A Hét 1961/1 (6. évfolyam, 1-26. szám)

1961-05-21 / 21. szám

KERESZTREJTVÉNY

Nyikolaj Tyihonov

szovjet költő Komszomol-ének című verséből idézünk a vízszintes 1, 29, 51, valamint a függőleges 17 és 21. számú sorokban. Beküldési határidő május 28. A helyes megfejtők közt öt könyvet sorsolunk ki.

VÍZSZINTES: 1. Az idézet

első része a (nyíl irányában folytatva). 13. Lajos beceneve. 14. Csomagolóeszköz. 15. Zár.

16. Idegen női név. 18. ízletes sütemény. 20. M. Ő. 21. Hiányos inas. 22. Mezőgazdasági eszköz. 24. Német elöljáró. 25. Névelővel: víziállat. 27. Hírszerző. 29. Az idézet második része a (nyíl irányában folytatva). 31. Újpesti Torna Egylet. 32. A ábécé két utolsó betűje. 34. Francia férfinév. 36. Tengeri moszat. 38. Mohamedán vallás. 40. Tamás Sándor. 42. Kis Árpádé. 44. Nem sző. 45. Évszak. 47. Nagy szénhidrát tartalmú állati termék.

49. Azonos betűk. 50. Júlia mássalhangzói. 51. Az idézet ötödik része. 53. Mozsár fele. 54. Nem szórakoztat. 56. Hiányos skalp. 57. H-val a végén: mohamedánok istene. 58. Sarolta része. 61. András Károly. 62. Olasz névelő. 64. Etelka becézve. 65. Vissza: égitest. 67. Gábor Ernő. 69. Viszsza: indonéz szigetek egyike. 72. A monda. 74. Zsiráffal rokon kis kérődző állat «Kongóban. 76. Folyó Közép-Itáliában. 79. Sémi nyelv az ókorban. 80. Lapos edény.

FÜGGŐLEGES: 1. Alumínium vegyjele. 2. Eső angolul.

3. Elver. 4. Soha németül. 5.

Agancsos állatok. 6. Vissza: fontos ásvány. 7. Keleti uralkodó volt. 8. Vissza: ülő alkalmatossága. 9. N. L. E. 10. Avas betűi. 11. Gyakori igevégződés. 12. íz, aroma. 17. Az idézet negyedik része (a nyíl irányában folytatva). 19. Szivacsos szerkezetű kőzet 21. Az idézet harmadik része (a nyíl irányában folytatva). 23. E. H. I. 26. Puha betűi. 28. É. A. L. 30. Csorgat. 33. Város Közép-Szlovákiában. 35. Névelővel: hasznos rovar. 37. G. R. R. 39. Zénó mássalhangzói.

41. Repül. 43. Sziget olaszul. 46. Függő zárban. 48. Zenész.

51. Részvénytársaság francia rövidítése. 52. Új államalakulat Afrikában. 51. Mátyás László. 55. Három szlovákul. 57. Katarakta része. 59. H. E. A. 60. Trombitahang. 63. Csehszlovák cigaretta. 66. Kötőszó. 68. Vízs. 22. 70. Balti nép. 71. Főnök közepe. 73. G. A. Ä. 75. Névelő. 77. Francia Köztársaság hivatalos rövidítése. 78. Állati lakhely.

A 19. számú rejtvény megfejtése: Nincs hadsereg, amelyet úgy szeretnek, mint ezt — a béke s munka paizsát.

A 18. sz. rejtvény megfejtői közül könyvjutalomén részesültek: Kótyuk András, Nagykapos; Persely István, Nagyszelmenc; Szabó József, Taksonyfalva; Tánczos Mária, Gúta; Villant Sándor, Rychvald.

JiNDftlCH HOREJSÍ:

UTCAI BALESET

Egy öreg embert elütöttek. Folyik vére. Körülötte máris nagy tömeg.

Az arcokon kíváncsiság, a fájdalom visszfénye. Válluk a közös tehertől görbül meg.

A szívek vibrálása oly egyöntetű.

A szemek, melyek eddig oly idegenül néztek,

kitágulnak, bennük rémület ül

érezve a közös sorsot, közös szerencsétlenséget.

Mintha a többiektől lenne err_e kiszemelve.

mintha mindenkit képviselne,

valaki sajnálattól indítva lehajol . . .

Mintha mindenki helyett súgná, szól:

„Szegény, szegény ember!“

Az öreg ember aludni látszik, olyan.

