A Hét 1961/1 (6. évfolyam, 1-26. szám)
1961-06-25 / 26. szám
. ' Cyprian Majerafk: Földönfutók Akik ecsettel harcoltak Képzőművészetünk nagy forradalmi hagyományaival találkoztam nemrégiben azon a kiállításon, amelyet Pártunk nagy jubileumára a bratislavai Városi Gálé ria igazgatósága oly példásan rendezett meg. Felvonul előttem a régi forradalmi, kommunista avantgárda: K. Sokol, Lőrincz Gyula, Weiner. K. Imre, Cwerk Ödön, Csemiczky Laco. Ott van Staudt Mihálv és az oly balgán elkallódott Prohászka István is. Igazi seregszemle, ahonnan nem hiányoznak az élet-halál harcban bajtársakká lett útitársak: J. Mudroch, P. Matejka, V Hloznlk és mások; antifasizmusukat bizonyítják a prágai szlovákok: B. Hoffstädter, E. Nevan, J. íelibskj, a tragikus véget ért nagy festővel, Cyprian Majernlkkal az élükön. Felvonulnak itt mindnyájan, akik ecsetjükkel vagy ceruzájukkal kiálltak a proletariátus és az emberség ügye mellett, akik harcoltak a tőkés elnyomás és a fasizmus embertelensége ellen. Ez a kiállítás mindennél jobban bizonyltja, hogy milyen hatalmas fegyver is a képzőművészet. Hiszen az itt kiállított képek javarésze vádolt és izgatott, elmarasztalt és tömegeket mozgósított. Hiábavalónak bizonyult ellenük a „nácselníkok," cenzorok, csendőrök és birák minden erőfeszítése. Emlékszem, amikor ezerkílencszázharminchétben itt járt Méliusz József, erdélyi kommunista író, pozsonyi útjáról Írva Lőricz Gyula „Domkappeli munkásmadonnáinak” forradalmi hatásáról cikkezett a budapesti Szép Szóban. És arra is emlékezem, amikor ezerkilenszáznegyvenben J. Mudroch kiállításán — meseszert bokréták és remek női portrék között — felfedeztek két képet. Az egyik a jelenlegi kiállításon szereplő „Katasztrófa" festményének volt a variációja, míg a másik a „Halott költő” elmen volt kiállítva. Ez előtt a kép előtt mindenki — még azok is, akik a költészetben járatlanok voltak — Federico Garda Lorca, a fasiszták! által megölt nagy spanyol költő emlékét tisztelte meg. És a tömegek tüntetőleg jöttek, úgyhogy végre Sarto Mach a kiállításról a képet eltávolíttatta. Az üresen maradt hely a falon azonban még jobban izgatott... Ez alkalommal nem akarom külön-külön értékelni az egyes müveket, sem a müvek alkotóit. Nincsen szándékomban felsorolni a kiállított képek címét, leírni a festmények és grafikák tónusait. .. Inkább a rendezőséget szeretném megdicsérni, hogy a kiállítás eszmei vonalát egyetlen egy esetben sem törte meg és az avantgárdista kommunista művészek alkotásait nem párosították olyan realista, helyesebben mondva naturalista és folklorista képzőművészek müveivel, akik a legnehezebb, időkben az agrárpártban „harcoltak”. Igen, amint már mondottam, e kiállítás anyagának alkotói túlnyomó többségűben a kommunista, a haladó avantgárda nagy családjához tartoztak, akik gyakran nem elégedtek meg az ecsettel és ceruzával, mint fegyverrel, hanem aktívan is részt vettek az ellenállási mozgalom illegális harcaiban (Lőrincz Gyula, Weiner Král Imre). És a „Haladó művészet az illegalitásban és harcban” cím alatt megrendezett kiállítás valóban hű dokumentuma egy dicső, küzdelmes korszak művészei meg nem alkuvó és harcos magatartásának. BARSI IMRE Lőrincz Gyula: Gondok Staadt Mihály: Megölték Csemiczky: SúroJók Weiner Král Imre: Háború lesz
