartunk. Az 1921. óta működő munkászenekar je­lentős .szerepet töltött be a nagy sztrájk Idejön. A kora reggeli Órában — mielőtt megszólalt volna a gyári sziréna — a Vö­­röskőről felhangzott az Internaclonálé. Csak a sztrájktörők reagáltak a gyári szirénára. A becsületes dolgozók elindultak a Vóröskó felé. Pausz János, Fükkő, Tóth Béla és No­­vodovszky Béla most Is olyan lelkesedéssel fújnak, mint huszonöt évvel ezelőtt. A sztrájk alatt Hullta parancsára a kar­mester nem vállalta a zenekar vezénylését. Novodovszky Béla vette kezébe az eldobott karmesteri pálcát és azóta is a munkászene­kar karmestere. A Vöröskőn szőtték a verset a népnyúzók, a sztrájktörők ellen. A zenekar tagjai pe­dig megzenésítették és egy-kettőre fújták a legújabb sztrájkdalokat. « * * Ragyogó augusztusi napfénybe öltözött va­sárnap délelőtt vidám daltól hangos a füle­kl utca. A menetben felharsan az egykori sztrájklndulö. Ha kinyílik ’a gyárkapu, csikorog a tarka. Meglátja a astrájkáraégünk ki megyen be rajta. Ogy Őrizzük ezt a kapát, mint egy aranybányát, Hogy Halttá hü mánkéra be ne tegye lébit. A sztrájkmozgalomban résztvett elvtársnők olyan lelkesen, vidáman énekelnek, hogy a velük együtt menetelő Valló elvtárs csak a deres fejekről, szarkalábas szemekről veszi őszre, hogy egy negyedszázadot fordult az Idő kereke. Az ünnepi aktuson Molota elvtárs beszéde után Sírok? miniszterelnök üdvözletét ol­vassák fel. Valló elvtárs a CSKP KB tagja, és Lörlncz Gyula, Fülek környékének nem­zetgyűlési képviselője, beszédükben harcra buzdítják Fülek dolgozóit a kommunizmus építéséért. Negyvenhárom kiváló sztrájkszervező őröm­től sugárzó arccal veszi át a Kovosmalt jutal­mát, a díszoklevelet és keresetlen szavakkal tesznek Ígéretet a további odaadó munkára. Leereszkedünk a Vöröskő baloldalán meg­húzódó futballpályára. Huszonöt évvel ez­előtt csenörszuronyokkal néztek farkassze­met a fülek! dolgozk, ma az unokák szóra­koztatják a szocialista kultúra lgszebb vi­rágaival a nagyapákat, a Vöröskő felejthe­tetlen hőseit. TÓTH DEZSŐ

Next

/
Thumbnails
Contents