A Hét 1961/1 (6. évfolyam, 1-26. szám)
1961-06-18 / 25. szám
Akááítt 6ÁtéA/iLíÍAiA Az őserdőkben az angolai szabadságharcosok eltorlaszolják az utakat Angolai hazafiak a gyarmatosítók koncentrációs táborában A portugál gyarmatosítók nemrég még •nelldöngetve mondogatták, hogy a gyarmati kérdést úgy kell megoldani, ahogy ók csinálták. Azonban nem sokáig henceghettek, mert az afrikai népek felszabadító harca átterjedt a 4,5 milliós Angolába is, és az év elején a fővárosban kirobbant fegyveres összetűzés néhány hónap alatt hatalmas országos felkeléssé változott. Megdöbbentő adatok A Salazar-diktatúra gyarmatain a legkegyetlenebb fasiszta terror uralkodik, mint több más afrikai országban, a lakosság száma itt is egyre csökken. A gyarmati hivatalok igyekeztek szinte légmentesen elzárni Angolát, nehogy az ottani szörnyű állapotokról tudomást szerezzen a világ. A bennszülött lakosságnak nincsenek jogai, közönséges rabszolgák, akiket a hatóságok óda terelnek kényszermunkára, ahová kedvük tartja. Közel félmillió afrikai dolgozik az ültetvényeken és a portugál hatóságok még Dél- Aifrikában is eladnak rabszolgamunkára négereket. A gyarmatosítók ezer számra mészárolták le a kegyetlenségek ellen szót emelő hazafiakat. Köziben a portugál diktátor kijelenti, hogy Angola és a többi afrikai terület nem gyarmat, csupán Portugália tengerentúli tartománya. Ez a képmutatás azonban nevetséges trükk, és nem akadályozhatta meg az elemi erővel kirobbanó szabadságharcot. Angolai falvakat bombáznak a portugál repülők Mi a helyzet most? Angola jelentős területein körülbelül 20 ezernyi partizán harcol a gyarmatosítók csapatai ellen. A felszabadító csapatok több mint 175 ezer négyzetkilométernyi területet szabadítottak fel. A portugál kormány a legkorszerűbb fegyverekkel felszerelt katonai erősítéseket küld a partizánok leverésére. A nyugati gyarmatosító hatalmak minden módon segítik Salazart. NATO-beli szövetségeseik látják el fegyverekkel, lőszerrel, és legutóbb több ezer angol katonát küldtek portugáliai hadgyakarlatokra, hogy a diktátor így szabadíthassa fel a hazai egységeket az angolai irtó háborúra. Érdemes megemlíteni azt ás, hogy Nyugat-Németország a legutóbb tízezer géppuskát adott! a portugál hadseregnek. Miközben elkeseredett harcok folynak, a gyarmati egységek kegyetlen hadjáratot folytatnak a lakosság ellen. Az elmúlt hónapokban 30 ezer angolait gyilkoltak meg. Felperzselik a falvakat, kíméletlenül Irtják a védtelen négereket. Ezért a lakosság menekül. A szigorúan őrzött határokon már eddig is több mint 80 ezren menekültek át a szomszédos országokba. Közbelép az ENSZ? Az ENSZ Biztonsági Tanácsa már március 21-én megvitatta az angolai helyzetet. A gyarmatosítók összefogása azonban megakadályozta a határozatok elfoEz maradt a A NATO-szövetségesektől kapott fegyverekkel felszerelt portugál katonák ezrei hajóznak Angolába gadását. Az ENSZ közgyűlése már áprilisban foglalkozott az angolai helyzettel és felszólította Portugáliát, valósítson meg olyan reformokat, amelyek a függetlenséghez vezetnek. Ezenkívül albizottságot nevezett ki a helyzet kivizsgálására. A portugál kormány azonban semmibe vette e határozatokat, úgyhogy június elején a Biztonsági Tanács újra felszólította Portugáliát, szüntesse be a terrort és engedje be az ENSZ-bjzottságot Angolába. Természetesen a portugál küldött újra visszautasította a határozatot, és a nevetséges „kommunista beavatkozással” hozakodott elő. Jellemző, hogy csupán Anglia és Franciaország nem támogatta a BT határozatát, az Egyesült Államok ugyan rá szavazott, de azt tanácsolta, adjanak időt Salazárnak a reformok végrehajtására. Ez pedig azt jelenti, hogy engedje a világ, hadd mészárolják le a hazafiak további ezreit, adjanak szabad kezet a fasiszta diktátor embertelenségeihez. Tegyenek azonban a gyarmatosítók bármit, a történelemnek, az afrikai népek felszabadító mozgalmának nem tudják útját állni se tankokkal, se napalmbombákkal, se huzug ígéretekkel. portugálok rendcsinálása után Oussala faluból
