A Hét 1961/2 (6. évfolyam, 27-52. szám)
1961-07-30 / 31. szám
benn a pavilonban Stanislav KerouS mérnök a telep vezetöj« ItrcDOjU csoda sertéshizlalóját, amely jelentéktelennek számító munkaerővel évente ötven-nyolcvanezer mázsa húst képes termelni 1 A pavilonokban nem látni vödröt, nem látni seprűt, etetőkosarat, piszkos gumicsizmát és nem látni embert. A sertések talán meg is bámulják a közéjük betévedő látogatót, mert nincsenek hozzászokva az emberhez. Gépek végeznek el itt mindent. Nyolcvan milliméter átmérőjű üvegcsövek futnak körbe végig a hizlalón s a csőben harminc centiméter távolságban vékony drótkötél vontatta tányénkák láithatók, amelyek tökéletes pontossággal szállítják a szekrényekbe a búzából, árpából, kukoricából, fehérjékből, burgonyaszeletekből és ásváriyi anyagokból összekevert éleimet. Laboratóriumhoz hasonló az élelmiszerszállító berendezés. Lent szekrények, fent üvegcsövek, lent önitatóval ellátott vályúk, fent szellőztető csövek. S az etetőberendezés motorja automatikusan bekapcsol vagy kikapcsol aszerint, hogy megteltek, vagy megüresedtek a szekrények. Ugyanúgy a szellőztető csövek is. Kilenc szellőztető cső van egy-egy pavilonban s ha a hőmérséklet a megengedett 18 C fokot eléri, mindjárt működésbe jönnek. Szűrik, tisztítják, felfrissítik a levegőt. És a trágya? Mi történik a trágyával? A hizlalók mindkét oldalán egy-egy 120 cm széles, drótkötélen mozgó lapát fut automatikus irányítóberendezéssel. Ezek szállítják a trágyát a pavilonok végébe épített, húsz-huszonöt köbméter befogadóképességű trágyagödrökbe. Szinte hihetetlen, hogy öt pavilon tizenkéte&erötszáz sertésére elég két ember. Az egyik technikus, a másik segédgondozó. Ezeket sem látni. Stanislav KerouS mérnök vezet be bennünket azokba a kis helyiségekbe, amelyekben nincs is más, csak egy asztal, egy jelző berendezés meg egy televízió. Hangok és fények adnak hírt a gépek munjájáről. A csengő berreg, a lámpák kigyulladnak, mutatják a munka menetét. És az emberek az asztalnál ülnek s a jelzőberendezésre figyelnek. Ez a dolguk. Többes számot használtunk? Igen, tévedésből. Csak a technikus, tehát egy ember figyel a lámpákra, az járja be naponta az öt pavilont, szemlét tart a jelzőberendezések fölött. A segédgondozó pedig be-bekukkant néha a hizlalókba s közli a technikussal az észrevételeit. Habár erre sem lesz már sokáig szükség. A kamerák ott vannak elhelyezve a pavilonokban s az állatok viselkedéséről, evéséről, ivásáról és pihenéséről a televízió képernyőjére továbbítják majd a képeket. A technikus néz, s ha nem is Iáit izgalmas történeteket, lélekbe maró drámai pillanatokat, mégis hevesen dobog a szíve azon a csodán, hogy neki a szobájából sem kell kitennie a lábát, mégis mindent lát, mindent tud, teljes áttekintést nyer a pavilonok életéről. Két műszakban dolgoznak a telep technikusai és segédgondozói, s ne felejtsük el, hogy két ember elég öt pavilonra. így értjük meg, hogy a Roímberk Nagyüzemi Hizlaló miért él úgy az emberek nyelvén: Gigant! Ha a sertések beszélni tudnának Dicsekednének a jő dolgukkal. Elmondanák, hogy negyven-ötven kilós súlyban kerülnek a telepre. Akkor esznek és akkor isznak, amikor akarnak, senki nem zavarja őket. Nagy a nyugalom, nagy a csend, igen tápláló az élelem. Csak egyre panaszkodnának. Hogy aránylag hamar elszállítják őket innen. Amikor elérik a százharminc kilót. De addig kitünően érzik magukat. Kényelmes fekvőhelyük van s nincsenek ketrecekben elkülönítve. Nem zsúfolódnak, nagyszerűen fekhetnek. Hízhatnak, gömbőlyödhetnek. Meg Is eszik a magukét, naponta hat-hét vagon élelmet elfogyasztanak. És tíz percenként száz kilóval nő az itt hizlalt sertések összsúlya. Beszámolnának arról is, hogy sok külföldi tekinti meg őket, s mind nagy elismeréssel nyilatkozik róluk. Sehol a világon nincs még ilyen tökéletesen gépesített hizlaló. Persze, az elismeréstől nem ők híznak, hanem a technikusok és a segédgondozók. Nekik csillog a szemük, nekik duzzad a keblük e dicsérő szavaktól. Ez a lényeg Mielőtt távoznánk, néhány segédgondozóval is elbeszélgetünk. Munkájukról nemigen szólnak. Nyugati országokból érkező gazdasági szakemberek véleményére terelik a szót,' akik rendszerint azt írják a vendégkönyvbe, hogy a hizlaló gépesítése egyedülálló a világon. Szép az elismerés, jól esik a dicséret. De ők többet látnak benne. A kommunista jövőt. Amikor a gépek végeznek el mindent, s az ember a gép ura- frissen, pihenten tér haza munkából. MACS JÓZSEF 7
