A Hét 1961/1 (6. évfolyam, 1-26. szám)
1961-05-14 / 20. szám
.«prills tizenkettedik? volt, /I ezekilencszázhatvanegy. Üj f /f . kor kezdetét jelentő nap: Jurij Alekszejevics Gagarin jó erőben, egészségben tért vissza a világűrből. Valamennyiünk ünnepe ez a nap, és Doleial elvtárs, az oslavanyi Helyi Nemzeti Bizottság elnöke, a Párt alapitó tagja, az oslavanyi lázadás résztvevője és a Gestapo egykori foglya könnyekkel a szemében mondja: „Életem legboldogabb napja a mai nap!“ Pedig ez az ember nemigen szokott eilágyuini és könnyezni. Nem lágyult el annak idején a brnói bíróság előtt, sem a hitleri kinzókamrában. Most is gyorsan legyűri elérzékenyülését, és igán rövid mondatokban meséli el az oslavanyi lázadás történetét. — Negyven éve immár —, kezdi mondokáját Dolezal elvtárs —. hogy a brnói bíróságon lezajlott az oslavanyi nagy per, amely az első köztársaság úgynevezett független Igazságszolgáltatásának egyik legszégyenletesebb fejezetévé vált. Ezerkilencszázhuszonegy januárjától egészen március végéig folyt a szigorított vizsgálat, a vizsgálati foglyok kínzása, mig végül kihirdették az ítéleteket. Vádbeszédében az államügyész veszedelmes lázadóknak és hazaárulóknak titulálta a vádlottakat, s fejükre a legsúlyosabb ítéleteket kérte. És a bíróság valóban szolidaritást vállalt az államügyésszel, a megrémült tőkésekkel — példásan büntetett. Bányászokat, munkásokat és a sztrájkolókkal rokonszenvező katonákat küldött a brnói börtönök vasrácsai mögé. Hatszázhatvanhat vádlottat négyszázötvenegy évi szabadságvesztésre Ítélt. Vladislav Burianra és még egy másik elvtársra tíz-tíz évi súlyos büntetést róttak ki, egy vádlott kilenc évet „kapott“, öten pedig nyolc-nyolc évre lettek elítélve. A többiek három, két, másfél és egy éves büntetéssel „úszták meg" a pert, sokakat pedig felmentettek, mivel nem lett volna elég bányász és villanytelepi munkás. A Brnóban lefolyt bírósági eljárás később mint oslavanyi per lett országszerte közismert. Oslavany a rosice-oslavanyi kőszénmedence egyik dombjának aljában fekszik. Jelentéktelen kisvároskának vélnéd, amely ilyenkor még mindig a tavasz kezdetének kezdetén tart. Hepehupás határában a szllvafa virága Igen félénken kukucskál az áprilisi égre, még mindig fagyra és havazásra gyanakszik. A látszat azonban csal, mivel a rosice-oslavanyi kőszénmedence a brnói és a Brno vidéki iparterületnek az energiabázisa, és 1920—21-es években az A régi reneszánsz kastély ma a HNB színhelye A harcok színhelye Oslavanyi látkép oslavanyi villanyerőmű volt Bmo egyetlen áramszá Utója. A prágai Lidovy dómnál lejátszódott drámai események után, amint az ismeretes, a csehszlovák marxista baloldal kihirdette az általános sztrájkot. A felhívással nemcsak Vrútkyn, Verebélyen, Kladnón és másutt vállaltak a dolgozók szolidaritást, hanem Oslavanyban is. Sztrájk — mondották az oslavanyi kommunisták, és a tömegek sztrájkoltak. Leállt a villanyerőmű, és Brno, a morva metropolis, Brno, a hatalmas ipari centrum vlliamosáram nélkül maradt. A belügyminiszter csendőröket, a hadügyminiszter pedig katonákat vezényelt Oslavanyba szuronyokkal és géppuskákkal állig felfegyverezve. A járási hejtman sztrájktörőket küldött, és Brno Ismét fényárban úszott, a brnói üzemekben pedig újból zakatoltak a gépek. Ám nem sokáig. Hétfői nap volt. A munkástanács nápgyűlést hirdetett, ötezer ember jött össze a városka főterén, és a villanyerőmű elé vonult. Ott a sztrájktörők provokációjának következtében a feldühödött tömeg megrohamozta a villanytelepet, lefegyverezték a kétszázhúsz katonát és a nyolcvan csendőrt, lefegyverezték a további katonai egységeket is. A munkások elfoglalták a villanyerőmüvet, a bányákat, a postát, a kastélyt, amelyben ma a HNB székel, és a csendörlaktanyát. A lefegyverzett katonákat hazaengedték, a csendőröket azonban fogva tartották. És Oslavanyban, ahol győzött a proletariátus, megalakultak a helybeli proletáruralom szervei: a helyi szovjet, a munkásőrség. Az oslavanyi kommün első rendeletéi pedig a kőszénmedence éhező és nyomortanyákon élő bányászainak élelmezését és elszállásolását akarták megoldani. Sajnos, a rendeletek megvalósítására az .oslavanyi proletariátusnak már nem volt alkalma. A „humanista" Masaryk népellenes kormánya hata'mas katonai egységeket vonultatott fel az oslavanyi direktórium ellen. Az ágyúkkal, aknavetőkkel és páncélos kocsikkal felszerelt csapatokat egy Sponner nevű volt cs. és k. ezredes vezette, aki a későbbiek során kegyetlen vérebnek bizonyult. Az oslavanyi munkásőrség nem tudott a túlerőnek huszonnégy óránál tovább ellentállni, és az oslavanyi helyi szovjet elbukott. Azután elkezdődött a perzekúció, ezerötszáz embert tartóztattak le, férfiakat, asszonyokat, és gyerekeket félholtra vertek. A párt azonban nem pusztult el, huszonöt éven át bátran harcolt, a legsúlyosabb időkben állta a sarat, és végül is győzött, s vele együtt győzött az oslavanyi proletariátus. A hatvanöt esztendejét már túllépett Dolezal elvtárs, az egykori sztrájkbizottság tagja, az oslavanyi nagy per egyik vádlottja s elítéltje — ma a Helyi Nemzeti Bizottság elnöke. Büszkén mondja: — Négyszáz lakást építettünk bányászainknak, iskolát és óvodát gyerekeinknek, a viUanyerőmüvet pedig kibövitjUk ... Az oslavanyi kommunisták példaadó ténykedése ma is kiváló eredményeket mutathat fel. A bányákban túlteljesítik a tervet, több bányász, köztük J. Kubii és Adam Vanéiek a Munka érdemrend viselői. A városka egységes földművesszövetkezetében pedig rátértek a tagok szilárd jutalmazására, valamint a háztáji földek közös megmunkálására. Maga a kisváros hangyabolyhoz hasonlít. A Z-akció keretében Oslavany lakosai városukat szépítik. Hiszen x40 éves évfordulóját ünnepük a nagy sztrájknak és 40 éves születésnapját a csehszlovákiai munkásosztály dicső élcsapatának, Csehszlovákia Kommunista Pártjának !