Lezárva szeme.

A világ forog vele.

Agyán átvillan,

hogy egész átkozott életében

még soha senki nem mondta neki ilyen szépen, hogy ő ember.

Emberi együttérzés virága, itt az utca sivár kövén megláttam én

a vérből hogyan szökkentél magasba.

I

i

szik egy palotába, és végül, minthogy nem mindig vannak házasulandó hercegek, megelégszik szerényen az úrfi kezével is.

Ki tudja?... Amikor a legsugarasabb fényben látta a jövőt, jelébresztette a valóság: nagyot taszítottak rajta és fülébe hasított az öreg zord hangja:

— Dologra, hé, itt az idő!

Ismét munkához látott.

A nap égette a kertet, megrepesztette a fák kérgét; a langyos reggeleken úgy izzadt a munkában az ember, mintha dél volna, s a szegény Lelencke egyre vékonyabb • lett, egyre többet köhögött.

Ügy látszott, a színt és életet elrabolták arcáról a virágok, amelyeket megmagyarázhatatlan szomorúsággal csókolgatott.

Senki sem gondolt orvosra. Minek? Az orvosok pénzbe kerülnek, és Tó föl bácsi nem bízott bennük Az állatok kevesebbet tudnak, mint az emberek, mégis jól megvannak orvos, patika nélkül.

Egy reggel a piacon az aszszonyok suttogni kezdtek és részvéttel tekintettek a lányra. A beteg finom hallása mindent megértett. Ö is elhull, amikor elhullanak a levelek.

Ezek a szavak nem hagyták nyugton. Meghalni!... Jó, nem bánja! Csak a szegény öreget sajnálja, mi lesz vele segítség nélkül. De legalább akkor haljon meg, amikor az anyja, szép tavasz idején, amikor az egész kert fényárban úszik; nem akkor, amikor elnéptelenedik a föld, a fák seprűnek látszanak, s a bágyadt téli virágok szomorúan meredeznek a virágágyban.

Amikor elhullanak a levelek! Gyűlölte a fákat; ágaik levetkőznek, mint az ősz csontvázai; menekült tőlük, mintha árnyékuk megmé'rgezné; de egy pálmafát szenvedélyesen szeretett, amelyet még a múlt században ültettek a barátok; karcsú óriás volt, lengő tollak szökőkút ja koronázta.

Annak a levelei sose hulltak le. Erezte, hogy talán ostobaság, amit tesz, de csodavárása reményeket ébresztett benne, és mint aki a csodás szentkép előtt keres gyógyulást, szegény Lelencke a pálma tövében töltötte pihenőjét, a szúrós ágak oltalmazó árnyékában.

így töltötte a nyarat, csak nézte, hogyan párologtatja a kihűlő nap a földet, melynek belsejéből mintha tűzhányó készülne kitörni; itt lepték meg az első őszi szelek, melyek száraz levegőket sodortak magukkal. Ő egyre vékonyabb lett, egyre szomorúbb, s az érzékei úgy kifinomodtak, hogy a legtávolabbi hangokat is meghallotta, fehér pillangók keringtek feje körül, szárnyukkal hideg verejtékben fürdő homlokához tapadtak, mintha el akarnák vinni más világokba, oda. ahol maguktól nőnek a virágok, s színükbe és illatukba nem szívják át gondozójuk életét.

* * *

A téli eső már nem találta a kertben Lelenckét. Csak az öreg púpos hátára hullott, aki változatlanul ott dolgozott

— kapa kezében — tekintetét makacsul a földre szegezve.

Közömbösen és bátran fogadta sorsát. Dolgozott, inaszakadtáig dolgozott, hogy meglegyen a mindennapi kenyere. •

Egyedül volt, a lány követte anyját; csak ez a gálád földdarab maradt meg neki, amely kiszívja az ember vérét, s majdan vele is végez; virág borította most is, illatosán és termékenyen pompázott, mintha soha nem érte volna a halál fuvallata. Még egy rózsabokor, sem száradt ki. hogy elkísérje szegény Lelenckét

Hetven éves létére két ember munkáját kellett elvégeznie; még nagyobb kitartással forgatta a földet, fejét folyvást lecsüggesztve, érzéketlenül szemlélte maga körül azt a csalárd szépséget, tudta, hogy ez az ő szolgaságának gyümölcse, s csak azzal törődött, hogy jól eladja a természet szépségeit, a virágokat, melyeket olyan közönyösen vágott, minthq füvet kaszálna.

t5