A Hét 1961/2 (6. évfolyam, 27-52. szám)
1961-07-30 / 31. szám
N y áraséi híradós Nyárasdon jártunk a múltkor s a Cseni adok munkájáról érdeklődtünk. Elsőként Benkovics Lenke tanítónőt kerestük fel. A beszélgetés lassan, vontatottan indult meg, majd a kedves, fiatal tanító néni egyre jobban belemelegett a beszédbe. — Most nyáron nem nagyon folyik kultúrmunka a faluban. Itt az aratás, nem érnek rá az emberek próbákra járni, a másik ok az, hogy a nyári szünidőben a tanítók legtöbbje nincs a faluban, s így nem dolgozhatnak. A nyári időben még a vezetőség sem tud pontosan összejönni. — Ősszel megindul a munka? — Igen, méghozzá teljes ütemben. A CSISZ szervezettel karöltve megalakítottuk a tánccsoportot. A táncosok nagyobb része CSISZ-tag, a zenészek viszont Csemadok-tagok. Egész jól megy így közösen a munka. (Ezt Lőrinc Olga, a CSISZ titkára is állította.) — Azt tudjuk, hogy a tanítók többsége aktív munkát fejt ki a Csemadokban. Nem árulná el, melyik tanító dolgozik a legtöbbet? — Rövid gondolkodás után egy nevet mond: Horváth Beláné. Sajnos, nem tudtunk vele találkozni, mert ö is bejáró, ennek ellenére talán rá módot, hogy vezesse az énekkart, előadásokat tartson. Benkovics Lenke saját magáról keveset árul el. Másoktól tudjuk meg, hogy ö a Csemadok titkára, tagja a tánccsoportnak, színjátszókömek, énekkarnak a ezenkívül még a községi könyvtárnak is vezetője. A nyárasdi szövetkezet egyike a legjobbaknak. Dömény Jánosnak, a szövetkezet elnökének szobájában ülünk, egyenesen ezzel a kérdéssel fordulunk hozzá: — A Csemadok-tagok szerveztek brigádokat az aratás meggyorsítására? bCépek a Csemadok albuma bői Részlet a Magyar Népművészeti Együttes Hösök emlékműve című táncából Olvasóink kérésére ismételten közöljük a reaikivül népszerű Orbán Giziké gombaszögi szerepléséről készült felvételt — Brigádokra nekünk nincs szükségünk — neveti el magát. Vagyunk mi elegen. No meg aztán ami a Csemadok-tagokat ületi, bőven kiveszik részüket az aratásból, mert alig egy hét kivétellel mind szövetkezeti tagok. Különben is, rövidesen befejezzük az aratást. A falon egy gyönyörű szép kultúrotthon tervrajzát látjuk. Kérdésünkre, hogy mikor lesz készen, egy sóhaj a válasz, Dömény elvtárs ezt mondja: — Eredetileg a szövetkezet építette volna, de az építést átvette a HNB és A szövetkezet elnöke és a művelődési otthon igazgatója azóta is csak a tervrajzot nézhetjük, mert hogy a valódi művelődési otthonban mikor szórakozhatnak a fiatalok, az egyelőre a jövő titka. — Van itt kultűrház — kapcsolódik bele a beszélgetésbe Bognár Frigyes, a művelődési otthon igazgatója. — Igaz, hogy kicsi is, meg a berendezése is hiányos, de még az sem lenne olyan nagy baj, ha... — Ha nem abban az épületben lenne a kocsma is — veszi át a szót ismét Dömény elvtárs. — így könnyen megtörténhet, hogy a fiatalok mulatság alkalmával gyakran betérnek a kocsmába... * Egymillió-hat százhetvenezer koránéba kerülne az új művelődési otthon felépítése, amit azonban csökkenteni tudnának egymillió koronára, mert a lakosság meglehetősen sok brigádórát ajánlott fel. Minden lehetőség megvan arra, hogy Nyárasdon felépüljön a művelődési otthon, mégis jó ideje húzódik az ügy. Miért? — Valahogyan majd megoldjuk — szól Dömény János. — Reméljük, hogy pár éven belül felépül s akkor a falu kulturális élete is fellendül, kedvükre szórakozhatnak a fiatalok. K. Cs.
