A Hét 1961/2 (6. évfolyam, 27-52. szám)
1961-09-17 / 38. szám
At ablakokban at fii benyomásokra kiváncsi utasok feje jelenik meg A gázfelhők pillanatokra elfedik szemünk elöl az expresszi szem nevető arcukat s vidám kiáltozásukat: — Pivo, pivol A következő pillanatban egy, kettő, három sörösüveg röpül ki a konyhafülke ablakán, mesterdobóra valló pontossággal a lent állók kinyújtott karjai közé. Kölcsönös hangos üdvrivalgások, s vonatunk befut az alagútba. Megtudom, hogy ez a jelenet már hosszú ideje ismétlődik, ha a Balt—-Orient erre dübörög. Gyulayék s a pályaőr ilyen szívélyes „sörbarátságot” tartanak fenn a nyár eleje óta. A pályamunkásoknak ebben a hőségben jól esik a sör, amihez ezen a félreeső helyen nem juthatnának másképp hozzá. Prágához közeledve felszolgálják a vacsorát s a fővárostól tovább haladva leginkább mér csak azok az utasok maradnak, akik tovább mennek az NDK-ba. Feltűnnek, majd rövidesen az éjszakába vesznek a kivilágított Prága hangulatos, színes, hívogató fényei. Márcsak a száguldó gyors lobogó szikrasörénye töri meg az éj sötétjét. Az utasok újabb vám- és útlevélvizsgálatra készülődnek. DéCIn közeledik, a határállomás. Meg-megcsillannak az Elba hullámai s felbőg egy hajókürt. Rövid pihenés, s a Balt—Orient, amely Európa egyik végéből indult el, lassan újra mozgásba jön, hogy a másik végénél célhoz érjen. Viszi az utasokat, vágyaikkal, céljaikkal, örömeikkel, gondjaikkal. Utánanézek a vonat sötétséggel egybeolvadó testének, melyről még felém világit két, egyre klsebbedő piros szem. Hűvös éjszakai szellő ébred, az égbolt tiszta, ragyognak a csillagok. ORDÖDY KATALIN >Sp( /-* LC * A vámtiszt mosolyog — nincs semmi baj! A Balaton partjára még külön tették meg az utat — viszatelé már együtt Vlnrh felvételei
