A Hét 1961/1 (6. évfolyam, 1-26. szám)

1961-06-11 / 24. szám

KERESZTREJTVENY Egy ismert mondást rejtettük el a vízszintes és a füg­gőleges 20., és 23. számú sorokban. Beküldési határidő június 18. A helyes megfejtők közt öt könyvet sorsulunk ki. VÍZSZINTES: 1. Jelmondatunk első része, a nyíl irányában foly­tatva (zárt betűk: o, e, a, r, r, m, 1). 11. Út olaszul. 12. Ede ma­gánhangzói. 13. Dísz. 14. Zalaba másalhangzói. 15. Néz betűi. 17. Háziállat. 18. Keresztül. 19. Bá­nyaváros Magyarországon. 21. Pá­rolgó. 24. Hüvelyes növény né­velővel. 26. Ötven-ötven római számmal. 28. Spanyol névelő. 29. Harap. 31. Vércsatorna. 32. Ének­hang. 33. Pathet-Lao. 35. Mongol uralkodó. 37. Mezőgazdasági idény­munkát végez. 39. Én latinul. 40. Magyarország tengere. 42. Ékezet­tel női név. 43. Angol tagadás. 44. Török név. 45. Bátor igéje. 47. Aladár Imre. 48. Ütőkártya. 49. Számjegy. 50. Folyó spanyolull. 52. Értelem. 54. Háziállat. 56. Álló­víz. 57. Vörös. 59. Gerő másal­hangzói. 61. Rendfokozat. 63. Aka­démiai titulus, rövidítve. 65. Fedd. FÜGGŐLEGES: 1. Véd. 2. Folya­dék. 5. János becézve. 4. Taga­dás. 5. munka alvilági nyelven. 6. Kettősbetű. 7. Kényelmes gya­loglás. 8. Indok. 9. Szabó munka. 10. Folyó Erdélyben. 16. Nem tompa. 19. Göngyölegsúly. 20. Jel­mondatunk második része, a nyíl irányában folytatva (zárt betűk: e, s, m, e, 1, e, n, k.). 22. Vízsz. 26. 23. Idézetünk harmadik része (zárt betűk: m, m, s). 25. Betű kiejtve. 27. Tó olaszul. 29. Utol­só betű kettőzve, lágy hangsor. 50. Csúnya. 32. Ékezettel vulkáni kitörések megolvadt anyaga. 34. Azonos megánhangzók. 35. E napi. 36. Lim ikerszava. 38. Helyhatá­rozói rag 40. Kék franciául, utolsó két betű felcserélendő. 41. Római császár. 44. Juttat. 46. Sír. 48. Néve­lő. 51. Arany franciául. 53. Sír betűi. 55. Irány. 56. Trombitahang. 58. Felügyelő. 60. Az elektromos ellenállás egysége, fonétikusan. 62. fel ellentéte. 63. Dom peremei. 64. ba-be szlovákul. A 23. sz. rejtvény megfejtése: Üj hajnal ég, új nap, ragyog, csak rajta, rajta hát. Felépítjük a dol­gozók hatalmas államát. A 22. sz. rejtvény megfejtői kö­zül egy-egy könyvet nyertek: Buday István, Simonyi; Csicsó Mária, Nagymegyer; Mérő Ernesztína, Vág­­sellye; Tölgyesi Mária Őrsújfalu; Veszprémi János, Érsekújvár. NAGY OLIVÉR : És tö/szakodt o csend Csend volt. Bár zúgtak a gépek és folyt az élet minden szakaszán a munka — a földgolyó népe Feléd fordulva itta a fényt és nézte, várta a csodát, hogy földre érj, Te — aki ott jártál kint a végtelen határán. Csend volt tehát, mert a földi zaj a fülektől messze hullt — csak a Te szavad várták; hogy mit üzensz. A torkok összeszorultak, de ott forrt már bennük mélyen a nagy „vivőt”, s a szívekben is ott forgott, keringett a majd győzelemre gyúló ünneplések első lángja. És fölszakadt a csend. Ujjongó élet tört ki belőle — repedt zsákból ömlik így a mag, vagy a vas folyik így az olvasztó'kból, mint tüzzé vált élet. Ilyen nagyot, csodást és merészet ember még nem ünnepelt — ezért szórta Felétek minden őszinte szív a hódolatát, Ti Szovjet emberek — mert földet ért az, akit szállni küldtetek — a végtelen határát érő messzeséget járni... és újra születni a földre, a földön túli messzi világból. i.. Valóra vált a régi álom, győzött az ember — győzelmét csodálom, 0 0 9 0 9 » 0 0 0 0 0 0 0 0 0 0 O 0 0 0 0 0 9 0 o 0 0 0 0 0 Anyja Terezinben,. apját egy lengyelor­szági táborjan gázosították el. A hetek múltak, az írások jöttek, és Gottlieb minden héten eltemetett egy testvért, egy rokont. Ha bejelentette, hogy egy fél órára elmegy a bankból, tudták, hogy a templomba siet, hogy imát mondjon egy újabb halottért. Arca napról napra sápadtabb lett, de pontosan meg­jelent minden reggel az íróasztalnál, és csak mélyen, nagyon mélyen pislogott lelkében egy láng: a feleségem, a gyere­kek ... — Jöjjön be hozzánk .esténként — kér­lelte Politzerné —, nem jó annyit egyedül lenni: majd meghallgatjuk a rádiót. — Igaz, ez igaz — felelte Gottlieb — talán megtudok valamit a családról. De a rádió csak a megtaláltak neveit közölte, és nem innen, hanem egy francia szövegű levélből tudta meg Gottlieb, hogy nincs többé kire várnia. A teuto­nok alapos munkát végeztek. Gottlieb másnap a templomba ment, és bár nem volt ott senki, ő hajlongva mor­molta el egymásután a halotti imát, a szülőkért, testvérekét, feleségéért, gyer­mekekért. Hogy mennyi ideig volt már ott, nem tudta. Egyszerre csak a temp­lomszolga megérintette a vállát. Ösz­­szerezzent, körülnézett és szótlanul ki­ment az utcára. Nap mint nap megismét­lődött a ielenet, míg egy napon ... Hetivásár lévén igen sok fél kereste fel a bankot, és Gottliebnek rengeteg munká­ja akadt. Már dél felé járt az idő, mikor a kollégák csodálkozására Gottlieb felkelt, elővette fiókjából a halotti inget, magára terítette és mélyen meghajolva imádkoz­ni kezdett. Némelyek mosolyogni kezd­tek, de a gépírónö átszaladt Politzerért a másik terembe. Ez megdöbbenve hajolt Gottliebhez: — Gottlieb, jöjjön haza, nézze itt a bankban ... jöjjön velem ... De Gottlieb nem hallott semmit, csak mormolt, csak hajlongott. — Gottlieb, jöjjön velem, nézze, majd otthon kipiheni magát... A könyvelő szelíden fejtette le magá­ról az ügyvéd kezét: — Még nem vagyok kész, még sok van, még csak háromszázért mondtam el, és hat millió van, képzelje el még hat mil­lió. .. Mikor erőszakkal beültették az autóba, akkor már kiabált: — Még hat millió! Képzelje el, még hat millió! 15

Next

/
Thumbnails
Contents