A Hét 1961/1 (6. évfolyam, 1-26. szám)
1961-05-14 / 20. szám
Sajógömör. Nevezetes nagyközség, valahol az égremeredező gömöri hegyek lábánál, a vadregényes cfupafüzes Sajó partján. Azért jöttünk ezúttal ide, hogy a Csemadok'ról kíváncsiskodjunk, amely néhány évvel ezelőtt még sok szép órát szerzett Sajógömör és vidéke színházlátogató közönségének. S ha már éppen ünnepre készülőben értünk ide is, próbáljuk talán erre a témára irányítani vizsgálódásainkat. A párt és a Csemadok. Hogyan függ össze a két fogalom, hogyan segítik egymást, segítik-e egyáltalán, s ha igen, miben látszik ez meg? A HNB irodán Nagy István titkár és Kovács István tanító vitatkozik a dologról, egyik a pártot, másik a Csemadokot képviselvén, kovács István nem ismeretlen ember újságolvasó közönségünk előtt, a Hét olvasói is ismerik ízes gömöri elbeszéléseit, s Nagy István nem kevésbé nevezetes egyén Sajógömörön: régi kommunista, évekig képviselte Sajógömör és környéke érdekeit a Szlovák Nemzeti Tanácsban. Nos, hogy is állunk tehát? Kezdjük talán a kezdet kezdetén, 1949-ben. Sajógömörön akkor alakult meg a helyi szervezet. Hogy ez így történt, abban nem kis része van a pártnak, az elvtársak segitőkészségének, megértésének. Kovács Pista még ma is emlékezik a nevezetes nyári vasárnapra, amikor szervezték a Csemadokot. Vasárnap délután tüzoltótáncmulatság volt épp a Várhegyen, akkoriban kezdett terjedni a Csemadok helyi szervezetei megalakításának a gondolata.- Hozzám mint tanítóhoz jöttek az elvtársak - emlékezik Kovács István; - Máté Mihály, Simon László, Csala János. Tóth István, mondván, hogy te Pista, nekünk is kellene valamit csinálni. Voltak a lelkes alapítótagok között jó néhányon párttagok is, így hamarosan megszerveztük az első Csemadok helyi szervezetet a járásban. A gömöri pártszervezet aztán Ízen a gyűjtés - a sajógömör! tánccsoport a járási Csemadok-napon 1959-ben. Az együttműködés gyümölcse... Szabó Joli,,a helyi csoport tagja népballadát szaval. Aratóbrigád :i a párt felhívására, a Csemadok propagációs segítségével A tűz nem alszik ki Sokan ismerik Rimaszombatban Husztl Bélát. Naponta találkoznak vele a Járási pártbizottságon, a város kWÖnbözö pontjain, a parkban, vagy a ligetben. Mert sétálni nagyon szeret. Szabad perceiben fogja az unokái kezét és viszi őket a természetbe. Dgy tartják számon, mint pártunk egyik alapító tagját. A fiatalok tisztelik, az Idő sebbek megbecsülik forradalmi helytállásáért. Egész élete összefonódott a munkásmozgalommal. Mindenütt jelen volt, ahol a hatalom ellen kelllett fellépni. A pártvezetőség megbízásából 1921-től szervezte Rimaszombatban és környékén a munkanélkülieket. Munkát, kenyeret! Munkát, kenyeret! — hangzott fel többször a követelés a város utcáin. József Attila mintha egyenesen az 6 kívánságukra Irta volna híres versét. Az első köztársaság idején a járási szakszervezeti tanács tagja, majd egy évtizedig, , egészen 193é-lg az elnök tisztét tölti be. Fáradságot nem ismerve küzd elvtársaival a tömegek megnyeréséért. talán nem is tudna pontos választ adni, hány tüntetést vezetett, Illetve készített elő. De a fontosabbakra jól emlékszik: Nyústya, Feled, Rimaszombat. Munkástestvéreivei együtt tiltakozott a magas adók, a kegyetlen végrehajtások és a szégyenteljes munkanélküliség ellen. Többször szervezte a szabók és épitőmunkások sztrájkját. Sok tüntetés, sok összetűzés a csendőrökkel, pénzbírság és börtön. Az uralkodó osztály Ökle keményen lesüjtott, de a proletárforradalom győzelmébe vetet hitét nem tudta megtörni sem pofonnal, sem bikacsekkel. Huszti Bélát nem egyszer terítették le a pribékek. Az ütlegelések azonban soha nem ébresztettek benne félelmet. Egy-egy börtönbüntetés letöltése után még elszántabban harcolt a dolgozók jogaiért. Ml adott neki erőt a helytálláshoz? — Édesapám gazdasági cseléd volt — magyarázza. — Korán elhunyt, korán belekóstoltam a félárvaság sovány kenyerébe. Alig múltam tizenegy éves, amikor szolgálni mentem. Azután szabóinasnak álltam. Ösztönösen mindig lázadoztam á mostoha viszonyok ellen, a kommunizmus eszméivel azonban csak katonáskodásom Idején Ismerkedtem meg Kassán, Nagybocskón, Nagyváradon és Budapesten jöttem rá, hol a helyem. A Nagy Októberi Szocialista Forradalom hire soha ki nem búnyó tüzet gyújtott bennem. A Magyar tanácsköztársaság védelmére már mint öntudatos kommunista fogtam fegyvert. — Negyven év nagy Idő az emberek életében — folytatja Huszti Béla etvtárs. — Nagy az örömöm, hogy szocialista társadalomban ünnepelhetem pártunk mega'apitásának negyvenedik évfordulóját. Megérte a harcot, a szenvedést, a nélkülözést, a börtönt. Miénk az ország, a mi kezünkben a hatalom! éveken keresztül szoros kapcsolatban volt a Csemadokkal, mégpedig úgy, hogy a pártszervezet megbízta Bódi Barna elvtársat, aki rendszeresen törődött a Csemadokkal, eljárt gyűléseire, és a felvetett problémákat továbbította a pártszervezet elé vagy fordítva. Nem kétséges, hogy a gömöriek korábbi jó munkájában ennek az együttműködésnek is része volt. Hogyan teljesítette a Csemadok azokat a feladatokat, amelyeket a tömegszervezeteknek az országépités vonalán teljesíteniük kell? Vegyünk például egy tipikus esetet: aratási brigád. A falu dolgozóit szocialista együttműködésre, a szövetkezet kisegítésére szólítja fel a párt, s ki más volt o dolgokban mindenekelőtt segítségére, mint a tömeg szervezetek, legelsősorban a Csemadok. Ha agitációról volt szó, ünnepnapokon való fellépésekről, különféle tanfolyamok megszervezéséről; akkor is a Csemadok munkáját dicsérhetjük elsősorban. S még egy említésre méltó példa: amikor Sajógömörön megalakult a szövetkezet, a Csemadok színjátszó csoportja elsőnek a Közös út című darabbal köszöntötte az újdonsült EFSZ-tagokat. Így függnek hát össze a dolgok, így kapcsolódik egymásba a két fogalom: párt és Csemadok, így segíti egymást nehéz, felelősségteljes munkájában a két szervezet. Hogy életünk szebb, boldogabb és gazdagabb legyen, az emberek vidámak, megelégedettek. Hiszen a cél egy és ugyanaz: kommunista lövendő. cs. 1.
