A Hét 1961/2 (6. évfolyam, 27-52. szám)

1961-07-30 / 31. szám

EMLÉKNAPTÁR La Fontaine Az Irodalmi Emléknaptárban 1961. július 8-ra esik La Fontaine XVII. századbeli költő születésének 340. évfordulója, azé a La Fontaine-é, akinek alkotó munká­jában sajátságos módon újjászületett egy ősrégi műfaj: a tanítómese. Az ókori hagyomány egy frígiai púpos rabszolgának, Aesopusnak tulajdonítja azokat az állatokról szóló öt­letes történeteket, amelyekből tanulság szűrhető le az ember erkölcsi és társadalmi magatartására. Időszámí­tásunk kezdetén a régi Rómában egy felszabadított rab­szolga, Phaedrus verses formában fordította őket latinra s a társadalomkritika eszközéül használta. Az európai újkor küszöbét jelentő reneszánszig hagyo­mánnyá vált, hogy aki tanítómesét ír, az fölhasználja az ókori szerzőknél szereplő állattípusokat és meseváza­kat. Ezt tette La Fontaine is, csakhogy nála nem után­zás, nem epigon munka lett az eredmény, hanem a ta­nítómese megbecsülésének és kedveltségének addig nem ismert fokozása művészi eszközökkel, mint amilyenek a szerkezet drámai elevenségű felépítése s a pompás nyelv és verselés. La Fontaine-nek a romantikus irodalmi kritika sze­mére vetette, hogy nincs benne találékonyság, invenció, máshonnan veszi a mesék tárgyát, mire a polgári kritika azzal felelt, hogy Goethe Faustja sem a költő kizárólagos alkotása, Dante Isteni színjátéka sem az. Napjainkban a drámaíró Bert Brecht nyúl lángeszű módon már előtte is feldolgozott anyaghoz. La Fontaine egyébként egész sor költeményben meg­mutatta, hogy eredeti meséket is képes alkotni. A népi demokráciákban napjainkban olvasói vannak La Fontaine-nak. nemcsak gyerekek, hanem felnőttek. Bukarestben 1958-ban románul, Prágában 1959-ben cseh nyelven s Budapesten magyarul 1957 óta három ízben adták ki meséit. A nemzetközi békedíjas Jean Effel illusztrációi mutatják, hogy a képzőművészre milyen ih­lető hatással vannak. Rabszolgasorból származó, ókori művelői óta realista és kritikai műfaj a tanítómese. Lenin használja az „aesopusi beszéd” elnevezést, a tanítómesék által ösztönzött szókimondást a társadal­mi igazságtalanság ellen. XlV. Lajos fejedelmi abszolutizmusa idején La Fon­taine kénytelen-kelletlen alkalmazkodott az udvar által diktált irodalmi szertartásossághoz; irt sikamlós elbe­széléseket versben, főúri pártfogók szalonjai számára, de ezt utóbb abbahagyta és szétnézett a szalonokon és a királyi udvaron kívüli életben. Pályája második felében a tanítómese művelésének köszönhette, hoqy nem szakadt el a társadalomábrázö­­lástól. Megfigyelte és meséiben szerepelteti az úrhatnám pol­gárt — akár mint a nála egy esztendővel fiatalabb Mo­­liére — bemutatja, mint aranyakat akkumuláló finánc­embert (ezek La Fontaine tulajdon szavai). „A gazdánk mindig ellenségünk”, — mondatja a munkaadónak ki­szolgáltatott dolgozóval. Kiábrándítja az udvaroncok kíméletlen törtetése és az udvar, mint az ingyenélés színtere. A farkas és a bárány meséjét példaként dolgozza föl árrá, hogy az osztálytársadalomban az erős erőszakos­kodhat, tehet amit akar, nem a szegényeknek, hanem neki van igaza. Ha La Fontaine-nek sematikusan dicsérnie is kellett XIV. Lajos imperialista hódításait, az ókori Rómából pél­dát hoz a provinciák kizsákmányolására (A Duna tájáról való paraszt című meséjében), ami leplezetlen célzás volt hasonló eljárásra