A Hét 1961/1 (6. évfolyam, 1-26. szám)
1961-06-18 / 25. szám
Julianna, szűz leányka Julianna, szűz leányka, patakban ázik ruhája. Két katona méné arra, jössz-e velünk, Julianna? Mennék vétetek szívesen, de bátyámat hová tegyem? Bátyádat megmérgezheted, te magad vélünk eljöhetsz. Ilyet én hogy cselekedjek, nem tanultam soha én ezt? A sötét erdőbe eredj, mérges kígyót lelsz eleget. Darabold fel három részre, úgy add neki délebédre. Jön a legény messzi útról, az erdőről tűzifát hoz. Gyere, bátyám, jer ebédre, halacskát sütöttem délre. Ez ugyan, mi ebéd lehet, szaga bejár mérföldeket ? Ez meg ugyan, mi hal lehet, nem látok rajt farkat, fejet ? Elfogyasztja első tálat, fele orcája megsápad. Elfogyasztja másik tálat, másik fele is megsápad. Elfogyasztja harmadikat, feje a padlón ver likat. Hej, ti urak, elmehetek imár én is tivéletek? Ahogy bátyád megmérgezted, velünk is úgy cselekedhetsz. Jaj, istenem, jaj már nékem, se a bátyám, se a férjem. Bátyámat is megmérgeztem, szeretőt mégsem szereztem. Szüzek mennek fejér gyászba, holtan fekszik Julianna. Az őzike-leány Hej, a hrinyói völgyben vizet iszik az őz, legény céloz reá, ihajja, le akarja lőni, bizony no. „Hej, ne célozz, ne lőj le, nem vagyok őzike, szűzleány vagyok én, ihajja, elátkozott szüzlány, bizony no. Hej, elátkozott anyám hétfő reggeliére, nem akartam lenni, ihajja, erdész felesége, bizony no. Hej, erdészek, erdészek, rosszul cselekedtek, minden nyárfa alatt, ihajja, csak leányt szerettek, bizony no. Szlovák népballadák Az idegenbe került leány Anya a lányát távolba adta, idegen országba, s megparancsolta, megparancsolta néki: ne is lássa hét egész évig, hét egész hétig, hét teljes óráig. „Jaj édesanyám, be fáj a szívem, nem bírom már ki. Madárrá leszek, dalos madárrá, hozzád visszaszóltok, virágos kerted, virágos kerted ágyásira szállók. Ha elhervadna, ha elhervadna, hervadni nem hagyom, nem is kezemmel, nem is kannával, könnyemmel locsolom. S ha tán elűznéd kicsiny madárkád virágos kertedből, így szólok akkor, anyácskám hozzád keserves szívemből: Ej, jó sorod van neked, anyácskám otthon, a kertedben, de nekem jaj, jaj, ezerszer is jaj, itt, az idegenben. A meggyilkolt mátka „Hol jártál jányom, Anyicska jányom?" „Menyegzőn, menyegzőn, menyegzőn, menyegzőn, anyácsám, lelkem." „Mit ettél, jányom, Anyicska jányom ?” „Három sótlan halat, szívem majd meg hasad, anyácskám, lelkem." „Mit ittál, jányom, Anyicska jányom?" „Vörösvér bort ittam, szememet kisírtam, anyácskám, lelkem." „Hol terítlek ki, Anyicska jányom?” „Templom kórusában, fehér oltáránál, anyácskám, lelkem." „Mit adok reád, Anyicska jányom?” „Patyolating - vásznat, jegenyefa - deszkát, anyácskám, lelkem." „Mivel fedlek bé, Anyicska jányom?" „Hófehér vászonnal, anyácskám, lelkem." „Mi szívvel hagysz itt, Anyicska jányom?" „Keservesen, fájón, szívemet - szakasztón, anyácskám, lelkem." „Mi szívvel hagysz itt, én édes párom?" „Keservesen, fájón, egyetlenegy párom, szivecském, lelkem." Cselényi László fordításai
