A Hét 1961/1 (6. évfolyam, 1-26. szám)

1961-05-07 / 19. szám

AvilágűrrepUlés korszaka szftz és ezer miértet, problémát vet fel, amelyekre korunk tudománya igyekszik feleletet adni. Vannak kérdések, amelyekre az eddigi kísérletek már választ adtak, vannak dolgok, amelyek megoldásán most fáradoznak és bizony akadnak szép számmal olyan problémák is, amelyekre csak az elkövetkező években, további szívós munka eredményeként kapunk feleletet. Mi a rengeteg felvetődő kérdés közül négy olyanra próbálunk egyszerű feleletet adni, amelyek talán a leggyakoribbak.

I« Miért vezet a Szovjetunió?

Ez elég gyakori kérdés, de a legtöbben Nyugaton vetik fel, hiszen a burzsoá propaganda még napjainkban is igyekszik elhitetni a kapitalista országok lakosságával, hogy a szocialista Szovjetunió technikája, tudománya messze a fejlett amerikai, angol, francia stb. tudomány mögött jár. Erre a hazugságra az el6Ő csapást a négy és fél esztendeje fellőtt első szputnyik mérte, a szovjet ember világűrrepülése pedig még a leghiszékenyebb nyugati polgár szemében is nevetségessé tette.

Miért vezet a Szovjetunió? Azért, mert a szocializmus teljes szabadságot biztosit a tudományok kibontakozásának, a tudósok óriási tábora nevelkedik az iskolákban, az állam minden anyagi feltételt biztosít a kutatásokhoz. A szovjet emberek alkotómunkáját nem a nyerészkedés, nem a háborús előkészületek szelleme, hanem az emberiség boldog jövőjébe vetett céltudatos törekvés vezérli. A Szovjetunió a tudományos eredményekkel nemcsak a szovjet nép javát, hanem az egész emberiségét akarja szolgálni. A szovjet munkásokat, mérnököket, tudósokat a kommunizmus győzelmébe vetett optimizmus hatja át és az megsokszorozza erejüket. A világűrkutatás csupán egyik terület, amelyben a szovjetország megelőzte a legfejlettebb kapitalista országokat. Az elkövetkező években számos más területen is az élre tör és a vezetést meg is tartja.

p Hogyan képzelhető el

az űrrepülés és a visszatérés ?

E bonyolult tudományos problémát a mellékelt vázlat segítségével próbáljuk megmagyarázni.

1. Az űrhajót szállító rakéta kilövése után egy bizonyos idő múltán leválik a rakéta egyik fokozata, majd a másik fokozat is lemarad és az űrhajós kabinja rátér az előre meghatározott pályára (2). Ezen a pályán körülrepüli a Földet, közben az űrhajó utasa megfigyeléseket végez és rádión állandó kapcsolatot tart a földi megfigyelőállomásokkal (3).

Miután feladatát teljesíti az űrrepülő, a földről utasítást adnak a leszállásra és bekapcsolják a kis fékezőrakétákat (4), és az űrhajó megkezdi a leszállást, amely kb. 30 percig tart és ezalatt 8000 kilométernyi utat tesz meg (5).

Egy bizonyos magasságban kinyílik az ejtőernyő (6), és az egész kabin így ér földet. Több szovjet kísérletnél ezt a módszert alkalmazták. Lehetséges azonban az is, hogy hét kilométernyi magasságban egy katapult rendszer az űrhajóst kidobja a fülkéből és ejtőernyővel a kabintól külön ér földet (7).

Természetesen mindez nem ilyen egyszerű. Közben a műszerek, számológépek egész rendszere, tudósok egész serege dolgozik a sikeres leszálláson. Ebből azonban nagyjából elképzelhető, milyen utat tett meg Gagarin őrnagy.