az ő korában. Tanítómeséit 1668-tól 1694-ig írta. Az elsők a hét­éves trónörökös számára készültek, a későbbiek nem­csak szórakoztató gyermeki olvasmányok, hanem komoly társadalmi ferdeségekre figyelmeztetők. Egy világnézeti tekintetben a középkori vallási kö­töttségektől ment szabadgondolkodó elme téteti meg a mesékben az olvasókkal az első óvatos lépéseket azon az úton, amelyen egy Montesqieu, egy Rousseau haladt tovább, és amely száz év múlva a feudális társadalmi erőkkel való nagy leszámoláshoz vezetett. SAS ANDOR KERESZTREJTVÉNY Fgy jelmondatot rejtettünk el a vízszintes 1., valamint a függőleges 17. és 82. számú sorokban. Beküldendő e sorok megfejtése augusztus 6-ig. A helyes megfejtők közt öt könyvet sorsolunk ki. VÍZSZINTES: 1. Rejtvényünk első része, a nyíl irányában folytatva (zárt betűk: a, i, a, s, e, u, 1, ó). 13. Női bece­név. 14. Megtalál. 15. Régi csehszlovák gépkocsi márka. 16. Rajz Zoltán. 17. A-val a végén kocsis mondja. 19. Visz­­sza: mutatószó. 21. Trombita hang. 22. Indoka. 23. Férfinév (y-i). 25. Szlovák számjegy. 27. Folyó a Dunántúlon. 28. Érzékel. 29. Jegyese. 31. Euró­pai nép. 33. Én latinul. 34. Ta­gadószó. 36. Francia névelő. 38. Szülő hiányosan. 39. Névelő. 40. Ipari növény. 42. Vissza: ket­tősbetű. 43. Hullámtörő gát. 45. Három hangszerre írt szer­zemény. 47. Zoltán Aranka. 48. E nap. 49. Túlérzékenység. 50. Rag. 51. A radium kémiai je­elő. 9. Nulla. 10. Vízsz. 83. 11. Ékezettel fedd. 12. Kert betűi. 17. Rejtvényünk máso­dik része, a nyíl irányában folytatva (zárt betűk: ö, ö, s, r, a, r). 18. Lendület. 20. Li­­terátus. 21. Számjegy. 22. Sas szlovákul. 24. Betű kiejtve. 26. Ilona becene. 27. Sas betűi. 28. Lángol. 30. Igavonó néve­lővel. 32. Földrész. 33. Vissza: zamatja. 35. Spanyol névelő. 37. Elárusító. 39. ... János, hí­res' magyar költő. 41. Mutató­szó. 43. Harap. 44. Vissza: függ. 30. 45. Függ. 21. 46. Mindkettő szlovákul. 52. Juttat. 54. Vég­tag. 56. Folyó Erdélyben. 57. Tél peremei. 59. Város Magyar­­országon, vörös boráról híres. 61. Rí. 62. Időmérő. 64. N-nel a végén erős méreg. 66. Kő­ié. 53. Kard betűi. 55. Kevert zóna. 57. Állóvíz. 58. Friss. 60. É. Ö 61. Sok betűi. 63. Vízsz. 42. 64. Alpesi legelő. 65. Orvosi kötszer. 67. Pápai korona. 69. Kopasz. 71. Tompa ellentéte. 73. Erődítmény. 74. Híres magyar költő. 76. Nyél. 78. G. O. R. 79. Végtag. 81. G-vel régi skót labdajáték. 83. Korszak (ékezethiba). 84. Erna Cécilia. 85. Könyörög. 86. Tó németül. 88. Bátor teszi. 90. Azonos magánhangzók. 91. Ékezettel keresztül. FÜGGŐLEGES: 2. Nagy félszi­get a Szovjetunióban (y—i). 3. Tyúkház. 4. Fél liter. 5. A villamos teljesítmény mérték­­egysége ív—w). 6. Sándor La­jos. 7. Vízsz. 34. 8. Olasz név­tőszó. 67. Kinyit. 68. Állami illeték. 70. Régi római pénz. 72. Helyben latinul. 73. Ruhát készít. 75 Mély betűi. 77. Dal zenekari kísérettel. 79. Szin. 80. Lopva figyel. 82. Rejtvé­nyünk harmadik része. 85. Be­tű kiejtve. 86. Sarolta Cécilia. 87. Ede magánhangzói. 89 Sír. Az előző rejtvény megfejté­se: Biztosan lép az ország; az időn át zászlaja szárnyal suhanva. Kapuikon új nap zör­get: az öröm, a győzelem és munka napja. A 29. számú rejtvény meg­fejtői közül könyvjutalomban részesültek: Tóth László, Kéménd; Nagy Rozália, Pozsony püspöki: Bartos László, Szepsi; Baka István, Marosfalva; Tenk József, Liget­falu. 15

Next

/
Thumbnails
Contents