A Hét 1961/1 (6. évfolyam, 1-26. szám)

1961-04-30 / 18. szám

/% M18C31K origao. \ luitiiilik im |i ii ii in iiiliKimi A múlt társadalmak törvényei a hetedik napot, a vasárnapot engedélyezték pihenés­re. Napjainkban az emberi ész és akarat új társadalmat teremt, megszabva jellegét, erkölcsi normáit, és ez a társadalomte­remtő ész azt mondja: ember, a hatodik napon is pihenni fogsz! Negyvenkét órás munkahét... A dolog sokkal bonyolultabb, mint első pillantásra tűnik. A laikus így gondolná: no és, mi van abban? Elrendelik, hogy a munkahét ezután negyvenkét órás, és a vasárnapok mellett az embereknek a szombatjuk is szabad. És kész ... ennyi az egész! Hát nem. Nem ennyi! Ne felejtsük el a munkaidő lerövidítésének elsőszámú alap­­feltételét: a rővidebb munkaidő következ­tében a dolgozók keresetének nem szabad csökkennie. Hasonló problémákat a számok világíta­nák meg a legjobban. Számoljunk csak! Minden munkás heti munkaideje négy órá­val csökken. Ez tizenegy munkásnál he­tente negyvennégy órát jelent, vagyis a tizenegyedik munkás heti munkaidejét. Képzeljünk el egy háromezerháromszáz munkással dolgozó üzemet, ahol váratla­nul nem jön munkába és nem dolgozik há­romszáz munkás. Az üzem nem tudja tel­jesíteni a tervet, nem termeli ki az elő­irányzott értékeket, tehát munkásait nem is tudja a r^gi módon fizetni. Már pedig a munkások keresete nem csökkenhet, ezt előre megmondottuk. A megvalósítás útja más, nem adminisztrációs intézkedéseket, hanem jobb munkaszervezést, belső tarta­lékok felkutatását és minden dolgozó ré­széről jelentős erőfeszítést és sok igye­kezetei kíván. 1960. június közepén kezdték a bratislavai Dimitrov vegyi üzem­ben a negyvenkét órás munkahétre való át­térés előkészítését. Vannak dolgok, amelyek érdekében egész tömegek mozdulnak meg: amelyek érdeké­ben össze kell hangolni a különböző em­beri tevékenységeket. Ez a eladat - a negyvenkét órás munkahét megvalósítása - ilyen dolog volt. Fél évig tartottak az előkészületek. Fél­évig egyébről sem beszéltek az üzem dol­gozói, mint munkaidő-tartalékokról, új technológiáról, de az eredmény megszüle­tett. A félév alatt az üzem 101—104 szá­18 zalékra teljesítette tervét, az egy órára eső munkatermelékenység egészen 108,4 százalékig emelkedett, a szükséges túlórák száma pedig hónapról hónapra csökkent. Az előfeltételek tehát megvoltak. Ojév óta hetente negyvenkét órát dolgoznak a Di­mitrov vegyi üzem dolgozói, és az embe­reknek egy hónapban három szabad szom­batjuk van. 80 % Június közepén mozgalom indult az üzemben: munkaerő- és időmegtakarítást elérni, fokozni a munkatermelékenységet. Az üzem dolgozóinak a nyolcvan száza­léka megmozdult. A „Minden alkalmazott egy javaslatot!” — mozgalom munkájába több mint három­ezren kapcsolódtak be. Hónapokon keresz­tül hozták az üzemi újság hasábjai a ja­vaslók arcképét és javaslataikat. Csupa öt­let, megannyi okos gondolat, amelyek meg­valósítása nyomán könnyítések, szabad órák születtek. Az üzem dolgozói a félév alatt 3426 újltójavaslatot nyújtottak be, ame­lyekből 2557-et megvalósítottak, és Így a — Cirlnová Marglta és Svríek Ivsn Szombaton csak a naposok dolgoznak

Next

/
Thumbnails
Contents