A Hét 1961/1 (6. évfolyam, 1-26. szám)
1961-06-18 / 25. szám
komáromi Magyar Területi Színház siker-Arel mutatta be Bratislavában Dávid Teréz háromfelvonásos színművét, amelynek cselekménye 1939-től 1945-ig Kassán és Budapesten bonyolódik. Elég az évszámokra pillantanunk, hogy megállapíthassuk: az Írónő nehéz fába vágta a fejszéjét. Olyan történelmi időszakból merítette a témát, amely az emberek nagy részét válaszút elé állította: vagy együtt haladnak a méltóságukat megcsúfoló, a kegyetlenkedésben határt nem Ismerő fasizmussal, vagy minden kockázatot vállalva ellenállnak. A Vidor család tagjai az utóbbi mellett döntenek. Mi vezeti őket erre a lépésre? Az események egyre szomorúbb állása: a „mindent vissza*’ tébolyából való korai kiábrándulás és annak tökéletes felismerése, hogy a Boldoghok Magyarországa egy elmaradott ország a polgári berendezkedésű Csehszlovákiával szemben. Alig ocsúdnak fel a határok újrarendezésének következményeiből, Horthy pribékjei máris ártatlan embereket cipelnek el szemük láttára. Csupán annyi a bűnük, hogy megszülettek és nem keresztények. Ártatlanok üldözése és bebörtönözése érleli meg az elhatározást a kispolgári család tagjaiban, hogy nem nézik ölhetett kézzel az események fejlődését. Szegényesen berendezett szobában, az öreg Vidor szabóműhelyében, hitelesnek elfogadható légkörben alakulnak át a színmű alakjai: a munkájának és verseinek élő szabómester, a gyerekei lépéseire félve vigyázó édesanya, a darabban végig következetes Anna és testvérei, akik nagy tettek vállalásáról álmodoznak. A családdal kapcsolatot tartó Boháíon, egy rokonszenves szlovák újságírón keresztül lépnek érintkezésbe az illegális mozgalommal. Becsületes emberek rejtegetésével, segítségével kezdik, majd röplapok nyomásával és terjesztésével fejezik be tevékenységüket. Tudjuk, hogy Horthy Magyarországán a földalatti munka, az aktív ellenállás nem volt könnyű. A' legkisebb elővigyázatlanság lebukáshoz vezethetett. Éppen ezért bosszankodunk néha a Pestre költöző Vidor család néhány tagjának könnyelműségén, tapasztalatlanságán és indokolatlan merészségén. Furcsán hat az is, hogy Vidorék szinte kivétel nélkül válnak aktív tényezőkké a fasizmus elleni küzdelemben. Ezektől a kisebb szépséghibáktól eltekintve azonban a színdarab jó benyomást kelt, kitűnően megszerkesztett drámai helyzetek egész sora segít át bennünket a zökkenőkön. Dávid Teréz alakjai élnek a színpadon és a legkritikusabb pillanatokban is hűek maradnak önmagukhoz. A bemutató kétségbevonhatatlanul igazolta, hogy A Vidor család szerzőjétől sokat várhatunk. Ez a darabja nagy lépés előre a szocialista dráma felé vezető úton. Lehet vitatkozni azon, hogy egy kispolgári család ilyen magatartása tipikus-e. Annyi bizonyos, hogy a szándék becsületes, az alakok megformálása és rajza biztató. A komáromi Magyar Területi Színház színészei jól felfogott játékkal nyerték el a közönség tetszését. Akik korábban már látták Dávid Teréz háromfelvonásosát a televízió előadásában, most megállapíthatták, hogy a komáromiakhoz közelebb állt a dráma légköre és jobban beleélték magukat alakjaikba. (ta) Jelenet a Vidor családból: Turner Zsigmond Lengyel Ferenc, Nádásdy Károly Anna (Lőrinc Margit) társaival röplapokat szerkeszt A nagy leszámolás. Hatvani László, Lengyel Ilona és Lőrinc Margit Újra otthon: Lőrinc Margit, Turner Zsigmond, Korai Ferenc, Szentpétery Aranka és Németh Ilona
