A Hét 1961/1 (6. évfolyam, 1-26. szám)
1961-04-30 / 18. szám
A dunaszerdahelyi járás (mezőgazdasági szempontbő! egyike az ország legelőnyösebb helyzetben lévő járásainak) első negyedévi tejtermelés! tervét nem teljesítette. Az előírt norma 9,184.000 liter tej volt, teljesítve 8,149.855 liter, vagyis a norma 88,7 százaléka. Mi az oka e tetemes lemaradásnak, hová lesz a1 tej, ezután jártuk végig a minap Csallóközt. Vannak, persze, olyan szövetkezetek is, amelyek teljesítették, sőt, túlteljesítették beadási tervüket, mint például a nyárasdiak 102,5, dióspatonyiak 105,1. izsapiak 129 százalékkal, de az átlag: 70—80 százalék, s a hétulkullogók: Felbér 48,7, Nagylúcs 59, Nagymegyen 64,4, Bős 60 százalék csupán. Vizsgáljunk meg közelebbről két szövetkezetét, egy olyat, amely nem teljesítette tejbeadási kötelezettségét, s egy olyat, amely túlteljesítette! A két szövetkezet Bős és Nyárasd lesz. Bős. Hatalmas kiterjedésű tipikus csallóközi. Duna-menti település, 4000 ember közössége, sok-sok hektár föld, rengeteg ember a szövetkezetben, s az eredmény mégis csak hatvan százalékos. Az első, akit az okai felöl kérdezünk: Zsákovics József HNB-titJkár. — Szerintem a legeslegelső ok (legalábbis a ml szövetkezetünkben, de úgy hiszem más helyeken is), hogy kevés az ember. A mi állatgondozóink például 22—25 marhát gondoznak, fejnek, míg a normális átlag 12—15 marha. így aztán természetes, hogy nem tudnak olyan gondot fordítani az állatokra, mint ahol elég a taglétszám. — A másik ok a TBC. — Ezt meg Melíick^ elvtárs mondja, a járási Nyárasdon, a szövetkezeti telep (udvarán Állatgondozók szocialista munkabrigádja Tanácskozás Bősön (Dr. Válent, Kónya Sándor, Zsákovlcs József. Dr. Melóick^, Izsmánd Gyula. állatorvos, aki helyettesével, Válent elvtárssal épp Itt jár Bősön, megtárgyalni az Itteniekkel az egyre szaporodó TBC-s állatokok ügyét. Végigjárunk egynéhány istállót, s azt látjuk, hogy rengeteg a rosszhúsban lévő állat, de egyszer csak belépünk egy újabb istállóba, itt meg csupa viruló, kövér tehén, — Ezek most jöttek a szövetkezetbe. Magángazdáktól. De ha egy-két évig Itt lesznek, ezek Is hasonló sorsra jutnak — mondja szkeptikusan az állatorvos. Kiderül, hogy szövetkezeteinkben eddig nem fektettek kellő súlyt a takarmánytermelésre. Mindig a gabonafélék termesztését helyezték előtérbe, hogy beadási kötelezettségeiknek eleget tehessenek, no meg a saját hasznukra Is, azzal pedig úgy látszik, vajmi keveset törődtek, hogy a szegény állatoknak mit adnak tavasszal. A napi lltarszámot viszont ezentúl is megkövetelték, Így aztán csoda-e, ha a rosszul táplált, kimerült állatok sorra legyengültek, TBC-be estek, elhulltak. S aztán még a meglévő takarmány adagolása is. Az etetés szakszerűtlensége, mindez hozzájárult a tejtermelés színvonalának eséséhez. A helyzetet persze gyökeresein orvosolni kellett, a párttltkörság felhívására a járás összes szövetkezetei módosították ez évi vetési tervüket, s így történt, hogy idén például már Bősön Is a termés 33 százaléka takarmány. A másik ok: a szarkák. Ezt értelmezhetjük többféleképpen is. az eredmény mindig ugyanaz marad: a szövetkezeti vagyon Csáky-azalmája féle kezelése. Ez volt a takarmánynál Is, ahol nem kétséges, hogy a finomabb takarmányt itt is, ott is megdézsmálta a tagság saját használatra. S Így volt a tejnél is. A tagság hordta cséra-búra, ki mennyit tudott, persze hogy nem jutott a beadásra. Miképp a takarmány esetében, itt is a párttltkárság felhívása segített a dolgokon, beszüntetvén a tej szétkapkodását, s azóta, a járási tej-begyűjtő vállalat statisztikája szerint Is tetemesen növekedett a tej-beadás. S mi a helyset Nyárasdon? A nyárasdiak egy tehén után napi 6,6 liter tejet képesek beadni, így hát tőlük kérdezzük, mondanák el, hogyan sikerül ez nekik. — a takarmánnyal bizony nekünk is nehézségeink vannak — mondja Katona Sándor, a szövetkezet zootechnlkusa — nekünk is kevés a takarmányunk, de a mennyiséget minőséggel, a szakszerűi állatgondozással igyekezünk pótolni, mint például a marhák rendszeres tisztántartása, a takarmány fehérje-tartalmának élesztővel való gyarapítása — stb., stb. Másrészt viszont ml csak a kisgyermekes családoknak adunk tejet, a többiek a tejcsamckban vásárolják fel a szükséges mennyiséget, így nyilván meggondolják, hogy csak annyit vegyenek, amennyi kell, nem kutyának, macskának, disznónak. Íme a két szövetkezet: az egyik, ahol teljesítik a tejbeadási kötelezettséget, a másik, ahol nem teljesítik. Nem az lenne-e a helyes, ha a gyengébb szövetkezetek átvennék a nyárasdiak módszereit, tanulnának eredményeikből, ■ ha a járási szervek propagálnák az ország egyik legjobb szövetkezetének eredményeit a hétulkullogók között? CSEL ÉN VI LAST! Ó Izsmánd Gyula, bős! állatgondozó
