A Hét 1961/2 (6. évfolyam, 27-52. szám)
1961-07-02 / 27. szám
Népművelési munka a rozsnyúi járásban A népművelési munka egyik legbeváltabb formája az ismeretterjesztő előadás, amely amellett, hogy az élőszó eszközével közvetlen és eleven kapcsolatokat teremt a'művelődés folyamatában, egyben lehetőséget is nyújt az eredmények közvetlen lemérésére, a művelődési igények kit apógat ásóra és váltakozó formák alkalmazására. Mindez érthető, mert nem köti formanyelv vagy szigorúan körülhatárolt tematika, mint mondjuk a színpadi előadást, és olyan kitűnő reprodukáló segédeszközökkel is rendelkezik, mint amilyen a film, a diafilm, a magnetofon s a szemléltetés közvetlen vagy képszerű formája. Sajnos, ez a munka még mindig nem elég beható, s nem használják ki megfelelőképpen a benne rejlő lehetőségeket sem mindenütt. Erről beszélgettünk Szöllős Sándorral is, a Csemadok rozsnyói járási titkárával, áki az e téren szerzett tapasztalatairól így számolt be: — A Politikai és Tudományos Ismereteket Terjesztő Társulattal közösen, jó együttműködés keretében rendezzük az ismeretterjesztő előadásokat. Mi biztosítjuk az előadókat, a társulat járási titkársága pedig kidolgozott előadásszövegeket bocsát rendelkezésünkre. A járási konferencia óta eltelt idő alatt negyvenötven ismeretterjesztő előadást tartott a Csemadok járásunkban. Pontos számot azért nem tudok mondani, mert nem kaptuk meg még minden helyi szervezetünktől ax e havi jelentéseket. Az eddig megtartott előadások Csehszlovákia Kommunista Pártja negyvenéves harcáról, a csehszlovák hazafiság és a proletámemzetköziség kérdéseiről, az ötödik szövet-Rozsnyó látképe Szöllös Sándor kereti kongresszus határozati javaslatairól, a tudomány és technika legújabb vívmányairól s a szovjet űrrepülés eredményeiről szóltak. Persze, ezenkívül rendeztünk még előadásokkal egybekötött irodalmi esteket is a szovjet irodalom, a párt és a munkásosztály harcait felelevenítő hazai irodalom, a csehszlovákiai magyar irodalom s a haladó magyar irodalmi hagyományok népszerűsítése és megszerettetése érdekében. Tervünk szerint, hogy számszerűleg is szólják róla, tizenöt ilyen irodalmi estet kellett megrendezni ebben az időszakban, s ebből tizenhármat már megrendeztünk. Értékesek voltak ezek az irodalmi estek, azonban erősen csökkentette hatásukat, hogy a meghívott csehszlovákiai magyar írók közül egy alkalommal sem jelent meg senki. Külön kell megemlítenem, hogy nagyon szép élményben részesítette hallgatóságát a rozsnyót magyar tizenegyéves iskola azon az öt irodalmi esten, amelyet a környező falvakban rendeztek magyar balladák előadásával. Összefoglalóan azt mondhatom népművelő tevékenységünkről, s külön szólva az ismeretterjesztő előadásokról, hogy vannak ugyan eredményeink, főleg abban a tekintetben, hogy minden rendezvény jő politikai mondanivalója pártunk negyven éves harcának méltatása volt, de érzésem szerint többet is tehettünk volna. Arra a kérdésre, hogy mint egyik szervezője az ismeretterjesztő előadásoknak, miben látja ennek a munkának fogyatékosságát, azt feleli: — Leginkább az szüli az eredménytelenségeket, hogy még mindig nem elég jó a közönségszervezés. Mi ebben a járásban rendelkezünk harminc előadóval, főképpen tanítókkal, elegendő előadási anyagot is kapunk, változatos témákkal, de szinte hiábavaló mindez, ha egy-egy előadásra tizenöt-húsz érdeklődő hallgató jön el csak. Persze, vannak olyanok is, amelyeken a hallgatók száma meghaladja a száz-százötven főt, de még mindig az a helyzet, hogy sok községben nem helyeznek nagy súlyt ezeknek az előadásoknak a propagálására. Nagyon jó lenne, ha maguk a helyi nemzeti bizottsági titkárok meg az iskola — és kultúrügyi bizottságok gondoskodnának az előadások propagálásáról és a közönségszervezésről minden esetben. Azt hiszem, így nagy mértékben megjavulna népművelő munkánk. —ms— A párkányi magyar tizenegyéves iskola színjátszói a közelmúltban nagy sikerrel mutatták be Jankovidi Ferenc: Az aranypróbás legény című mesejátékát. A tanulók alakítását, valamint Steiner Márta rendezői munkáját, Hajdúk Márta és Romszauer Fercncné tincbetéteit; Bitter, Béres, Baráth, Lengyelíalusy és Peszeki tanárok díszleteit csak dicsérni tudjuk. Sánta Rózsa Gyöngyös Tulipán szerepében Toborzónap A köbölkúlti Csemadok-tagoknak jó ötletük támadt: tartsunk toborzónapot — vetette fel valaki. Igen ám, de hol? A művelődési otthon javítás alatt áll, ott nem léphetnek fel, műsorral. Csak szabadtéri színpad felállításáról lehet szó. És itt kezdődik a köbölkűtiak életében az a nagyon szép megmozdulás, amely egy ilyen szabadtéri színpad megépítéséhez vezetett. Szétosztották a feladatokat. Dobai Lajos vállalta, hogy érintkezésbe lép a HNB-vel, Izsák Kálmán felajánlotta kétkerű traktorát téglaszállításra, Holler Ferenc pedig elintézte, hogy a sportegylet tulajdonába tartozó féltéglákat az építéshez felhasználhassák. Barta János tanár diákjaival együtt kiásta az alapot és az anyagot a kőművesek keze alá készítette. így a színpad gyorsam elkészül. Közben az iskola tanulói lelkesen készültek a táncok, versek, az ének, és zeneszámok begyakorlására —, egyszóval a toborzónapra. A bemutatkozó műsor tarkább, színesebb lelt az érsekújváriak vendégszereplésével. Száz szónak is egy a vége, a műsoros esten hatszáz ember vett részt. A köbölkűtiak kezdeményezése és toborzó napja szép eredménnyel zárult: még azon az estén hatvan új tag jelentkezett a Csemadok köbölkúti szervezetébe.
