A Hét 1961/2 (6. évfolyam, 27-52. szám)
1961-09-17 / 38. szám
HARMONIA Ahol az új Magellan, a szovjet űrhajós kering, onnan már gömbbé simái az egyenetlen föld, kék tükörlappá a háborgó tenger és apró pamacsokká szelíd ül a vihar. Arányló korong milliárd ember nappala, s múló fekete folt a világrészek éjszakája: az ember csillagmértéket kapott, s képes mérni vele a hold futásának kilométereit. az ég halott mezőit s az üresség hideg köbtartalmát. Az új Magellán, a szovjet űrhajós minden keringéssel egy darabkát hasit le a végtelenből, amíg bolygókkal és meteorokkal barátkozik, s álmokat és értelmet visz az álom nélkül szunnyadó, közömbös Mindenségbe. Oe úgy gondolom én, nem a csillagokba néz az új Magellán, hanem a szivárványban és violaszínben tündöklő Földre, az egykor vak csillagra, amely — mint hírlik — tízszer fényesebb, mint a hold. . S ott a megfagyott magasságban, ahová hajdan istenek taszították fel a kelő Napot, s ahol Apolló tüzes szekere gördült nesztelenül, most az ember alkotta gépen látó szem, érzékeny elme: lélek kering, s kutatja és csodálja csillagnézéssel a világot. A gömb és a sík roppant harmóniájában hallja és érti a millió kiáltást, amely ott lappang a kozmosz csendje mögött; ezer nyelven zengő szót, a kontinensek roppant beszédét. Afrika szakadozó láncainak csörgését, Hirosima panaszát. Mert milliárdnyi zajból, nevetésből, zsibongó lármából és sikoltásból készült az a csend, amelyben a gépezet siklik nesztelenül; s az új Megellán hallja ezt az évmilliók óta zengő kórust, az élet mindenségbeli beszédét. Ez a Hazám, ismer reá a Szovjet Hon virágos mezőire, amott a bilincstörő népek földjét látja, s vonagló, tépett országokra tekint még tovább, amíg járja a meteorok ösvényeit. Es minden kör, amelyet bebarangol, égi bizonyíték, arról, hogy oszthatatlanul egy a Föld, megbonthatatlanul simulnak egybe mezői és tengerei, s nincs erő, amely elszakíthass;- észak és dél, kelet as nyugat kozmikus harmóniáját. Mélyen alatta apró hangyaboltyá vidékiesednek a felhőkarcolók, pöttöm folttá az amerikai atombomba-gyárak. S ezekben a bolyokban, mikroszkopikus foltokban néhány olyan emberke is él, aki azt képzeli, hogy megtörheti a Földet átölelő íveket, a roppant köröket, amelyet az űrhajó ír csillagunk köré. De hiszen csak az égre kellene most nézniük, s láthatnák a fényes dokumentumot, a mindenség emberi jelbeszédét: ívek szaladnak át a tengerek fölött, egyek a sarkok és a kontinensek. Amit ők minden szavukkal tagadnak, azt láthatóvá és ténnyé tette a szovjet ember tudása és bátorsága: harmóniát követel a Föld, a Naprendszer, a roppant világ. Az apró. háborús politikusok a göröngyök és légváraik között botladoznak, a békesség hajója a világ fölött jár, százmilliókat lelkesít, elnvomott népeket tölt meg ragyogó hittel. Nem képtelenség a népek közötti bizalom, mert a szférák maguk követelik, napok és csillagok parancsolják; a világ harmóniára született. Bajor Andor "1 1 Soká, soká, igen soká Soká, soká, igen soká fáj a kígyómarás, tovább fáj, ha fiatal lány szeme megbabonáz. Gyógyfű áll az erdőn, hamar oszlat kigyómérget, de ho ifjú lányszem bűvöl, menthetetlen véged! Nem csodálom Nem csodálom, hogy a kedves falunk legszebb éke; éppen tegnap csillag hullott háza közelébe. Gyémántporrá vált a csillag — rózsám összeszedte — égi csillag minden fényét önmagára tette. Kancám alatt a sarkantyúm Kancám alatt a sarkantyúm csengve peng, azt mondja; tegnap minden lány lefitymált, ma mind könnyét ontja. Ukrajna népköltészetéből Sipos Győző fordításai Hei, ha én nem dalolgatnék Hej, ha én nem dalolgatnék, csak búsulnék egyre, porladt testem réges- régen sír ölén pihenne. Sötét üstökömnek Sötét üstökömnek se híre, se hamva. Magas kaszárnyából a szél elragadta. A felhőbe vitte, ez a földnek adta — énekes madárka a fészkébe rakta. Mintegy húsz lányt Mintegy húsz lányt szerettem én, asszonyt: ötszáznégyet — remélem, hogy azért lelkem nem terheli vétek! Száguldj, szilaj szélparipa Száguldj, szilaj szélparipa régi híved kérlel: bontsd ki vágyam, melyet szívem hordoz s egyre érlel. Csörtess, törtess, a hegy mögül, vágtass, avagy repdess! De csak onnan száguldj elő, ahol jár a kedves. 11
